Új Élet, 1988 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Bp. Bérmentesítve, Bp. 72. Az elveszett briliánsok Veruskánk Variációk egy témára Ara: 6.— Ft A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA 1. TÉVÉSZ 11. 5748 XLIII. évfolyam, 1. szám, 1988. január Az Országgyűlés téli ülésszaka Amint arról a napi sajtó már hírt adott, az Országgyűlés december 16-án és 17-én tartotta téli ülésszakát. A képviselők — élve az ügyrend adta lehetőségekkel — zárt ülésen tárgyalták meg a Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslatot. Ennek kapcsán szervezeti változásokról, és ezzel összefüggésben személyi kérdésekről is döntöttek. A továbbiak során — egyebek közt — a tanácskozás napirendjén szerepelt az 1988. évi költségvetés, az állami pénzügyekre vonatkozó 1979. évi II. törvény módosításáról; a jogalkotásról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről készült törvényjavaslat; valamint az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, Miklós Imre államtitkárnak a beszámolója az állam egyházpolitikájáról és a hivatal munkájáról. Az egyházügyi beszámolóhoz kapcsolódva felszólalt az ülésen dr. Schöner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbi Tanács elnöke is. A referátum és a főrabbi hozzászólásának ismertetésére lapunk következő számában viszszatérünk. Kádár János találkozója egyházi személyiségekkel Az Országgyűlés téli ülésszaka tanácskozásának szünetében Sarlós István, a parlament elnöke fogadta és üdvözölte az Állami Egyházügyi Hivatal egyházpolitikánkról, a hivatal munkájáról szóló beszámolójának tárgyalásán megjelent egyházi személyiségeket, a törvényhozó testületben megválasztott egyházi képviselőket. Felekezetünk részéről dr. Losonci András, a MIOK és a BIH elnöke és dr. Schöner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbi Tanács elnöke volt jelen. A találkozón részt vett Kádár János, az MSZMP főtitkára, Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, valamint Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A Nemzetközi Buchenwald Bizottság ülése Első alkalommal tartotta lengyel földön, Varsóban elnökségi ülését a Buchenwald-Dora és Melléktáborai Nemzetközi Táborbizottság. A tanácskozáson 13 ország képviselői vettek részt. A napirendi pontok tárgyalása előtt Pierre Durand, a nemzetközi testület elnöke méltatta azt a hősi küzdelmet, amelyet a lengyel nép vívott a második Világháború idején I német fasizmus ellen, s amely harc kiemelkedő eseménye volt a gettólázadás, a varsói felkelés. Emlékeztetett rá, hogy ezrével deportáltak Buchenwaldba is lengyel ellenállókat. Pierre Durand elemezte az 50 esztendővel ezelőtti eseményeket, amelyek végül is a második világháborúhoz vezettek, s amelyek révén szinte egész Európa koncentrációs táborrá vált. Ebbe a hálózatba tartozott az 50 éve létesített Buchenwald is. Majd arról szólt, hogyan alakult meg 1943-ban Buchenwaldban a Nemzetközi Táborbizottság, amely hosszú és tervszerű illegális tevékenység eredményeként jött létre. Az erről szóló ismertetésből kitűnt, hogy megszervezték a nemzeti bizottságokat, ezeket a Nemzetközi Táborbizottság koordinálta. Olyan szolidaritás alakult ki az egész táborban, amely lehetővé tette a szabotázsakciókat a Buchenwald körüli fegyvergyárak és más nagy trösztök helyi üzemeiben. Tervszerűen készítették elő a katonai akciót a felkelésre, amely meghozta gyümölcsét, hiszen — mint ismeretes — a tábor végül is fegyveres akció eredményeként önerőből szabadult fel. Ebben a példamutató hőstettben 50 tagú magyar illegális csoport is közreműködött. Ezután arról tárgyalt a Nemzetközi Bizottság, hogy milyen tanulságokkal szolgált a Barbieper. Kiderült, hogy egész Franciaországban az ellenállók szétzúzása, meggyilkoltatása, deportálása Barbie-tól indult ki. Tehát nemcsak zsidó árvaházakban elhelyezett gyermekek, valamint felnőtt francia zsidó álompolgárok megkínzásáért és deportálásáért felelős. Barbie cinikus, szadista gonosztevő volt, aki maga is részt vett a kínzásokban. 