Új Élet, 1982 (37. évfolyam, 1-24. szám)

1982-07-15 / 14. szám

­ (Folytatás az 1. oldalról) egész országnak a történetével, hiszen a honfoglaló magyarok so­raiban is ott voltak a zsidók. — A közel négy évtizeddel ez­előtt lejátszódott tragikus ese­mények után is mi, a hazán belül élőkkel való együvé tartozást kí­vánjuk, öntudatosan vállalva az ezzel együttjáró sorsközösséget is. A szomorú — soha el nem felejt­hető emlékekkel együtt élve — csak azt érezzük, valljuk, aminek Széchenyi István adott kifejezést a nemzethez intézett vallomásá­ban: „szeretlek minden hibáiddal együtt.” Tisztában voltunk, vagyunk,, leszünk azzal: nem az az igazi hazafi, aki leghan­gosabban vallja magát annak, hanem az, aki egyéniségével, életével, magasabb rendű em­beri tulajdonságaival bizo­nyítja a nemzethez tartozását. Ennek a hazaszeretetnek erkölcsi parancsa írja elő, hogy csak úgy boldogulhatunk, ha méltók le­szünk gondolkodásban, cselekvés­ben, lelki emelkedettségben mind­azokhoz az eszmékhez, amelyek egyetértést, nemzeti egységet ala­kítottak ki országunkban, hiszen részesei vagyunk a minden dol­gozó magyar állampolgárnak ki­járó megbecsülésnek, a társadal­mi haladásnak, az országban fo­lyó építő munkának, népünk jó­létének.­­ Ez késztet bennünket arra, hogy állandó szellemi, erkölcsi készenlétben álljunk, új és új fel­adatok teljesítésére, ezért érzünk mélységes lelki örömet, hogy nyu­godt életkörülmények között, sza­badon gyakorolhatjuk vallásun­kat, szabad az életünk s mindab­ban részt vehetünk, ami azt em­beribbé, szebbé, jobbá teszi. Továbbiakban arról beszélt, hogy a különböző társadalmi szer­vezetekben az egyházak és a fe­lekezetek — így az izraelita fele­kezet —, képviselői is helyet fog­lalnak s ott igen aktív tevékeny­séget fejtenek ki. Ez bizonyítja, hogy a különböző szemléletű em­berek összefogásának serkentése feltétlenül helyes, s szolgálja a szocialista társadalmi rendszer ér­dekeit. A Hazafias Népfront kü­lönböző szervezeteiben vala­mennyi egyház és felekezet kép­viselve van, ez adott lehetőséget arra, hogy kialakuljon az egyhá­zak, felekezetek, valamint az ál­lam rendezett, jó viszonya.­­ Ezt a jó viszonyt rendkívül nagyra értékeljük és becsüljük, s mindent elkövetünk annak érde­kében, hogy az állammal és az ál­lami szervekkel való kapcsola­taink továbbra is kifogástalanok legyenek. Az a segítség és támo­gatás, amelyet az Állami Egyház­ügyi Hivatal, s annak vezetői, Miklós Imre államtitkár úr és az itt jelenlevő elnökhelyettes úr ré­széről élvezünk, biztosítják ne­künk azt a lehetőséget, hogy min­den nehézséggel, problémával eredményesen meg tudunk majd küzdeni. Hála és köszönet érte! Külkapcsolataink alakulásáról szólva kijelentette Héber Imre, hogy akik ismerik a magyar zsi­dóság tevékenységét, igen nagy­ra értékelik azt és szerte a világ­ban megbecsülik. Sajnos a Hel­sinki értekezlet óta a nemzetközi helyzet egyre feszültebbé vált, és fokozódott a népek békés fejlő­dését, függetlenségét fenyegető tényleges háborús veszély.­­ Mindannyiunk előtt köztu­dott, hogy a népek nem akarnak háborút, csakhogy sok országban nem a nép határozza meg a nem­zeti politikát. Ezért nem lépett még ma sem hatályba a SALT—2. szerződés a Szovjetunió minden erőfeszítése ellenére sem. — Mi a magunk részéről fel­tétlen nagyra becsüljük azokat a konstruktív javaslatokat, amelye­ket a nemzetközi politika terén a Szovjetunió már számtalanszor megtett azért, hogy az enyhülés politikája vezető tendencia ma­radjon az államközi kapcsolatok­ban is. Mi készek vagyunk min­dent megtenni azért, hogy az „új világháború bajnokai" ne tudják megfosztani a népeket legfőbb vívmányuktól, a békés egymás mellett