Új Élet, 1985 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1985-12-01 / 23. szám
Tájékoztatót a népfront kongresszus előkészületeiről A MUOSZ Egyházi és Felekezeti Lapok Szakosztálya november 14-én a Hazafias Népfront székházában konzultációval egybekötött tájékoztatót rendezett. A résztvevőknek dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára számolt be a Népfront december 13—15 között sorra kerülő VIII. kongresszusának előkép-z léteiről és programjáról. Elmondotta, hogy a tanácskozást a MÉMOSZ székházában tartják, s annak 1200 résztvevője lesz. A kongresszus napirendje: az Országos Tanács és az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság beszámolója, majd annak megvitatása, a Népfront új alapszabály tervezetének megvitatása és elfogadása, a Népfront vezető testületeinek megerősítése, illetőleg megválasztása. — Az előadó hangoztatta: — Az eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a kongresszusi, előkészítő munkát nagy társadalmi érdeklődés és aktivitás kíséri. November közepéig 4661 gyűlés zajlott le, ahol a helyi népfront bizottságot választották újjá. Ezeken 424 ezren vettek részt, és 41 ezer felett van a gyűléseken felszólalt állampolgárok száma. A megválasztott bizottságok tagjainak létszáma még nem végleges, de megközelítően 100 ezer körül fog alakulni. A korösszetétel alapján várhatóan ,,fiatalodik” a Népfront, aminek döntő oka nem az, hogy a 30 éven aluliak száma jelentősen növekszik hanem inkább az, hogy az aktív korúak részvétele az újjáválasztott népfront bizottságokban messzemenően erősödött, ugyanakkor szűkült az idősek részvételi aránya. — Örömünkre szolgál, hogy az egyházi személyek részvétele az újjáválasztott bizottságokban — megítélésünk szerint — nagyon jól alakul. Az eddig megválasztott bizottságokba 850, viszont az1980-as választások idején csak 672 egyházi személyiség került a népfront bizottsági tagok sorába. Budapesten a már lezajlott körzeti és kerületi gyűléseken 58 egyházi személyiség lett tagja a bizottságoknak. Ez is bizonyítja, hogy országunkban az egyházak megtalálták helyüket a társadalomban, az állammal jó egyetértésben élnek együtt és közös célokat vallanak, mondotta dr. Molnár Béla. A továbbiakban szólt arról is, hogy az utóbbi hónapokban a Népfront társadalmi szerepe megerősödött, ami annál inkább figyelmet érdemel, mert nem könnyű időszak van mögöttünk. Ebben közrejátszott a nemzetközi helyzet feszültsége és hozzájárultak hazai gondjaink is. De a nehéz helyzet ellenére is életképesen működött az egyetértés, a nemzeti összefogás. — A dolog lényege, hogy a szocialista nemzeti egység — amelynek aktív részesei vagyunk — komoly teherpróbának volt és van kitéve. Mindent összevetve azonban úgy érezzük, hogy a népfront mozgalom ilyen körülmények között is jó lelkiismerettelkészült, illetve készül a decemberi számadásra jelentette ki a HNF O. T. titkára. . Végül hangsúlyozta: — Legfőbb törekvésünk, hogy a kongresszus közügy legyen. Ez természetesen nem csak a kongreszszusra érvényes, hanem annak előkészítésére is. Tapasztalataink szerint az előkészítő tevékenység fogadtatása is azt mutatja, hogy valóban közügyként van jelen a népfront mozgalom, a kongresszus előkészítése a magyar társadalomban. Legfőbb feladata a népfront mozgalomnak és a kongresszusnak, hogy a figyelmet a cselekvésre, a jó munkára összpontosítsa, olyan helyzetet alakítson ki, amelyben mindenki ösztönzést kap, aminek eredményeként előre léphetünk a kitűzött célok elérése, az előttünk álló feladatok sikeres megoldása felé. V. T. Chanukka fénye Kis Chanukka gyertyák égjetek! Égjetek! Hirdessétek a Békét! Mutassa fényetek azt a boldog, igaz utat, amely az Emberség, a Szeretet felé mutat. Elég volt a sírhalomból! a háború okozta borzalomból! Az emberek a földön békére vágynak. Ezt hirdesse lángod az egész világnak! Bajor Klára MAGYAR IZRAELITÁK ORSZÁGOS KÉPVISELETE MEGHÍVÓ A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének 1985. december 15-én, vasárnap de. 10.30 órakor a hitközség székházának dísztermében (Bp. VII., Síp u. 12. II. em. 33.) tartandó választói Teljes ülésére a képviselet tagjait tisztelettel meghívjuk. Napirend: 1. Megnyitó 