Új Élet, 1982 (37. évfolyam, 1-24. szám)

1982-09-15 / 18. szám

[ (Folytatás a 2. oldalról) életünk lángja szította tűzzel va­lósíthassuk meg évezredek örök­ségeként ránk maradt szent cél­kitűzéseinket. A budapesti rabbikar nevében Kardos Péter főrabbi emelkedett szólásra. — Köszönöm a megtiszteltetést, hogy rövid időn belül immár má­sodszor szólhatok erről a helyről, tolmácsolva a Budapesti Rabbi­­ság egyetértését, bizalmát és tá­mogatását az elnökség munkájá­hoz.­­ A költségvetést elfogadom és elfogadásra ajánlom, s hogy a szo­kásostól eltérően ezzel kezdem, és nem zárom hozzászólásomat, erre hadd feleljek egy rövid történet­tel. A tanítvány hosszú évek fáradt­ságos munkája után hazafelé tart. Útközben elhatározza, hogy meg­látogatja egykori tanulótársát, ba­rátját rabbi Áront. Éjfélre jár az idő, amikor eljut a városba, fel­keresi annak házát, bekopogtat az ablakon. — Ki szólít? — kérdezi a barát. Ő abban a friszemben, hogy hang­ját majd megismeri, csak ennyit mond: én. Az ablak azonban zár­va marad, s újbóli kopogtatás után sem jön válasz. — Áron, hát mért nem engedsz be — mondja kétségbeesetten. S ekkor megszólal a barátja: ki az, aki magát énnek meri nevezni, amely csak a Teremtőhöz illik? Ekkor a látogató, fejét lehorgaszt­­va azt mondta: látom, sokat kell még tanulnom. Az emberi nagyság mértéke az, hogy az önt háttérbe tudjuk szorí­tani.­­ A költségvetést elfogadom, és elfogadásra ajánlom, azért mert közösségükért felelős emberek munkájának eredménye, akik én helyett azt mondják: mi, s a kö­zösséget helyezik maguk elé.­­ A költségvetést elfogadom és elfogadásra ajánlom, mert szá­mol a realitásokkal és szem előtt tartja a magyar zsidóság célkitű­zését, a vallási élet fenntartását, az államunk biztosította vallás­szabadság lehetőségének maximá­lis­­kihasználását. — A költségvetést elfogadom és elfogadásra ajánlom, mert akik munkálkodtak rajta nem bizakod­tak el a dicséretektől, amelyek a nagy nyári vendégjárás során a Fintász Sándor — felesége em­lékére — a Chevra szegényei ré­szére 70 000 Ft-ot adományozott. Fenyő Marcellné és leánya, Márta-­­Fenyő Marcell, emlékére — 2000 Ft-ot a Szeretet kórház betegeinek; dr. Szál­kai Gézáné (Salgótarján) férje emlé­kére 1000 Ft-ot a Szeretkórház idős be­tegei részére. Szülike és testvérei az ünnepek alkalmából — szeretteik em­lékére — a Szeretetotthon öregei ré­szére 500 Ft-ot; Czinderné — családja emlékére — a Szeretetkórház betegei részére 100 Ft-ot; Özvegy Ágai Adolf­­né 350 Ft-ot juttatott. — Adományok. Hahn és Wolf 1000.— Ft-ot a Kazinczy ut­ai templom reno­válására; Sauer Lászlóné (Nagykáta) a Szeretetkórház idős betegei részére 500.— Ft-ot, ugyancsak a Szeretetkór­­ház betegei részére Vajda Ferencné 200.— Ft-ot, testvére Ja­rzettja alkal­mából, valamint özvegy Hermann Jó­­zsefné (Sarkad) 200.— Ft-ot, elhunyt férje emlékére, az Árvaház céljaira adományozott, távolban élők szájából hangzot­tak el, akiknek alkalmuk volt gyönyörködni a magyar zsidóság intézményeiben.