élés, a nyugodt élet jogá­tól. — Úgy vélem — mondotta be­fejezésül Héber Imre — nagy vo­nalakban mindent elmondottam, amiről szükséges volt szólnom. Minden erőnkkel törekszünk munkánkkal, határozott kiállá­sunkkal segíteni népünk boldogu­lását, országunk javainak gyara­podását, megőrizni hitünket, erő­síteni, fejleszteni közösségi szer­veinket. Tisztességes, becsületes magyarként, ha hazafiként, jó zsidóként és legfőképpen „ember­ként” kívánunk tovább élni, cse­lekedni népünk, felekezetünk ja­vára, amihez a Gondviselő Jóisten áldását és segítségét kérjük. Héber Imre beszéde után STRAUB ISTVÁN az­­ÁEH elnökhelyettese köszön­tötte az újonnan megválasztott tisztségviselőket, elsősorban Hé­ber Imrét, a MIOK és a BN­J el­nökét. Kifejtette, hogy a magyar zsidóság eddig is helyes úton járt és bízik abban, hogy ezt az utat követik újonnan megválasztott vezetői is. Ehhez garancia az el­nök, az alelnökök, valamint a fő­titkár személye. A magyar zsidó­ság mindig megtalálta a szocia­lista hazában helyét és nemcsak a hitéleten belül, de más fóru­mokon is a többi felekezetek kép­viselőivel együtt küzd a békéért, amely harc sohasem volt olyan fontos, mint napjainkban. Ehhez a törekvésükhöz és munkájukhoz kíván az újonnan megválasztot­taknak, a MIOK intéző bizottsá­gának és képviselőtestületének jó egészséget, további sikereket. Elsőként DR. SCHEIBER SÁNDOR professzor, az Országos Rabbi­­­képző Intézet igazgatója emelke­dett szólásra: — Száz esztendővel ezelőtt ütötte fel fejét Magyarországon a tiszaeszlári vérvad. A tárgyalás egyik tudósítója, Mikszáth, meg­érezte a történelem előszelét: „Az antiszemitaságot teljesen kigyó­gyítani nem lehet. Olyan az, mint a titkos betegség, mikor már el­múlt egy helyen, nyomban kint más helyen.” — Egyenes út vezetett innen Auschwitzig, amelynek kapujában figyelmeztette népét Bajcsy-Zsi­­linszky: „Ilyen körülmények kö­zött becsületes ember nem lehet többé antiszemita.” Nem fogad­ták meg szavát. Hatszázezer test­vérünk életébe került. — Tiszaeszlár után száz évvel az áldozatok árnyai megnyugod­hatnak. Törvény védi az ország minden fiát, közöttük minden zsi­dót. Mert ahol nem mindenkinek biztos az élete­, ott senkié sem az. — Tisztségükbe lépő vezetőin­ket, Elnök Urat és munkatársait, öt éve én köszöntöttem. Akkor reményekről, tervekről beszélhet­tem csupán, ma eredményekről, tényekről. Korábbi munkálatok nyomán sikerült határainkon be­lül és kívül történelmi eredmé­nyeket elérnie. Megszilárdította reputációnkat, hírünket, súlyun­kat a világban. Megteremtette a békét idebent. Mit kívánhatok a további ös­vényre? Már a Biblia választást enged a jó és a rossz között. A magyar költő nemkülönben: Iker ajándékot veszel örökbe, oly ember­ ízű és oly felemás, de ember adta, nem telt neki többre, eget ne vívj, mély kutat ne áss. Mindig az értéket válasszák és b­e a talmit. Az igazságot és ne a megalkuvást. Ne csak­ a földre szegezzék tekintetüket, hanem a magasba, egyre fölfelé. — Gerhard Scholemnek, a kabbalatudomány idén elhunyt mesterének főműve egy legendá­val zárul. Hadd idézzem. Talán nem lesz haszon nélkül való. — Amikor a Baál Sém elhatá­rozás előtt állott, kiment az erdő­be, tüzet gyújtott, imába merült és megtalálta a megoldást. Egy nemzedékkel később a mezericsi mággid — hasonló gondokkal ví­vódva — ugyanoda tartott s azt mondta: „Mi már nem tudunk tüzet gyújtani, de még ismerjük az imát.” S amit akart, elérte. Egy további generációban Móse Léb Szasszov így szólt: Nem értünk a tűzcsiholáshoz, nem ismerjük az ima erejét, de még megtaláltuk az erdőt, ahova kimehetünk. S ez is segített. A rizsini Izrael már a palotájában maradt. Aranyszék­be ült és így