Új Élet, 1991 (46. évfolyam, 1-24. szám)

1991-06-01 / 11. szám

2 1991. június 1. ÚJ ÉLET IDŐSZERŰ INTERJÚ ZOLTAI GUSZTÁVVAL — Igazgató úr! Kaptunk egy olvasói le­­velet, amely szóvá teszi, hogy egyik leg­­utóbbi számunkban 17-szer fordult elő a neve. — Erről nem tehetek. Bizonyára olyan eseményekről tudósított a lap, amelyeken jelen voltam, részt vettem, vagy felszó­­laltam. — Túl vagyunk a választásokon, hogyan tovább? — Úgy vélem, nagyon nehéz időszak előtt állunk. Főleg azért, mert idő kell ah­­hoz, amíg kialakul az új vezetési koncep­­ció. Nekem mindenesetre könnyebb lesz a dolgom, mert a jövőben nem egyedül viselem azt a felelősséget, amely tizenegy hónapon át az én vállamon volt. Az elöl­­járóság működése egyfajta kontrollt je­­lent, hiszen én sem vagyok tévedhetetlen. Hogy milyen lesz a munkamegosztás a vezetőség és köztem, még nem tudom. — Melyek az aktuális problémák? — Két nagyszabású munka van folya­­matban. Az egyik a Dohány templom re­­konstrukciója, s hamarosan megkezdjük a Hősök temploma belső tatarozását is. Az elöljáróság összetétele biztosíték arra, hogy a soraiba választottak kellő segítő szándékkal viselik szívükön a hitközség ügyeit. Eddig akkor voltam nyugodt, ha minden egyes mozzanatról tudtam. Az ad­­minisztráció vezetője változatlanul én va­­gyok, — de, mint mondottam — lesz egy kontroll, amit én nagyon fontosnak tekin­­tek. Gondot okoz viszont, hogy az elöl­­járóság első kérése várhatóan az lesz hoz­­zám: hajtsak végre személycseréket. — Még mindig „testvéri” a kapcsolat az ortodox tagozattal? — Ez egy ravasz kérdés. Hiszen Káin és Ábel is testvérek voltak. .. De félre­­téve a tréfát, egymás kéréseit teljesítjük. Vita csupán a hechser körül van. Egyet­­értek azzal, hogy legyen Magyarországon ortodox hechser. Most azonban — piac­­gazdaságról lévén szó — üzleti vállalko­­zásba fogtunk; egy kft-be társultunk és részesedünk. Ha a korábbi gyakorlathoz, az ortodox hechserhez ragaszkodnánk, ez akkora plusz költséget jelentene, amit ha a fogyasztóra hárítanánk komoly felhábo­­rodást okozna. Különös, hogy kényszerű vállalkozásunk a Páva utcai konyha, amely 1500 ember részére szolgáltat ingyen ebédet, — ott senkinek nem fáj, hogy neológ hechser van. Egyébként mélységesen felháborított bennünket — elsősorban a rabbikat, — hogy külföldön, Izraelben is olyan közle­­mények jelentek meg, hogy a budapesti Shalom étterem a rabbinikus hechser nélkül működik. Ezt nevezik hitelrontás­­nak. Holott tábla is hirdeti: A BZSH Rab­­biságának felügyelete alatt áll. Aláírás: Deutsch Róbert, a Rabbiság igazgatója. — Milyenek nemzetközi kapcsolataink? — Az ideiglenes vezetőségnek annak idején azt jósolták, hogy tönkre fogja ten­­ni a nemzetközi kapcsolatokat, mivel nincs tapasztalata, gyakorlata. A jóslat nem vált be. Változatlanul kiválóak kapcsolataink a zsidó világszervezetekkel. Legutóbb, a ZSVK jeruzsálemi plenáris ülésén először fordult elő, hogy a magyarországi zsidó­­ság képviselőjét — személyemben — egy olyan magas fórum tagjainak sorába vá­­lasztották, mint a ZSVK Európai Tago­­zatának öt tagú végrehajtó bizottsága. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez az elis­­merő megtiszteltetés nem személyemnek, hanem a magyar zsidóságnak szól. — A legközelebbi jövőről? — Szeretném leszögezni, hogy munkám­­ban messzemenően számítok hittestvéreink segítőkészségére. Közeledik egy esemény, amelyet igen fontosnak tartok az ország zsidóságának életében. Hamarosan itt üd­­vözölhetjük majd Chájim Herzogot, Izrael Állam elnökét. Itt tartózkodásának ki­­emelkedő mozzanata lesz, amikor megko­­szorúzza a magyar zsidó mártírok emlék­­művét, lerója tiszteletét a múzeum hom­­lokzatán nemrég elhelyezett Herzl Tiva­­dar-márványtáblánál, megtekinti a Zsidó Múzeumot, majd szombaton, a délelőtti is­­tentisztelet után beszédet mond a Dohány utcai zsinagógában. — További jó erőt és egészséget kívá­­nunk! KP—VT Az Ortodox Tagozatból jelentik 1. A hagyományoknak megfelelően, az emerszámlálás 32. napján idén is sor ke­­rült a Gránátos és a Csörsz utcai teme­­tőben a körmenetre. Fixter Herman elnök vezetésével, Nemes Mózes alelnök, Kővári Dezső és Heffer Tibor Chevra alelnökök, Herczog László, Frank László, Klein Gá­­bor elöljárók és számos vendég, közöttük külföldiek is megjelentek. A Két mólé ráchámimot Weisz Vilmos főkántor reci­­tálta. Az ezt követő Szoudász Mirván Fixter Herman elnök tartott beszédet. Lág Koaj­­mer napjával kapcsolatban felidézte Rabbi Akiba és tanítványainak történetét, meg­­emlékezett Rabbi Simon ben Joc­ájról, aki a Cfát melletti Meronban üli „me­­nyegzőjét” az örökkévalósággal. E naphoz kapcsolódik még egy nagy egyéniség emléke, aki századokkal később ugyanezen a napon hunyt el. Ő volt a Minhagin, az askenáz vallásosság hűséges regisztrátora. A Remo, teljes nevén Rab­­bénu Majse Iszerles, krakkói rabbi, aki a vallástörvények pontos kutatásának pél­­dájául szolgál. Ez a nap útmutatást ad nekünk arra is, hogy a közösség vezetői és tagjai rabbi akibai szeretet nélkül nem tudnak áldá­­sos munkát végezni, a Tóra törvényeinek betartása nélkül nem tarthatják fenn a zsidó közösséget. Ennek az érdekében kell tórái etikára nevelni az ifjúságot. Olyan ifjúságot, amely ismeri a vallás törvénye­­it, szereti a zsidóságot és azt emberi eré­­nyekkel akarja gazdagítani. Ezeket vési a szívünkbe Lamed­bész boa­j­mer körmenete, a Szoudász-Micvá és a Lag Boajmer. Asztali imával ért vé­­get az összejövetel. 2. Illusztris vendég, neves talmudtudós rabbi, az izraeli bevándorlási miniszter, rav. Perecz látogatta meg a fővárosi or­­todoxiát. A Hanna étteremben megtartott fogadáson az elnökség tagjai, Joel Barnea, az izraeli nagykövetség első titkára, va­­lamint Alex Lavon, a Bné Akiva vezetője vettek részt. A miniszter péntek este a Dessewffy utcai templomban imádkozott, s valamennyi alkalommal tartalmas ovosót mondott. Személye és tudása mély benyo­­mást tett a hallgatókra. 3. Moskovics Dávidot magas állami kitün­­tetésbe részesítette az Amerikai Alapít­­ványi Iskola megszervezésében kifejtett munkájáért Hájim Herzog, Izrael állam elnöke. Sajnos, személyesen nem tudta át­­venni a kitüntetést, mert kórházban van. Ezúton gratulálunk neki és az ortodoxia, valamint a tanári kar nevében kívánunk neki egy Refuo Sólémot, gyors gyógyulást és a további munkájához erőt, egészséget, hosszú életet. Rossz hír a Heléne Hámálkáról Közeledik az izraeli rádió magyar adá­­sának időpontja. Este 3/4­­ előtt néhány perccel alighanem többezren ülünk le ké­­szülékünk elé, hogy