1945 után egyik alapítója volt a Gehlen nevű, NSZK-beli titkosszolgálatnak. A hozzászólásokból fény derült arra, hogy különböző országokban tapasztalható a neofasizmus, a neonácizmus, az ultra-konzervatív erők jelentkezése. Ezek tevékenysége arra irányul, hogy akadályozzák e kelet-nyugati párbeszédet, az enyhülést, hátráltassák az atomfegyverek csökkentését célzó erőfeszítéseket. Ugyanakkor elmondották a hozzászólók azt is, hogy a különböző országokban milyen sokféle módon igyekeznek a volt buchenwaldi foglyok felvilágosítani a fiatalokat a háborús veszélyről, s egyidejűleg ösztönzik őket a más népekkel, más nemzetekkel szembeni előítéletek leküzdésére. Ilyen jellegű felvilágosító munkát végeznek például Franciaországban, az NSZK-ben, Belgiumban és Ausztriában. Klaus Trostorff, a Buchenwaldi Múzeum és Emlékhely főigazgatója beszámolt arról, hogy két amerikai egyetem is meghívta őt előadás tartására, önkéntelenül is felvetődött a kérdés, hogy miért csek hosszú évtizedekkel a háború után kezdenek érdeklődni az amerikai fiatalok a fasizmusról? Kiderült, hogy a különféle perek — Eichmann, Barbie és más fasiszták ellen — keltették fel a tanulóifjúság érdeklődését. A főigazgató elmondotta, hogy — megítélése szerint — az előadások igen sikeresek voltak, a kérdések csak úgy záporoztak felé. Lényegében újabb fontos rétegeket nyert meg az amerikai fiatalok körében a békéért folyó küzdelemhez. Trostorff megemlítette azt is, hogy a Buchenwaldi Múzeum és Emlékhelynek fennállása óta, vagyis 30 év alatt 12 millió látogatója volt, főleg fiatalok. Az elmúlt évben több mint 4000 Magyarországról érkezett érdeklődő tekintette meg. November László, a Nácizmus Üldözöttei Bizottságának elnöke — aki egyébként a Buchenwaldi Nemzetközi Bizottság elnökhelyettese —, felszólalásában egyebek közt arról beszélt, milyen események előzték meg Magyarország csatlakozását annak idején a tengelyhatalmakhoz, az antikomintern paktumhoz, ami végül is Horthyék teljes fasizálódásához vezetett. Szólott arról is, hogy az országban még fellelhetők a fasiszta ideológia maradványai. Ezek nacionalista, soviniszta, antiszemita megnyilatkozásokban öltenek testet, ami ellen fel kell lépni. Tartalmas, beható vita után született meg a tiltakozás a francia jobboldali politikus, Le Pen kijelentése ellen, amelyben az auschwitzi gázkamrákat a második világháború története egyik kisebb részletkérdésének minősítette, és ezzel beállt a fasiszta történelemhamisítók sorába. A Buchenwald-Dora és Melléktáborai Nemzetközi Bizottsága kijelenti, hogy szolidáris minden franciával, aki tiszteletben tartja a közös antifasisztás ellenállás" emlékét, tiltakozik a politikus gyalázatos álláspontja fülen, és hű marad az antifasiszta ellen- állási harcosok eszméihez. " A varsói tanácskozáson elfogadott határozatban a résztvevők egyebek közt hangoztatják: — Támogatunk minden javaslatot, amely a nemzetközi, biztonság és a béke fenntartása érdekében jön létre a világon azért, hogy a harmadik évezred kezdetére minden atomfegyver megsemmisüljön, ahogy ezt a szocialista országok javasolják. Támogatunk minden más kezdeményezést is, bárhonnan jöjjön az, ha ugyanezt a célt szolgálja. A továbbiakban utal a határozat arra, hogy a közepes és rövidebb hatótávolságú atomrakéták felszámolására vonatkozó szovjet—amerikai szerződés az első lépés lehet egy olyan világ (Folyt, a 2. oldalon) A magyarországi történelmi