beszélt: Nincs mó­dunk lángot lobbantani. Nem is­merjük az imát s a helyet sem az erdőben. De még el tudjuk mon­dani az előttünk jártak történetét. S ennek felidézésével is választ kapott kétségeire. — Mi — tizedére csökkenten — nem követhetjük éleink­ építő lendületét. Ám ismerjük a törté­nelmet, történetüket. S belőle levonjuk a tanulságokat. Nevelni szeretnénk magunk után egy nem­zedéket, bátrabb lelkületűt, törté­neti tudattal, magyar érzésben, zsidó ismeretekkel. A békét mun­kálva. Léd­erer ulökinor — löki­­nor hinném­. Kard és hárfa közt állva, én a hárfáé vagyok. Ehhez kérjük a megújult, régi elnökség segítségét és rája Isten áldását! A következő felszólaló DR. SALGÓ LÁSZLÓ főrabbi, a Budapesti Rabbiság el­nöke megköszönte a Magyar Iz­raeliták Országos (kongresszusi) Rabbitanácsa elnökhelyettesévé történt megválasztását. Visszaem­lékezett olyan történelmi esemé­nyekre, amelyek e közgyűlési te­remben zajlottak le, melyeknek már csak igen kevés kortárs ta­núja maradt és a dokumentumok­ban sem szerepelnek. 1944. már­cius 21-én, kedden, a közgyűlési teremben a pesti hitközség akko­ri képviselő-testülete táviratilag hivatott össze és a hitközség el­nöke mellett egy SS-tiszt ült az elnöki emelvényen, aki gyaláz­kodva szólt a pesti zsidóságról, hogy szolgálják a német népet és a fasizmust, mert ha nem, akkor nem érdemesek az életre. A je­lenlevők ökölbe szorított kézzel, lehorgasztott fejjel várták az el­következő napokat, s heteket, amelyek borzalmasabbak voltak, mint amit emberi képzelet elgon­dolhat. 1945. március 19-én a bu­dapesti zsidóság a zsúfolásig meg­telt Dohány utcai zsinagógában gyászistentiszteletet tartott a már­tírok emlékére. Március 22-én összeült a Pesti Izraelita Hitköz­ség felszabadulás utáni első köz­gyűlése és megindult az új — fel­­szabadulást elnyert — zsidó közös­ség életének kibontakozása. Azóta több mint 37 esztendő telt el. — Új ciklus kezdődik — foly­tatta a főrabbi — az új vezetőség tovább viszi a feladatok vállalá­sát, amelyek a magyar zsidóság jövőjét határozzák meg. Eszmék megvalósításához szükséges meg­szállottsággal, Isten, a haza és benne a magyar zsidó közösség iránti alázattal kívánjuk folytat­ni a történelemtől meghatározott munkánkat, s úgy végezzük együtt, testvér a testvér mellett, kéz a kézben, együttakarással. — Ezzel a gondolattal kö­szöntöm a magyar rabbikar ne­vében az újonnan megválasztott Héber Imre elnököt és az elnök­ség valamennyi tagját. Isten ál­dása legyen életükön, közösségért való szent munkájukon. — Legyen Isten áldása magyar hazánkon és benne a magyar zsi­dóságon. FARKAS ARTÚR a MIOK újonnan megválasztott al­­elnöke felszólalásában többek kö­zött megköszönte azt a bizalmat, amellyel a MIOK alelnökévé vá­lasztották, ígéri, hogy képességei­hez mérten igyekszik a rá háruló feladatoknak mindenkor a Tóra szent betűi, a Sulchan Aruch és a vallás parancsolatai szerint a legmesszebbmenőkig eleget tenni. Felszólalása további részében a következőket mondotta: — Engedjék meg, hogy a magyar ortodoxia és a hazánk területén élő vallásos zsidóság nevében, szólhassak néhány szót. Mint Önök is tudják, az ortodox és fő­leg a vidéki ortodox zsidóság az 1940-es évek vérzivatarában olyan veszteségeket szenvedett, melye­ket pótolni már nem lehetett. A megmaradt ortodoxia azonban igyekezett aktivitásával — hagyo­­mányhűségének biztosítása mel­lett — úgy fenntartani magát, hogy az nemcsak az országon be­lül, hanem azon kívül is minden­hol osztatlan elismerést váltott ki. Az ortodox zsidóság — bele­értve a vidéki ortodoxiát is — munkájának fő iránya és célja a múltban is az volt és a jövőben is az lesz, hogy fenntartsa és to­vább vigye