­­ A közeledő új esztendő hoz­zon áldást mindazokra, akik e tervek megvalósításán fáradoznak, s akikért készült­ a magyar zsi­dóságra. Haas Károly a Páva utcai körzet elnöke e sza­vakkal kezdte meg felszólalását: — Hitközségünk 1981. évi zár­számadáshoz és az 1982. évi költ­ségvetéséhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. — Magam is pénzügyi szakem­ber lévén, 25 éve figyelmesen ta­nulmányozom ezeket a kimutatá­sokat. Nagyon sajnálatos, hogy egyes bevételi tételek a ki­adások növekedésével ellentétben csökkennek. Sajnos ennek is meg­van a maga magyarázata, hiszen évente számos hittestvérünk köl­tözik el e földi világból, és így ez magával vonja a bevételi összegek csökkenését is. — Mint a Páva utcai körzet el­nöke közelebbről is figyelhetem, területi helyzetemnél fogva, a hit­község szociális tevékenységének egyik részét, hiszen a Központi Élelmezés — a hitközség szociális konyhája —, a Páva utcai körzet területén működik, és ezzel köny­­nyít számos öreg, ellátásra szoruló hittestvérünk, sorsán.­­ Mindemellett szólnom kell arról a nagyrabecsülésről, amit érzek a tekintetben, hogy a növek­vő gazdasági nehézségek ellenére a hitközség vezetése gondoskodni tud nemcsak a hitélet maradék­talan fenntartásáról, elöregedett épületeink megújításáról, hanem gyarapítani igyekszik hit- és val­láskulturális életünket. — Úgy vélem, a körzeteknek el­sőrendű feladata, hogy saját ma­guk ellátásával csökkentsék a nagyhitközség terheit, mert hiszen jelen helyzetben sokkal inkább a nagyhitközség tart el bennünket egyéb bevételeiből, mint mi. A pénzügyi és bármilyen bevételi növekedés, amely a körzeteken keresztül folyik be, nyilvánvalóan megkönnyítené a központi pénz­ügyi gazdálkodás lehetőségét és munkáját. Ehhez szükséges, hogy a körzeti vezetők ne kampány­szerűen intézzék az ügyeket, ha­nem tegyenek meg mindent an­nak érdekében, hogy a körzetek, mint kisebb közösségek, megfele­lő anyagi­­bázissal rendelkezze­nek, s a múlthoz hasonló virágzó életet éljenek. A hozzászólások után dr. Seifert Gézáné előterjesztésére a lemon­dott Füredi István helyére a kép­viselőtestület egyhangúlag Eisner Istvánt választotta meg központi elöljáróvá. Ezt követően Héber Imre elnök felkérésére dr. Seifert Gézáné fő­titkár javaslatot tett a héttagú­­ számvizsgáló bizottság megválasz­tására. A beterjesztett javaslat alapján a képviselőtestület Báder Dezsőt, Bányai Sándort, Gál Ma­nót, Ginsztler Ernőt, dr. Kelemen Zoltánt, Klein Vilmost és dr. Milch Lajost egyhangúlag megválasz­­­­totta a számvizsgáló bizottság tag­­­­jául. Több felszólalás nem lévén, az elnök berekesztette az ülést. I ÉPÍTHET RÁNK! Megnyílt a Prizma, az építkezők, a lakásfelújítók, a kiskerttulajdonosok áruháza. A skál­a prizma a magasabb lakáskultúrának megfelelő, különleges, egyedi áruválasztékkal, várja kedves vásárlóit az Örs vezér téren. Nyitva: hétfőn, csütörtökön és pénteken 10-től 20 óráig, kedden és szerdán 10-től 14 óráig, szombaton 9-től 13 óráig. PRIZMA: HOBBIBAN PROFI! PRIZMA áruház Sch­weitzer József főrabbi előadása Jugoszláv­iában Dr. Lavoszlav Kadelburg, a­­Jugoszláviai Zsidó Közösségek Szövetsége elnökének meghívásá­ra dr. Schweitzer József budapes­ti főrabbi a szövetség üdülőjében, az adriai­­tenger partján fekvő Pirovacban, egy péntek esti isten­­tisztelet alkalmával homiliát tar­tott, amelyet liturgikus magyará­zatokkal kísért. Az énekrészeket Nino Mandelsamen adta elő mély­­áhítattal. A péntek esti vacsora utáni oneg