protestáns, ortodox, szabadegyházak, unitáriusok és izraeliták képvieletét magában foglaló Egyházközi és a Katolikus Békebizottság — a hazánkban élő hívő emberek közösségével együtt — őszinte örömmel és megelégedéssel üdvözli azt a történelmi jelentőségű eseményt és tényt, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke és a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára december 8-án aláírta a szovjet—amerikai szerződést a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról, a nukleáris korszak első leszerelési egyezményét, ami első valóságos lépés már meglévő nukleárisfegyverek megsemmisítése útján. Ezzel a megegyezéssel a Nyilatkozat békeszerető,közöttük a vallásos emberek olyan célja és óhajtása vált valóra, amely korábban szinte egyáltalán nem, vagy alig kecsegtetett a megvalósulás reménységével. A hívő emberek akkor is, amikor az esélyek csekélynek tűnnek, békevágyuk kifejezésével, a béke és leszerelés ügyét munkáló politikusok és kormányok támogatásával, hitükből fakadó felelősséggel és elkötelezettséggel együttműködve minden békemozgalmi erővel, fáradoztak a béke és leszerelés ügyéért, a boldogabb emberi életért és imádkoztak mindezért. Most hálaadás és örvendezés tölti el a hívő emberek szívét ama valóságnak a megtapasztalása fölött, hogy a békesség Istene meghallgatja az emberiség békéjéért mondott imádságot és buzgó esedezését. Egyidejűleg bátorítás és további reménység forrása és záloga ez a meggyőződés: van lehetőség a konfrontációtól az együttműködés felé fordulni, a nukleáris megsemmisülés veszélyét nem ismerő, biztonságos, atomfegyverektől mentes világ megteremtése érdekében. A hívő emberek a jövőben is szent kötelességüknek tartják a hűséges és odaadó könyörgést és a fáradhatatlan munkálkodást a cél megvalósulásáért, nem feledve az isteni ígéretet: "a jövendő a béke emberéé" (37. Zsoltár 37. v.). Katolikus Egyházközi Békebizottság Békebizottság A háborús bűnök nem évülnek el Kanadában vádat emeltek a szegedi gettó parancsnoka ellen Finta Imre 1944-ben csendőr századosként valóságos terroruralmat létesített a szegedi gettóban. Április 7-től kezdve június 30-ig, amikor deportálták a szegedi zsidóságot 8615 zsidót zsúfoltatott össze kis területen. Hogy milyen szörnyű rémuralmat létesített ez a szadista parancsnok, arra jellemző az a kiáltvány, amelyet a szegedi zsidóság 1945 március végén adott ki magyar, orosz, német, angol és francia nyelven. 1944. június 15-én elkövetkezett a legszörnyűbb éjszaka, este 1210 órakor arendőrség kihirdette: másnap reggel 6 órára mindenki legyen készen az útra 50 kilós csomaggal... a deportálás megkezdődik! Leírhatatlan pánik tört ki a gettóba préselt szerencsétlenek között. A vaksötét éjszakában — az áramot a hatóság kikapcsoltatta — halálos kétségbeesésben vergődött az üldözött zsidóság, ötven öngyilkosság történt ezen az éjszakán. De nem volt könyörület! A halottakat elszállították, a még élőket hajtották szenvedéseik új színhelyére, a Társulati Téglagyárba. Sorsuk feletti teljhatalmú rendelkezés, most két kiválasztott szadista — Finta és Simon csendőr századosok — kezébe került.” A Népbíróság körözőlevelet adott ki Finta Imre ellen, aki 1911-ben Kolozsváron született. Akkor az ausztriai Grazban tartózkodott, de nem adták ki Magyarországnak, így távollétében tartották meg a főtárgyalást, 1948. január 28-án. Ezen a tárgyaláson Kertész Ernő, szegedi lakos elmondta, hogy a vádlott olyan parancsot adott ki, hogy ha valakinél valami értéket találnak, mindentovábbi nélkül agyonlövik... A tanúvallomásból kiderült, hogy Finta Imre minden lehetőséget felhasznált az alája rendelt zsidók megkínzására és kifosztására. Az egykori csendőrparancsnok közben kivándorolt Kanadába és beilleszkedett az ottani életbe. 