Új Élet, 1982 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1982-07-15 / 14. szám
(Folytatás az 1. oldalról) egész országnak a történetével, hiszen a honfoglaló magyarok soraiban is ott voltak a zsidók. — A közel négy évtizeddel ezelőtt lejátszódott tragikus események után is mi, a hazán belül élőkkel való együvé tartozást kívánjuk, öntudatosan vállalva az ezzel együttjáró sorsközösséget is. A szomorú — soha el nem felejthető emlékekkel együtt élve — csak azt érezzük, valljuk, aminek Széchenyi István adott kifejezést a nemzethez intézett vallomásában: „szeretlek minden hibáiddal együtt.” Tisztában voltunk, vagyunk,, leszünk azzal: nem az az igazi hazafi, aki leghangosabban vallja magát annak, hanem az, aki egyéniségével, életével, magasabb rendű emberi tulajdonságaival bizonyítja a nemzethez tartozását. Ennek a hazaszeretetnek erkölcsi parancsa írja elő, hogy csak úgy boldogulhatunk, ha méltók leszünk gondolkodásban, cselekvésben, lelki emelkedettségben mindazokhoz az eszmékhez, amelyek egyetértést, nemzeti egységet alakítottak ki országunkban, hiszen részesei vagyunk a minden dolgozó magyar állampolgárnak kijáró megbecsülésnek, a társadalmi haladásnak, az országban folyó építő munkának, népünk jólétének. Ez késztet bennünket arra, hogy állandó szellemi, erkölcsi készenlétben álljunk, új és új feladatok teljesítésére, ezért érzünk mélységes lelki örömet, hogy nyugodt életkörülmények között, szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat, szabad az életünk s mindabban részt vehetünk, ami azt emberibbé, szebbé, jobbá teszi. Továbbiakban arról beszélt, hogy a különböző társadalmi szervezetekben az egyházak és a felekezetek — így az izraelita felekezet —, képviselői is helyet foglalnak s ott igen aktív tevékenységet fejtenek ki. Ez bizonyítja, hogy a különböző szemléletű emberek összefogásának serkentése feltétlenül helyes, s szolgálja a szocialista társadalmi rendszer érdekeit. A Hazafias Népfront különböző szervezeteiben valamennyi egyház és felekezet képviselve van, ez adott lehetőséget arra, hogy kialakuljon az egyházak, felekezetek, valamint az állam rendezett, jó viszonya. Ezt a jó viszonyt rendkívül nagyra értékeljük és becsüljük, s mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az állammal és az állami szervekkel való kapcsolataink továbbra is kifogástalanok legyenek. Az a segítség és támogatás, amelyet az Állami Egyházügyi Hivatal, s annak vezetői, Miklós Imre államtitkár úr és az itt jelenlevő elnökhelyettes úr részéről élvezünk, biztosítják nekünk azt a lehetőséget, hogy minden nehézséggel, problémával eredményesen meg tudunk majd küzdeni. Hála és köszönet érte! Külkapcsolataink alakulásáról szólva kijelentette Héber Imre, hogy akik ismerik a magyar zsidóság tevékenységét, igen nagyra értékelik azt és szerte a világban megbecsülik. Sajnos a Helsinki értekezlet óta a nemzetközi helyzet egyre feszültebbé vált, és fokozódott a népek békés fejlődését, függetlenségét fenyegető tényleges háborús veszély. Mindannyiunk előtt köztudott, hogy a népek nem akarnak háborút, csakhogy sok országban nem a nép határozza meg a nemzeti politikát. Ezért nem lépett még ma sem hatályba a SALT—2. szerződés a Szovjetunió minden erőfeszítése ellenére sem. — Mi a magunk részéről feltétlen nagyra becsüljük azokat a konstruktív javaslatokat, amelyeket a nemzetközi politika terén a Szovjetunió már számtalanszor megtett azért, hogy az enyhülés politikája vezető tendencia maradjon az államközi kapcsolatokban is. Mi készek vagyunk mindent megtenni azért, hogy az „új világháború bajnokai" ne tudják megfosztani a népeket legfőbb