azt a hagyományt, me­lyet nagy elődeink örökségül hagytak ránk. — Mi, ortodox zsidók, tudatá­ban vagyunk annak, hogy a MIOK elnökségének minden tagja mi­lyen lelkesedéssel és nagyrabecsü­léssel fordul a vidéki ortodox zsi­dóság felé. Mi ezt a gesztust, ezt az élő segítséget meghatottan vesszük tudomásul és nem tud­juk érte köszönetünket eléggé ki­fejezni — végezte be beszédét Farkas Artúr. A felszólalások sorát DR. FRANKL JÓZSEF nyugdíjas igazgató főorvos (Ka­­­posvár) zárta le. — Amikor társaim és a magam nevében köszönetet mondok a disztaggá választásért, eszembe jut, hogy fiatal koromban egy egé­szen más világban éltem. Akkor a zsidóságot Kölcsey szavai jelle­mezték: „Bújt az üldözött... s nem lelé honját a hazában”. A fasizmus megölte zsidóságunk zö­mét, köztük az én Édes Szülei­mét is! Ha ma körülnézek, önkén­telenül is kiszalad számon a szó: „Quae mutatio rerum”, minden alapjában megváltozott! Hazánk­ban a szocialista rendszer olyan viszonyokat teremtett, amilye­nekről még álmodni se mertünk! Mindenki szabadon gyakorolhat­ja vallását és minden felekezet egyenrangú! — Az új és maradandó viszo­nyoknak megfelelően irányította és bizonnyal fogja is irányítani felekezetünk hajóját a MIOK ve­zetősége, élén az elnökkel: böl­csen és higgadtan, határozottan, de alkalmazkodva, abban a szel­lemben, mely tudja, milyen mély­ről jöttünk és látja, merre kell mennünk. — Ehhez a felelősségteljes, fel­emelő, terhes, de dicső, a békét és humánumot szolgáló munkához a belső tüzet és hajtó energiát felekezetünk világi és vallási ve­zetősége szolgáltatja. — Még egyszer megköszönöm a képviseletnek a megtisztelő dísz­tagságot, melyet ugyan ősz fej­jel kaptam, viszont a vele járó értékelés és megbecsülés új erőt és fiatalos lendületet ad munká­im befejezéséhez. Befejezésül Héber Imre a záró­ima elmondására kérte fel WEISZ MÁRTON ortodox főrabbit, az Országos Or­todox Rabbitestület elnökét. — Szent életű elődeim imáik kezdetén tekintetükkel végigszán­tották gyülekezetük sorát, hogy szeretettel köszöntsék őket, hogy tudják kikért szálljon fohászuk magasba a Mindenhatóhoz. — Elődeinkhez igazodva elő­ször is színtiszta érzülettel kö­szöntöm az újonnan megválasz­tott Héber Imre elnök urat, mun­katársait, igen tisztelt vendégein­ket és az egész gyülekezetét. — Szálljon és szóljon értük kö­nyörgésem a Mindenhatóhoz, ke­gyes meghallgatás végett. Ettől az érzéstől áthatva fordulok a Min­denhatóhoz, áldást remélő kö­nyörgéssel, a zsoltár szavaival: — „Magasztos Isten, add jog­szabályaidat a vezetőknek és igaz­ságodat segítőinek, hogy ítélje né­pedet igazsággal és jogszabállyal. Hozzanak a hegyek békét a nép­nek, a völgyek bő termést. Virá­gozzék napjaiban az igazság és legyen bősége békének a vilá­gon.” — Teremtő Atyánk az égben, segítsd a megválasztott elnököt, munkatársait, hogy tiszta lélek­kel, bölcsességgel, Istenbe vetett hittel, igazság útján járva vezes­sék a magyar zsidóságot, amely annyi megpróbáltatás után végre szabadon gyakorolhatja vallásos életét. •­ Uram, Teremtem add, hogy a hegyek ásványait, a völgyek termését ne a pusztítás céljára használják fel, hanem a népek jólétének gyarapítására. Áldd meg hazánkat, a magyar népet, benne a magyar zsidóságot bőséggel, bé­kével, békességgel, jóléttel. — Világ Ura add, hogy legyen tartós béke az egész világon. Ámen. _ • • A Magyar Izraeliták Országos Képviselete Választói Teljes Ülése (Z­ászló-fotó) Értékes, szép ajándékokkal tartós örömet szerezhet Faragott cigaretta kínálók és likőrös készletek Szőttes falvédők, párnák, térítők Népi hímzéssel díszített blúzok gazdag választékban kaphatók Népművészeti boltokban a fővárosban és vidéken

Next