1984-ben a magyarországi deportálások 40. évfordulóján a kanadai televízió riportfilmet forgatott Magyarországon, elsősorban a szegedi zsidóság elhurcolásának körülményeiről érdeklődtek. A filmben a szegedi gettó egykori lakói közül többen megemlítették Finta Imre csendőr százados viselt dolgait. A filmet Kalvadában bemutatták, így Finta Imre is láthatta. Az egykori csendőr százados — most nyugdíjas vendéglős — rágalmazási pert indított az ottani tv ellen. Tehát még neki állt feljebb, nyilván arra gondolt,hogy már nem élnek a tanúk! * így került sor egy per lefolytatására, amelynek felperese az egykori szadista bűnös. A Magyar Hírlapban Erdélyi András készített interjút ezzel kapcsolatban dr. Réczei Lászlóval. Megkezdődötthát egy érdekes büntetőeljárás a kanadai televízió ellen! Az ottani bíróság egy általa megbízhatónak tartott bírót — ez esetben az említett dr. Réczei Lászlót kérte fel a magyarországi jogi eljárás el-végzésére. Az eljárást az angolszász jog szerint folytatták le, ami azt jelentette, hogy a tanúknak nem a bíró tette fel a kérdéseket, hanem a vád, illetve a védelem képviselője. A bíró, dr. Réczei László lényegében főleg arra figyelt, hogypontosan betartsák az eljárás szabályait. Vagyis, egyrészt Finta Imre ügyvédje, másrészt a kanadai tv ügyvédje kérdezte ki a tanúkat, a bíró jelenlétében. Hat tanút sikerült felkutatniuk. Ezek közül Glück Adolf vallomása a legmegdöbbentőbb. Elmondta, hogy a bevagonírozásnál 60—70 személyt is betuszkoltak egy vagonba, nemre és korra való tekintet nélkül. De a korábbi transzportokban 80—90 személyt is összezsúfoltak egy-egy vagonban. A nem kellő gyorsasággal igyekvő embereket (sok beteg, öreg és gyerek volt) a csendőrök puskatussal nógatták a sietésre. Finta jelen volt mindig a bevagonírozásnál. Maga a német tiszt szólt a csendőröknek, hogy ne olyan durván bánjanak a deportáltakkal. A két évvel ezelőtt megtartott szegedi tanúkihallgatás anyagát videoszalagra rögzítették és a kanadai televíziósok hazatérésük után átadták az Ontariói Legfelsőbb Bíróságnak. Nem sokkal ezután a volt csendőr százados levelet írt a bíróságnak, amelyben egészségi állapotára és felesége halálára ,hivatkozva közölte, hogy eláll a további eljárástól, más szóval beszünteti a tv ellen a rágalmazási pert. Ezzel a hirtelen megfutamodással azonban Finta Imre már nem tudta megállítani az igazságügy gépezetét. Most már a kanadai hatóságok emeltek vádat ellene az említett tanúvallomások alapján. Meghatározatlan számú magyar zsidó halála miatt vonják felelősségre. Az áldozatok a szegedi deportálás embertelen, antihumánus, szadista körülményei miatt pusztultak el. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint az egykori csendőr századosért 75 ezer dollár óvadékot helyeztek letétbe, de egyelőre nem ismeretes, hogy szabadon bocsátották-e. A rendőrség akkor tartóztatta le a kanadai Hamiltonban, amikor éppen fel akart szállni az Egyesült Államokba induló buszra, így őrizetbe vették, de az óvadék ellenében szabadon engedték, ám útlevelét elkobozták. Reméljük, megkapja méltó büntetését... Bár ״ kissé” megkésett az igazságszolgáltatás. (román) Megemlékezés A főváros zsidósága a budapesti gettó felszabadításának 43. évfordulójáról ünnepélyes keretek között kíván megemlékezni. A Budapesti Izraelita Hitközség elnöksége és elöljárósága a Budapest VII., Dohány u. 2-4. sz. alatti sírkertben levő emlékfalnál rendezi az emlékező ünnepélyt, valamint a koszorúzást. A kegyeletes megemlékezésre, amelyet 1988. január 18־ án, hétfőn reggel 9 órakor tartunk, mindenkit szeretettel meghívunk és várunk. Dr. Losonci András s. k. elnök Nyíltan az igazságért írta: Raj Tamás