vívmányuktól, a békés egymás mellett élés, a nyugodt élet jogától. — Úgy vélem — mondotta befejezésül Héber Imre — nagy vonalakban mindent elmondottam, amiről szükséges volt szólnom. Minden erőnkkel törekszünk munkánkkal, határozott kiállásunkkal segíteni népünk boldogulását, országunk javainak gyarapodását, megőrizni hitünket, erősíteni, fejleszteni közösségi szerveinket. Tisztességes, becsületes magyarként, ha hazafiként, jó zsidóként és legfőképpen „emberként” kívánunk tovább élni, cselekedni népünk, felekezetünk javára, amihez a Gondviselő Jóisten áldását és segítségét kérjük. Héber Imre beszéde után STRAUB ISTVÁN azÁEH elnökhelyettese köszöntötte az újonnan megválasztott tisztségviselőket, elsősorban Héber Imrét, a MIOK és a BNJ elnökét. Kifejtette, hogy a magyar zsidóság eddig is helyes úton járt és bízik abban, hogy ezt az utat követik újonnan megválasztott vezetői is. Ehhez garancia az elnök, az alelnökök, valamint a főtitkár személye. A magyar zsidóság mindig megtalálta a szocialista hazában helyét és nemcsak a hitéleten belül, de más fórumokon is a többi felekezetek képviselőivel együtt küzd a békéért, amely harc sohasem volt olyan fontos, mint napjainkban. Ehhez a törekvésükhöz és munkájukhoz kíván az újonnan megválasztottaknak, a MIOK intéző bizottságának és képviselőtestületének jó egészséget, további sikereket. Elsőként DR. SCHEIBER SÁNDOR professzor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója emelkedett szólásra: — Száz esztendővel ezelőtt ütötte fel fejét Magyarországon a tiszaeszlári vérvad. A tárgyalás egyik tudósítója, Mikszáth, megérezte a történelem előszelét: „Az antiszemitaságot teljesen kigyógyítani nem lehet. Olyan az, mint a titkos betegség, mikor már elmúlt egy helyen, nyomban kint más helyen.” — Egyenes út vezetett innen Auschwitzig, amelynek kapujában figyelmeztette népét Bajcsy-Zsilinszky: „Ilyen körülmények között becsületes ember nem lehet többé antiszemita.” Nem fogadták meg szavát. Hatszázezer testvérünk életébe került. — Tiszaeszlár után száz évvel az áldozatok árnyai megnyugodhatnak. Törvény védi az ország minden fiát, közöttük minden zsidót. Mert ahol nem mindenkinek biztos az élete, ott senkié sem az. — Tisztségükbe lépő vezetőinket, Elnök Urat és munkatársait, öt éve én köszöntöttem. Akkor reményekről, tervekről beszélhettem csupán, ma eredményekről, tényekről. Korábbi munkálatok nyomán sikerült határainkon belül és kívül történelmi eredményeket elérnie. Megszilárdította reputációnkat, hírünket, súlyunkat a világban. Megteremtette a békét idebent. Mit kívánhatok a további ösvényre? Már a Biblia választást enged a jó és a rossz között. A magyar költő nemkülönben: Iker ajándékot veszel örökbe, oly ember ízű és oly felemás, de ember adta, nem telt neki többre, eget ne vívj, mély kutat ne áss. Mindig az értéket válasszák és be a talmit. Az igazságot és ne a megalkuvást. Ne csak a földre szegezzék tekintetüket, hanem a magasba, egyre fölfelé. — Gerhard Scholemnek, a kabbalatudomány idén elhunyt mesterének főműve egy legendával zárul. Hadd idézzem. Talán nem lesz haszon nélkül való. — Amikor a Baál Sém elhatározás előtt állott, kiment az erdőbe, tüzet gyújtott, imába merült és megtalálta a megoldást. Egy nemzedékkel később a mezericsi mággid — hasonló gondokkal vívódva — ugyanoda tartott s azt mondta: „Mi már nem tudunk tüzet gyújtani, de még ismerjük az imát.” S amit akart, elérte. Egy további generációban Móse Léb Szasszov így szólt: Nem értünk a tűzcsiholáshoz, nem ismerjük az ima erejét, de még megtaláltuk az erdőt, ahova kimehetünk. S ez is segített. A rizsini Izrael már a palotájában