sábboszon a főrabbi a magyar zsidóság életéről, vallási, tudományos, kulturális és karita­tív tevékenységéről számolt be. Az előadást sok kérdés és hozzá­szólás követte. Austerlitz Sámuel zcl. főrabbi Jahrzeifja Számosan jöttek­­össze a Vasvá­ri­­­ál utcai körzet templomában, hogy megtartsák Austerlitz Sámu­el miskolci főrabbi halálozási év­fordulóját. A megemlékezést Klein Vilmos, a körzet elnöke szervezte, aki évtizedeken át a miskolci ortodox hitközség elöljá­rósági tagja volt, így igen jól is­merte a nagy tudású főrabbit. Austerlitz Sámuel 1870-ben szüle­­tett Bécsben. Több jesiván folyta­tott­­tanulmányokat, míg végül a pozsonyi ortodox rabbiiskolán szerzett oklevelet. Először Bécs­ben, majd Pápán, ezután Somor­­ján műktt-fett. 1914-től a Miskolci Ortodox Hitközség főrabbija volt. Negyedszázados miskolci műkö­dése alatt igen naiv tekintélyt ví­vott ki masának. Kiváló hitszó­nok volt és több hatch­ikus mun­ka jelent meg tollából. A Jahrzeit alkalmából a körzet templomában Mism­ájeszt tanultak, majd dr. Domán István rabbi méltatta Austerlitz főrabbi nagy­ságát és szerepét a magyarorszá­gi ortodox zsidóság történetében. Az 1939. szeptember 1-én el­hunyt főrabbi után a Káddis imát Klein Vilmos körzeti elnök reci­tálta. Szeptember 4-én, szombaton délelőtt, az ima után a körzet kial­­dást adott a­ főrabbi halálozási évfordulója alkalmából, amelyen Klein Vilmos elnök idézte fel em­lékeit a megboldogultról. Szerezzen örömet külföldi rokonainak! Fizessen elő az ÚJ ÉLETRE! Értékes, szép ajándékokkal tartós örömet szerezhet Faragott cigaretta kínálók és likőrös készletek Szőttes falvédők, párnák, térítők Népi hímzéssel díszített blúzok gazdag választékban kaphatók Népművészeti boltokban a fővárosban és vidéken ­ Bródy Mihály utca, Szeged — Ön nagy utat tett meg Tel-Avivtól Szegedig. — Igen. Végig akartam sétálni a Bródy Mihály utcán. _ — Bródy Mihály az édesapám volt. Szeged megtisztelte azzal, hogy 1919-es tevékenységéért ut­cát nevezett el róla. — Bródy Mihály nevét nem ta­lálom egyetlen lexikonban sem ... — Talán azért, mert apám 1919-ben emigrált, és itthon meg­feledkeztek róla. Kivéve Szege­det, ott is Péter László irodalom­­történészt, az utcanévadás javas­lóját. — Kérem, mutassa be az édes­apját. — Bródy Mihály Sátoraljaúj­helyen született 1883 január 18- án. A család a 90-es évek dere­kán Pestre költözött, apám ott érettségizett. Utána a budapesti egyetem magyar—latin szakos hallgatója lett, olyan társakkal, mint Juhász, Babits és Kosztolá­nyi. Juhász Gyula a híres Négye­­sy-szemináriumra emlékezve írja, hogy Gábor Andor „egy padban ült Bródy Mihállyal, akinek ak­kor szép versei jöttek a Budapesti Naplóban”. Bizony, apám már ekkor e lap belső munkatársa, a versrovat vezetője volt, és cikke­zett a Magyar Színpadba is. Filo­­zopter korában jelent meg első verseskötete, a Hullámok. Egy­­egy évig tanított Pesten és Verse­­cen, onnan került 1908 nyarán a szegedi főreáliskolába, a Fogaras­­ra helyezett Babits helyére. — A szegedi emlékek? — Képzelje, apám 1911 augusz­tusában a Kass kávéházban ösz­­szetalálkozott második unokatest­vérével, az írófejedelem Bródy Sándorral, aki két darabjának a bemutatójára utazott Szegedre. Sándor bácsi nyomban megkérte