rabbi Alakja belevésődött a nép mindennapi életébe, hatása kimutatható az emberiség egyetemes kultúrájában. Írók, tudósok és képzőművészek fantáziáját mozgatta meg. Neve szinte azonossá vált azzala hittel és közösséggel, amelyet maga formált azzál a törvénnyel, amellyel ő ajándékozta meg az emberiséget. A hagyomány szerint hét neve volt, közülük legismertebb, amellyel tanításainkat is egybefűztük: Mose rabbénu — Mózes mesterünk. A héber Biblia, a Szentírás első nagy egységét nem véletlenül nevezzük Mózes Tórájának, holott a ״ főhős” személye csak a második könyv elején bukkan fel — az egyiptomi szolgaság idején. Szombat délelőtti soros olvasmányainkban ezért csak most, mintegy három hónappal a szokásos Tóra-olvasás újrakezdése után ״ ismerkedünk'' meg Mózes gyermekkorával, indíttatásával és isteni küldetésével. Döbbenetes körülmények között menekül meg a fáraó önkényuralma idején, nevelkedik az uralkodó házában, indul el megkeresni rabszolgasorba kényszerített testvéreit, felháborodásában megöli a tiszttartót, majd a feljelentés árnyékában a sivatag túlsó végébe szökik, itt megmenti Jitró lányait és nyáját a rablók kezéből. Az égő csipkebokor tövében csak szabadkozva fogadja el a prófétai feladatot, ám azután bátran indul a hatalmas fáraó udvarába, hogy népét, Izraelt megszabadítsa a szolgaságból. Különös, hogy még a legnagyobb írók, tudósok, teológusok is többnyire csak a Mózes gyermekkorát, ifjúságát körülvevő fordulatos események feldolgozására, értelmezésére szorítkoztak, s csak alig foglalkoztatta őket a nagy törvényhozó törekvése, mélyebb indíttatása és céljai. Mi késztette a tehetséges és nagy jövőre jogosult ifjút arra, hogy elhagyja a királyi házat, hogy az elnyomottak, a megalázottak képviselője és megváltója legyen? VÁJIGDÁL MAJSE, VÁJÉCÉ ELEHOV, VÁJÁR BÖSZIVLAJSZOM — ״ Mózes pedig felnőtt, kiment a testvéreihez és meglátta szenvedéseiket” — olvassuk a Kivonulás könyvének elején (2. 11.). Ez itt a fordulópont, amikor otthagyja a jólétét, a kecsegtető karriert, s a testvéreit indul megkeresni. Ám nem valami udvariassági, kegyeletteljes látogatásról van szó, hanem nyitott szemmel érkezik közéjük, meglátja szenvedéseiket. Nem Mózes az egyetlen vallásalapító, aki királyfiként nevelkedett, s végül otthagyja az előkelő környezetet. A keleti hagyomány szerint Buddha is királyi udvarból jött, hogy megismerje a nép valódi életét. Indiában sem volt éppen kiváltságos az egyszerű emberek sora. A herceg lovászával kilovagol a palotából. Előbb egy kétségbeesett, elhagyott öregembert lát, majd egy maláriában szenvedő súlyos beteget, végül halottas menettel találkozik. Úgy véli, ez minden élő sorsa, nincs más megoldás: vissza kell vonulni az élettől, s rajta kívül megtalálni a boldogságot.. Mózes mesterünk is királyi palotából érkezik, hasonló érdeklődéssel. Látja, amint egyik testvérét gyötri a rabszolgatartó, ő azonban nem vonul vissza, nem iramodik el a súlyos gondok elől, nem hátrál meg. Ellenkezőleg: szembeszáll az igazságtalansággal, nem törődik a következményekkel, azonnal tenni akar, segíteni a gyengébbnek. A vezérré válás folyamatát három apró történettel mutatja be a Szentírás. Az elsőben Mózes — akaratlanul — megöli a kegyetlen rabszolgatartót. Ezzel gyakorlatilag kettétöri a kínálkozó karriert, hazátlanná teszi magát a fáraó országában: az elkényeztetett „királyfiból” száműzött idegen lesz. A második jelenetben mesterünk két zsidó rabszolga perpatvarában kíván igazságot tenni. Az elnyomottak összefogásáról ábrándozik, miközben feljelentők és rágalmazók veszik körül. S végül a harmadik történet főhőseként — vándor jöttmentként is — szembeszáll a rablókkal, megmenti Jitró, a számára idegen fonan (Folyt,z oldalom