maradt. Aranyszékbe ült és így beszélt: Nincs módunk lángot lobbantani. Nem ismerjük az imát s a helyet sem az erdőben. De még el tudjuk mondani az előttünk jártak történetét. S ennek felidézésével is választ kapott kétségeire. — Mi — tizedére csökkenten — nem követhetjük éleink építő lendületét. Ám ismerjük a történelmet, történetüket. S belőle levonjuk a tanulságokat. Nevelni szeretnénk magunk után egy nemzedéket, bátrabb lelkületűt, történeti tudattal, magyar érzésben, zsidó ismeretekkel. A békét munkálva. Léderer ulökinor — lökinor hinném. Kard és hárfa közt állva, én a hárfáé vagyok. Ehhez kérjük a megújult, régi elnökség segítségét és rája Isten áldását! A következő felszólaló DR. SALGÓ LÁSZLÓ főrabbi, a Budapesti Rabbiság elnöke megköszönte a Magyar Izraeliták Országos (kongresszusi) Rabbitanácsa elnökhelyettesévé történt megválasztását. Visszaemlékezett olyan történelmi eseményekre, amelyek e közgyűlési teremben zajlottak le, melyeknek már csak igen kevés kortárs tanúja maradt és a dokumentumokban sem szerepelnek. 1944. március 21-én, kedden, a közgyűlési teremben a pesti hitközség akkori képviselő-testülete táviratilag hivatott össze és a hitközség elnöke mellett egy SS-tiszt ült az elnöki emelvényen, aki gyalázkodva szólt a pesti zsidóságról, hogy szolgálják a német népet és a fasizmust, mert ha nem, akkor nem érdemesek az életre. A jelenlevők ökölbe szorított kézzel, lehorgasztott fejjel várták az elkövetkező napokat, s heteket, amelyek borzalmasabbak voltak, mint amit emberi képzelet elgondolhat. 1945. március 19-én a budapesti zsidóság a zsúfolásig megtelt Dohány utcai zsinagógában gyászistentiszteletet tartott a mártírok emlékére. Március 22-én összeült a Pesti Izraelita Hitközség felszabadulás utáni első közgyűlése és megindult az új — felszabadulást elnyert — zsidó közösség életének kibontakozása. Azóta több mint 37 esztendő telt el. — Új ciklus kezdődik — folytatta a főrabbi — az új vezetőség tovább viszi a feladatok vállalását, amelyek a magyar zsidóság jövőjét határozzák meg. Eszmék megvalósításához szükséges megszállottsággal, Isten, a haza és benne a magyar zsidó közösség iránti alázattal kívánjuk folytatni a történelemtől meghatározott munkánkat, s úgy végezzük együtt, testvér a testvér mellett, kéz a kézben, együttakarással. — Ezzel a gondolattal köszöntöm a magyar rabbikar nevében az újonnan megválasztott Héber Imre elnököt és az elnökség valamennyi tagját. Isten áldása legyen életükön, közösségért való szent munkájukon. — Legyen Isten áldása magyar hazánkon és benne a magyar zsidóságon. FARKAS ARTÚR a MIOK újonnan megválasztott alelnöke felszólalásában többek között megköszönte azt a bizalmat, amellyel a MIOK alelnökévé választották, ígéri, hogy képességeihez mérten igyekszik a rá háruló feladatoknak mindenkor a Tóra szent betűi, a Sulchan Aruch és a vallás parancsolatai szerint a legmesszebbmenőkig eleget tenni. Felszólalása további részében a következőket mondotta: — Engedjék meg, hogy a magyar ortodoxia és a hazánk területén élő vallásos zsidóság nevében, szólhassak néhány szót. Mint Önök is tudják, az ortodox és főleg a vidéki ortodox zsidóság az 1940-es évek vérzivatarában olyan veszteségeket szenvedett, melyeket pótolni már nem lehetett. A megmaradt ortodoxia azonban igyekezett aktivitásával — hagyományhűségének biztosítása mellett — úgy fenntartani magát, hogy az nemcsak az országon belül, hanem azon kívül is mindenhol osztatlan elismerést váltott ki. Az ortodox zsidóság — beleértve a vidéki ortodoxiát is — munkájának fő iránya és célja a múltban is az volt és a jövőben is az lesz, hogy fenntartsa