Új Élet, 1991 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1991-06-01 / 11. szám
:Kf. Bérmentesítve,.Bp. 72 XLVI. évfolyam, 11. sz. 1991. június 1. Szíván 19. 5751. Ára: 11,50 Ft a magyarországi hitközségek lapja * * HA ELFELEJTLEK JERUZSÁLEM... Izraelbe kétszer érkezik meg az ember. Először, amikor a repülőgéppel leszáll Luddon, másodszor, amikor Jeruzsálembe érkezik. Azt hiszem, nemcsak a hívő ember érzi e kettős érkezést. Jeruzsálem hangulata meghatározó. A szálloda éttermében minden reggel egy német csoport tartott lelkigyakorlatot. Ez az 50—60 fős zarándokcsoport a reggelizőasztalnál mintegy fél órán keresztül felállt, leült, énekelt, imádkozott, karjaikat a magasba emelték, majd némán hallgatták mikrofonba beszélő vezetőjüket, aki Jézus tanításának követésére hívta fel figyelmüket. Néhány méterre tőlük két kapelis férfi bencsült. Az éppen ott időző IBUSZ-csoport tagjai vásárlási lehetőségekről beszélgettek. S mindez egy étteremben, a négy fal között... Senki nem zavarta a másikat, senki nem zavartatta magát a másiktól. Ez is Jeruzsálem. A Siratófal megpillantása megrendülést kelt az emberben, mintha legyökerezne a hatalmas téren. A késő délelőtti látogatás ezúttal még megrendítőbb élménnyel is szolgált. A Fal tövében 10—12 kisfiú álldogált, kicsik és nagyobbacskák, koromfeketék és mandulaszeműek egymás mellett, karjukon és homlokukon hagyományosfilin, s valamennyien — a helyhez illő komolysággal — egy irányba figyelnek. Előttük egy szakállas rabbi-külsejű férfi beszél hozzájuk. Ők azonban nem rá figyelnek. Hanem a másikra. Egy fiatalabb bajuszos férfire, aki mindkét kezével a siketnémák jól ismert beszédjeleit mutogatja a gyerekeknek, ő fordítja a szakállas férfi szavait. Siketnémák bár micvójának voltunk szemtanúi. Ami feltűnt, nem is volt különösebb csoportosulás közöttük, a szokásos jövés-menés közben csak futó pillantásokat vetettek rájuk. Úgy látszik, csak számunkra volt különös. Ez is Jeruzsálem. A Binjáné Haumá, ez az óriási koncertterem zsúfolásig megtelt a gálára. A szovjet alijáért rendezett esten a színpadon híres emberek sorakoztak fel. Mengyelejevics, Saranszkij és még vagy húszan a legnevesebbek, a legtöbbet szenvedettek. Most ott álltak a reflektorfényben, a kamerák kereszttüzében. Ők, a megmentettek. A megmentők pedig mellettük. Szól a zene. Lassú, méltóságteljes zene. Israel Singer, a ZSVK elnökségének tagja elmondja Mengyelejevics történetét. Az alkat, amelyet a szovjet hatóságokkal folytatott érette. Végül abban állapodtak meg, hogy szombaton telefonálni kell a szovjet követségre. Egy esetben szabad megszegni a szombatot — idéz most egy tanítást, összehívtam a gyerekeimet és megmondtam nekik, most jött el ez az alkalom. Felhívtam a követséget, s Mengyelejevics 3 nap múlva itt volt Izraelben — mondja majd átölelik egymást. Megmentők és megmentettek. Néhány kilométerre ettől a helytől fák terebélyesednek az Igazak Ligetében, a holocausttól megmentők emlékét őrizve. Zsidóknak nem jár kitüntetés embermentésért. Nekik kötelességük a másik megmentése. S amíg erre gondolunk, már fel is hangzik a dal, amelyet most háromezren énekelnek; az egész világ egy keskeny híd, csak nem szabad félni átmenni rajta ... Ez is Jeruzsálem. * A vicc, amely arról szól, hogy Izraelben a második hivatalos nyelv az ivrit (mert első az orosz), itt eleven valóság, nagyon is komoly. Az utcán lépten-nyomon orosz beszéd hallatszik. A plakátokon orosz nyelvű hirdetmények, a kirakatokban cirillbetűs reklámok olvashatók. Persze mindez rövid távra, hiszen a Tel Aviv-i Csernikovszkij utcában csakúgy, mint másutt kora reggel kisebb-nagyobb orosz csoportok igyekeznek a tantermek felé, hónuk alatt táskában, szatyorban füzetek, könyvek, hogy megostromolják a héber nyelv birodalmát. A főváros autóbusz pályaudvarának