a hátralévő időt ke­­reséssel töltsük. Addig-addig forgatjuk a gombot, amíg felcsendül a várt szünetjel, részlet a Hátikvából. Majd felhangzanak a bemondó évtizedek óta megszokott sza­­vai: Kol Jiszráél, az izraeli rádió magyar­­nyelvű adását hallják kedves hallgatóink Jeruzsálemből, Izrael fővárosából. Sálomt­­ most — anyagi okokra hivatkozva — meg akarják szüntetni. Mi történik hát a jeruzsálemi Helene Hámálka utcában? Talán még nem is szóltunk az Új Élet hasábjain a Kol Jiszráél magyar adásai­­ról. Hogy mit jelent a magyar zsidóság számára ez a napi negyed óra, este 3/4 7-től 7-ig, erről vajmi keveset hallhattunk és főként olvashattunk. Régi hiányt pótolunk tehát most, amikor bemutatjuk az immár 41 éve működő adást. Pontosan 1950-ben alapította dr. Márton László, Erdélyből származott újságíró, aki sajnos már régen nincs az élők sorában, de felülmúlhatatlan érdemeit még életé­­ben elismerték és képe ma is ott látható a Rádió néhány stúdiójában. Haláláig ő volt a külföldre szóló adások igazgatója is, ami nem semmi, hiszen az izraeli rá­­dió a világ legtöbb nyelvén sugározza rö­­vidhullámon műsorait. Jelentőségét oly nagyra becsülik, hogy tavaly a 40. évfor­­duló alkalmából maga az államelnök adott fogadást az elnöki palotában a külföldi adások dolgozói számára. Ekkor ismerke­­dett meg a rádió dolgozóival a magyar adások akkor Izraelbe érkező új felelős szerkesztője Erdei Grünwald Mihály, akit­ olvasóink még a Magyar Rádió műsoraiból ismerhetnek, és akit az izraeli rádió ve­­zetősége hívott meg erre a munkára Je­­ruzsálembe. A jeruzsálemi Heléne Hámálká keskeny kis utcájában van 1948 óta a Kol Jiszráél épülete, egy régi arab ház első emeletén. A mini, de vadonatújjá renovált szoba előteréből az óvárosra látni. Itt készül na­­ponta a negyedórás műsor, amelynek két idősebb és egy fiatalabb munkatársa van. Pfeifer István, aki alapítótag, másodál­­lásban hírszerkesztő, mert főállása a je­­ruzsálemi Héber Egyetemhez köti, míg dr. Hirschmann György, aki ugyancsak hír­­szerkesztő, már nyugdíjasként jár be hét­­végeken dolgozni. Ádám Ráchel, ő a fiatal, aki mindössze másfél éve tanulja a hír­­szerkesztést és a rádiózás csinját-binját. Riportokat készít, bemond, ha kell admi­­nisztrál. Ehhez a kis csoporthoz jött ki tavaly márciusban Erdei Grünwald Mi­­hály, mert akkor még arról volt szó, hogy kell az erősítés, hiszen rövidesen 72 órás lesz a műsor. Ezt be is jelentették, majd technikai okokra hivatkozva lefújták a bő­­vítést. Gyanítható, hogy inkább anyagi okok játszottak közre, hiszen a nagy orosz bevándorlási hullám itt is érezteti hatá­­sát. Végülis maradt a 74 óra, ám egyre színesedett. A napi 7-8 perc hír mellé mindig jut valami riport, zene, vagy ép­­pen ünnepi összeállítás. Egyszóval, ha ter­­jedelmében nem is, de minőségében igazi rádióvá nőtte ki magát az elmúlt évben a Kol Jiszráél magyar adása. Ezt egyébként a magyar hallgatók leve­­leinek tucatjai is bizonyítják, és az adás szerkesztői várják is a magyarországi hall­­gatók visszajelzését, mert ez nem csupán visszhang munkájukhoz, hanem bizonyí­­ték arra is, hogy a magyarországi zsidós­ságnak szüksége van erre a fórumra, ne­­tán még annak is örülnének, ha tizenöt perc helyett félórás, vagy még több lenne az adás.

Next