és tovább vigye azt a hagyományt, melyet nagy elődeink örökségül hagytak ránk. — Mi, ortodox zsidók, tudatában vagyunk annak, hogy a MIOK elnökségének minden tagja milyen lelkesedéssel és nagyrabecsüléssel fordul a vidéki ortodox zsidóság felé. Mi ezt a gesztust, ezt az élő segítséget meghatottan vesszük tudomásul és nem tudjuk érte köszönetünket eléggé kifejezni — végezte be beszédét Farkas Artúr. A felszólalások sorát DR. FRANKL JÓZSEF nyugdíjas igazgató főorvos (Kaposvár) zárta le. — Amikor társaim és a magam nevében köszönetet mondok a disztaggá választásért, eszembe jut, hogy fiatal koromban egy egészen más világban éltem. Akkor a zsidóságot Kölcsey szavai jellemezték: „Bújt az üldözött... s nem lelé honját a hazában”. A fasizmus megölte zsidóságunk zömét, köztük az én Édes Szüleimét is! Ha ma körülnézek, önkéntelenül is kiszalad számon a szó: „Quae mutatio rerum”, minden alapjában megváltozott! Hazánkban a szocialista rendszer olyan viszonyokat teremtett, amilyenekről még álmodni se mertünk! Mindenki szabadon gyakorolhatja vallását és minden felekezet egyenrangú! — Az új és maradandó viszonyoknak megfelelően irányította és bizonnyal fogja is irányítani felekezetünk hajóját a MIOK vezetősége, élén az elnökkel: bölcsen és higgadtan, határozottan, de alkalmazkodva, abban a szellemben, mely tudja, milyen mélyről jöttünk és látja, merre kell mennünk. — Ehhez a felelősségteljes, felemelő, terhes, de dicső, a békét és humánumot szolgáló munkához a belső tüzet és hajtó energiát felekezetünk világi és vallási vezetősége szolgáltatja. — Még egyszer megköszönöm a képviseletnek a megtisztelő dísztagságot, melyet ugyan ősz fejjel kaptam, viszont a vele járó értékelés és megbecsülés új erőt és fiatalos lendületet ad munkáim befejezéséhez. Befejezésül Héber Imre a záróima elmondására kérte fel WEISZ MÁRTON ortodox főrabbit, az Országos Ortodox Rabbitestület elnökét. — Szent életű elődeim imáik kezdetén tekintetükkel végigszántották gyülekezetük sorát, hogy szeretettel köszöntsék őket, hogy tudják kikért szálljon fohászuk magasba a Mindenhatóhoz. — Elődeinkhez igazodva először is színtiszta érzülettel köszöntöm az újonnan megválasztott Héber Imre elnök urat, munkatársait, igen tisztelt vendégeinket és az egész gyülekezetét. — Szálljon és szóljon értük könyörgésem a Mindenhatóhoz, kegyes meghallgatás végett. Ettől az érzéstől áthatva fordulok a Mindenhatóhoz, áldást remélő könyörgéssel, a zsoltár szavaival: — „Magasztos Isten, add jogszabályaidat a vezetőknek és igazságodat segítőinek, hogy ítélje népedet igazsággal és jogszabállyal. Hozzanak a hegyek békét a népnek, a völgyek bő termést. Virágozzék napjaiban az igazság és legyen bősége békének a világon.” — Teremtő Atyánk az égben, segítsd a megválasztott elnököt, munkatársait, hogy tiszta lélekkel, bölcsességgel, Istenbe vetett hittel, igazság útján járva vezessék a magyar zsidóságot, amely annyi megpróbáltatás után végre szabadon gyakorolhatja vallásos életét. • Uram, Teremtem add, hogy a hegyek ásványait, a völgyek termését ne a pusztítás céljára használják fel, hanem a népek jólétének gyarapítására. Áldd meg hazánkat, a magyar népet, benne a magyar zsidóságot bőséggel, békével, békességgel, jóléttel. — Világ Ura add, hogy legyen tartós béke az egész világon. Ámen. _ • • A Magyar Izraeliták Országos Képviselete Választói Teljes Ülése (Zászló-fotó) Értékes, szép ajándékokkal tartós örömet szerezhet Faragott cigaretta kínálók és likőrös készletek Szőttes falvédők, párnák, térítők Népi hímzéssel díszített blúzok gazdag választékban kaphatók Népművészeti boltokban a fővárosban és vidéken