apámat, hogy két „neveletlen fiú­­kat” elhelyezhessen nála kosztra és kvártélyra. Először a tavaly elhunyt Pista, és öccse, Jancsi, majd Pista érettségije után Jan­csi és a szertelen Illés lakott ná­lunk. A három Bródy-fiú a főreál­iskola tanulója volt. — És mikor fordult nagyot , Bródy tanár úr élete? — A forradalmakban. Apámat 1919 derekán még Kunfi Zsig­­mond kultuszminiszter nevezte ki a főreáliskola igazgatójának, de csak a Tanácsköztársaság első napjaiban foglalta el székét. Kun­fi választása azért esett rá, mert ismerte haladó gondolkodását. Kell-e annál több, hogy édes­apám már 1919 februárjában Szentesen és Csongrádon előadást tartott a szocializmusról. Március 22-én megválasztották a szegedi direktórium mellett működő há­romtagú kultúra és nevelésügyi bizottságot, melynek apám is tag­ja lett. A közalkalmazottak újon­nan alakult szakszervezetének ő volt az elnöke. —­ Szegeden sajátos volt a hely­zet, mert a francia szuronyok ár­nyékában az ellenforradalom is nyugodtan szervezkedhetett. A helyi pedagógusok „nemzeti szö­vetsége” — ahonnan Juhász Gyu­lát kidobták — május 7-én már dühödten támadta apámat, akit Harsányi ügyész két nappal ké­sőbb le is tartóztatott. Júniusban pedig a semleges franciák tartóz­tatták le, mint a kommunista propaganda fő terjesztőjét. . Mi történt a bukás után? — !Amíg csak lehetett, Szege­den "m­aradt. Szinte tüntetésnek számít.1.4, hogy a Munkásotthon kultúrbizottságának a tagja, volt, és Juhász Gyulával együtt elő­adásokat tartott a szervezett munkásoknak. Mikor az SZDP 1919. december 3-án Szegeden he­lyi vezetőséget választott, apám tagja volt a szavazatszedő bizott­ságnak. Ekkortájt került volna sor a felelősségre vonására, de 1919 decemberében átszökött Ju­goszláviába. Kommunista híre ott is utolérte, letartóztatták, és visz­­szatoloncolták. Kis híja volt, hogy a Horthy-tisztek föl nem akasz­tották a határon. Budapesten elő­­zetes letartóztatásban várta, hogy Szegedről megérkezzen „a bűn­­lajstrom”. És ami még ma is hi­hetetlennek tűnik: Temanovics szabadkai ügyvédnek sikerült őt szabadlábra helyeztetnie ... !apám ekkor Ausztriába emigrált. — Bő egy évi bécsi tartózkodás után Jugoszláviába mentünk. Apám az újvidéki Magyarság munkatársa, majd a szabadkai Bács megyei Napló felelős szer­kesztője lett. Amikor a déli terü­letek magyar impérium alá ke­rültek, apámra ismét rossz világ köszöntött. A magyar hatóságok nem felejtettek, a veszedelmes kommunista híreken álló Bródy Mihályt többször is letartóztat­ták. Máig emlékszem, hogy mi­kor segítséget kértem, mit vágott nekem oda az egyik rendőrtiszt: „A proletárdiktatúra alatti maga­tartás sohasem évül el”! Ezekben az években alkalma nyílt,­­hogy meg-meglátogassa Budapesten élő László öccsét, az ismert költőt. A németek bevonulása utáni na­pokban a legelsők között hurcol­ták el. Először Bácskatopolyára vitték, onnan vezetett utolsó útja az auschwitzi haláltáborba. Népi demokráciánk — posztumusz — tankerületi főigazgatói címet ado­mányozott neki. — Mit érez Gergelyné Bródy Klára, ha föltekint az utcanév­táblára? — Hogy mit jelent nekem a Bródy Mihály utcán végigmenni, imádott apám nevét látni a ház­falakon, azt nem tudom elmon­dani. Ezt érezni kell! Apró Ferenc

Next