2. A MIOK elnökének megválasztása 3. Elnöki székfoglaló 4. Üdvözlések Budapest, 1985. december hó MAGYAR IZRAELITÁK ORSZÁGOS KÉPVISELETE ELNÖKSÉGE A Jád Vássém újabb magyar kitüntetettje A jeruzsálemi JÁD VÁSÉM Intézet Elnöksége és Kinevező Bizottsága 1984. december 25-én úgy határozott, hogy KÁLMÁN JÁNOS szegedi lakost a Becsület Emlékéremmel és Oklevéllel tünteti ki, és felhatalmazza arra, hogy Jeruzsálemben, az Emlékezés Hegyén levő Igazak Ligetében, emlékfát ültessen. A díszes kivitelű oklevelet és a gyönyörű emlékérmet az Intézet idén augusztusban juttatta el a kitüntetetthez. A most 76 éves Kálmán János 1944 szeptemberében, mint menekült közvetítő tiszt Budapestre került, és ott először a József utcai hivatalban, később pedig a Vigadó épületében levő Menekültügyi Hivatalban teljesített szogálatot. Mint menekült lakást kapott a Szent István krt. 12. számú házban. A lakást arra használta, hogy üldözött, ismerőseit és barátait bújtassa és élelmezze. A kis csoport rengeteg izgalmon ment keresztül a felszabadulásig. Helyzetüket az tette különösen veszélyessé, hogy közelükben, a 2. szám alatt volt a hírhedt nyilasház. ............„ Az üldözötteken, zsidókon és baloldaliakon egyaránt, a Menekültügyi Hivatalban beosztása révén is segített. A rászorulóknak, vállalva az ezzel járó kockázatot, menekült igazolványokat adott. Ezek abban az időben nemcsak a személyazonosságot igazolták, hanem jogot adtak arra is, hogy tulajdonosaik élelmiszerekhez jussanak, s ez azokban az időkben gyakran az életet jelentette. Kálmán János amit tett, nem érdekből, nem számításból tette. Nem tartozik azok közé, akik tőkét kovácsoltak a háború alatti cselekedeteikből. Megtehette volna, mert tevékenységét a Vörös Hadsereg parancsnoksága is elismerte. Nagy meglepetéssel értesült arról, hogy az él' -'a benyújtott személyek közül valaki felterjesztette őt kitüntetésre a JÁD VÁSÉM Intézethez. A kitüntetett így nyilatkozott lapunknak: „Ezúton is köszönöm a szép elismerést és megemlékezést. Sajnos a sors nem engedte meg, hogy gyermekem lehessen. Mégis most, ha végiggondolok életemen, úgy érzem, nem éltem hiába, hiszen néhányan talán nekem is köszönhetik életüket. Tudom, hogy elcsépelt frázis, mégis csak azt mondhatom, amit tettem, kötelességből tettem”. Az egykori üldözöttek nevében köszöntjük Kálmán Jánost, aki tudomásunk szerint a 'tizedik a magyarországi kitüntetettek között. Bárcsak sokkal többen lett:'; volna, akik így gondolkodtak és így Cselekedtek! Jung József Villányi András és a gyermekek Amint arról előző számunkban hírt adtunk, a Fiatal Művészek Klubjában november 14-ig volt látható az a fotókiállítás, amelyen Villányi András mutatta be ötvenképét Chanukkáról, gyermekekről. A filmek sikerének titkáról azt mondják, hogy ha gyerek van benne, vagy kutya, az csak jó lehet... Alighanem érvényes ez a mondás egy fotókiállításon is. Kevés hálásabb téma van a gyermekportrénál. Az ártatian rácsodálkozás, a kutató szemek, a világgal való ismerkedés megannyi módja, a siker. Ha ezt valami olyan ünnephez kötjük, amely gyermekközpontú (Chanukka) — már megvan az a közönségréteg is, amelyet a művész megpályáz, célba vesz. Ezek elsősorban mi vagyunk. Hiszen ismerősöket, látunk, az utcán ..elmondhatjuk nekik: Te! Láttalak tegnap, modell voltál... Ezen a kiállításon — jóleső érzéssel írom le — nem láttam .„aranyos”, vagy „aranyoskodó” gyerekeket. De láttam gyermeket, aki Talmud Tóra vizsgán ,négyszemközt” ül vizsgáztatójával — a gyermek héber szöveget olvas, ő pedig figyelemmel teli gyengédséggel nézi őt. Egy másik képen kisfiú „ismerkedik” a Tóra csengőjével. Szemében a felfedezés öröme csillog. Bájos isén. A kiállítás ,,egzotikus” részét egy fekete bőrű kisfiú jelenti, aki kapelijével fején ilyen-olyan beállításban néz le ránk, látogatókra. Láttunk hanukka-előadást, nagynanát (?) istünben, térdén unokáiéval (?), a kállói rebbet, aki az asztalnál énekel (Szól a kakas már ...), természetesen gyermekkel a társaságában. A kiállítás másik része az ún. feket- teremben látható, a pincében. Nyomasztó hely. Minden fekete. A padló, a fáink a »•'. * fon. az ajtók. Az itt kiállított képek, mintha átvették volna a környezet