környékén, mintha Moszkvában lennénk. Oroszul beszélgető csoportok, az újságstandon tucatnyi cirillbetűs napilap, folyóirat, a hangosbeszélő két nyelven mondja be a tudnivalókat. Ez is Jeruzsálem. *lm eskáhédi Jerusalájim, tiskádh jömini — Ha elfelejtlek Jeruzsálem, száradjon el a jobbom! A zsoltár költőjének sorairól csak annyit: soha ártalmasabb átkot! Aki egyszer ott volt, nem felejtheti el többé! Hiszen melyik ma az a város, ahol, ha fiatalok elmennek diszkóba, ezt éneklik. Én megígérem kedvesem, ez volt az utolsó háború! Melyik ma az a város, amelynek sétáló utcáján éjszaka együtt ül fiú és lány, a presszó teraszán előttük hűsítő, s lábukhoz támasztva — fegyver. Melyik ma az a város, amelynek házaiból péntek esténként messzire hallatszik az ének, urné Jerusalájimír hákaides. S melyik ma az a város, ahol van egy hely. Egy Fal. Amely előtt kiönthetjük szívünket, kitárhatjuk lelkünket, s elmondhatjuk, hogy mi fáj... amelynek kövei közé elrejthetjük legtitkosabb kívánságainkat. Ez Jeruzsálem! Kardos Péter MEGHÍVÓ Ezúton értesítjük hittestvéreinket, hogy 1991. június 15-én, szombaton, a Dohány utcai zsinagógában a délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteletet követően CHAJIM HERZOG, Izrael Állam elnöke mond ünnepi beszédet. Az ünnepi eseményre, amely mindkét ország történetében egyedülálló, szeretettel várjuk hittestvéreinket. " Ö jg y • ¥ i U f ^ *י י-י•— Választásaink végeredménye Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége Elnök: dr. Feldmajer Péter Ügyvezető igazgató: Zoltai Gusztáv Elnökhelyettes: Beer Iván A vezetőség tagjai: Karádi Gábor, Herczog László, dr. Ölti Ferenc, dr. Tímár György, dr. Streit Sándor, dr. Gráf Imre, Lázár Ernő, Freund Jenő, Kővári Dezső. Magyarországi Rabbikar A Rabbiság elnöke: Landeszman György A Rabbiság igazgatója: Deutsch Róbert A MAZSIHISZ és a BZSH elöljáróságába választottak: dr. Schweitzer József, Kardos Péter. Budapesti Zsidó Hitközség Elnök: dr. Kéri Lajos Ügyvezető igazgató: Zoltai Gusztáv Az elöljáróság tagjai: Beer Iván, Friedmann Józsefné, Herczog László, dr. Hermann Róbert, dr. Engländer Tibor, Karádi Gábor, Kővári Dezső, dr. Olti Ferenc, dr. Schweitzer Gábor, Szepes Hugó, dr. Tímár György. Beer Iván, rehabilitálva 1942. december 7-én született. A középiskola elvégzése után a Rabbiképzőbe iratkozott be. Elvégezte, de nem avathatták fel. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1970. október 26-án 1 év 4 hónapi szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől való eltiltásra ítélte. A vádirat szerint Beer Iván az arab— izraeli háború kirobbanásától 1970 májusáig zsidó fiatalokból álló baráti társaságával különböző szórakozóhelyeken értékelték a napi eseményeket és kifejtették politikai nézeteiket. — Végülis hiába figyelmeztettek, egy barátommal röplapokat készítettünk. Megírtuk az igazságot Izraellel kapcsolatban, Moszkvát és csatlósait pedig imperializmussal és antiszemitizmussal vádoltuk. Ezt nagyon zokon vették . . . A rezsim bizonyítani akart. A Rabbiképzőből is el lehet vinni bárkit, s nem féltek sem a külvilág, sem a belső szembenállástól. A ’67-es háború a magyar társadalomban rokonszenvet ébresztett Izrael iránt, s a magyar zsidók is újra életre kaptak. Divatos szóval, koncepciós per volt az enyém. A nyomozóm azt mondta, hogy akármennyit kapok első fokon, nekik megvannak a lehetőségeik, hogy számukra megfelelő ítéletet érjenek el. Példát akartak statuálni. Ezzel is Moszkva iránti hűségüket kívánták bizonyítani. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Hitközségnek, személy szerint Zoltai Gusztáv üv. igazgatónak és dr. Feldmayer Péter ügyvéd úrnak, akik az ügyemben törvényességi óvást nyújtottak be, amely után most kiderült: az igazság kimondása nem büntethető! — fejezte be nyilatkozatát Beer Iván. Simon Zsuzsa