hangulatát... A szakadt-kopott tóratekercs, a temetői kandeláberek nem éppen a kiállítás címadó témáját idézik. Ennek a résznek egyetlen tragikus vidám képe, Scheiber professzor kézen fog egy csöppséget. Ez a kép azoknak sokatmondó, akik ismerték őt. Gyermekszeretete legendás volt... E kén ellenére a ..pincetárlat” a kiállítás gyengébbik része. Reus (Spanyolország), Tel Aviv. Bonn közbeiktatásával vésői is a ..szokott helyen”, a ..szokott időben” jelentkezett Villányi András, s azt hiszem, egyetérthetünk a vendégkönyv egyik békásával, amely nagy ákombákom betűkkel a következő „véleményt” veti panírra: ..Kedves Apu, meginéztem a hungitusodat, nagyon tetszett. Rompiorri, mem.7 mgg sok ilyen kiállításod. Laci.’’ Kardos Péter párbeszéd II. János Pál pápa találkozott a katolikus egyház és a zsidóság nemzetközi összekötő bizottságának negyven tagjával. A bizottság Rómában tartotta 12. ülését, abból az alkalomból, hogy 20 évvel ezelőtt jelent meg a II. Vatikáni Zsinat „Nostra aetate” kezdetű nyilatkozata. A zsinati dokumentum többek között foglalkozik a katolikus egyház és a zsidó vallási közösség kapcsolataival. A nyilatkozat megállapítja, hogy az egyház emlékezik arra a lelki kapocsra, amely közte és Ábrahám nemzetsége között fennáll. A Szentszék 1974-ben kezdeményezte a zsidókkal való vallási kapcsolatok bizottságának létrehozását, továbbá két dokumentumot adott közre a „Nostra aetate” zsinati nyilatkozat gyakorlati megvalósítására. 1971-ben kiadta az irányelveket, 1985 júliusában pedig jegyzeteket bocsátott ki arról, hogyan mutassák be" helyesen a zsidókat és a judaizmust a szentbeszédekben és a katekézisben. Mindezekre emlékeztetett beszédében a pápa, és megállapította, hogy az antiszemitizmust és erőszakos megnyilvánulásait teljesen ki kell irtani. Az ülésen résztvett zsidó delegáció vezetőjének, dr. Gerhart M. Riporternek ott elhangzott beszédét lapunk legközelebbi számában ismertetjük. Békássy Tibor 1912—1985 Bánréve szülötte volt, s egész életére döntő módon hatott a szülői ház kifinomult gondolatvilága. Otthonában ismerhette meg a forma és a tartalom egységet, s ehhez a harmóniához szíve utolsó dobbanásáig hű maradt. Mitikaszolgálatoaként végig- Szénverte a második világháború tengernyi borzalmát. Azt a kort, amikor vajmi kevés értéke volt a zsidó ember életének. Megrendült lélekkel, legyengült fizikummal, kicsinyre zsugorodott családdal érte meg a ifiszabadulást. Az elmúlt 38 esztendőben szeretőiben élt együtt hitvesével, közösen formálták fiúkat, rvvatástudatot adva neki útravalóul. Családcentrikus ember volt, akinek életét bearanyozta a munka iránti alázat. Évtizedeken keresztül a Corvin Áruháznál főkönyvelőként dolgozott, majd 1977 óta a Központi Szociális Bizottságunkban töltött be a korábbihoz hasonló felelősségteljes munkakört. Nem ismerte a fáradtság fogalmát. Tehetséggel, szorgalommal az ügy iránti alázattal végezte áldozatos munkáját, munkatársainak megbecsülését, szeretetét és elismerését méltán érdemelte ki. Egy igaz ember, hűséges barát, segítőkész zsidó távozott el személyében körünkből. Emlékét kegyelettel megőrizzük. November 10-án a Farkasréti sírkertben vettek végső búcsút Dékány Tibortól, a K. Sz. B. főkönyvelőjétől. Kovács Sándor főkántor gyászéneke után dr. Schöner Alfréd főrabbi mondott beszédet. Gyászolják: felesége, testvérei, fia, menye, unokája, nagybátyja, unokatestvérei, a K. Sz. B. vezetősége, munkatársai, barátai, ismerősei. JUijmos Kássléné Nemrég távozott az élők köréből Lajtosi Lászlóné, szeretett kolleganőnk, Erzsiké, aki Intézményünknél 17 évet töltött el. Olyan csendesen távozott, amilyen csendesen élte hétköznapjait, amilyen csendesen végezte munkáját, szorgalommal, becsülettel, nem kímélve magát. Mintaképe volt azoknak a dolgozóknak, akiknek semmi sem volt terhükre, ha másokon kellett segíteni, mintaképe volt a szolgálatkész beosztottnak, kollegának. Súlyos betegségét — azt lehet mondani — méltósággal viselte, senkit terhelni nem kívánt vele, s amikor már mindenki tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg, a mosoly akkor sem tűnt el arcáról, panaszra sohasem fakadt. Űrt hagyott maga után, még nagyon sokáig emlékezni fogunk rá.