Új Élet, 1994 (49. évfolyam, 1-24. szám)
1994-01-01 / 1. szám
1994. január 1. ABSZOLÚT SZABADSÁG... Ami tilos Nyugaton, az nálunk szabad״ A zsidók mi élete Ausztriában” A szeptember 15-étől eltelt időszakban dokumentált antiszemita jellegű megnyilvánulás az országban csaknem kétszer annyi volt (115 adat gyűlt össze erre vonatkozólag), mint előzőleg 3 hónap alatt. Ez a megálapítás is elhangzott egyebek közt a Parlamentben, az Interparlamenntáris Tanács az Antiszemitizmus Ellen Magyar Csoportjának legutóbbi ülésén, amelyet Szentágothai János, országgyűlési képviselő elnökletével tartottak. Az előbbiek megerősítik, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem az egész ország, az egész társadalom ügye. A téma egyébként — ahogy ezt a különböző pártokhoz tartozó jelenlévők előtt Raj Tamás főrabbi, országgyűlési képviselő kifejtette — a Hunnia-perben első fokon hozott felmentő ítélet indoklása kapcsán vált időszerűvé. Az indokolásban ugyanis — állítólag — helyet kapott olyan megjegyzés, miszerint: Magyarországon szabad nyíltan antiszemita kijelentéseket tenni. Abizottságnak arról nincs tudomása, hogy valóban elhangzott-e a nyilvános tárgyaláson az idézett megjegyzés, mivel eddig nem cáfolták, de nem is erősítették meg illetékesek. A Fővárosi Bíróság elnöke az ítélet, valamint az indokolás szövegét nem hajlandó a bizottságnak megküldeni, bár erre felkérték, mert — ahogy közölte —, a jogszabályok ezt nem teszik lehetővé. A felszólalások során felvetették azt a javaslatot, hogy a bizottság a Fővárosi Bíróság elnökétől kapott válasszal kapcsolatban forduljon a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, kifejezve rosszallását, hangsúlyozva: miként lehetséges, hogy egy demokráciában nyilvános bírósági tárgyaláson hozott ítéletet, és annak indoklását nem ,bocsátják rendelkezésére országgyűlési képviselőik egy csoportjának. A Fővárosi Bíróság öklökének elutasító döntése felhívja a figyelmet, hogy a szóban forgó esetben joghézag, törvényességi hiányosság áll fenn. Ezt viszont az Alkotmánybíróság egy korábbi döntése idézte elő azzal, hogy eltörölte a közösség elleni izgatásról szóló passzust — ez a Btk. 156. §-ban volt benne — hivatkozással a sajtószabadságra a véleménynyilvánítás szabadságára. A hozzászólók ׳ emlékeztettek arra is, hogy a nyugati országokban a nagy nyilvánosság előtt akár szóban, akár írásban történik közösség elleni uszítás, gyalázkodás, gyűlöletkeltés, az büntethető. Különösen jó példa erre Németország vagy Ausztria, de a legtöbb európai országban így van. Az ottaniakhoz hasonló törvényt kellene alkotni minél előbb nálunk is, mert tűrhetetlen az előbbiekben már említett joghézag. A lényeg az, hogy Magyarországon semmiféle szélsőséges — akár jobbról, akár balról származó — uszítás, felekezeti, faji gyűlölködés ne legyen megengedhető, vélekedtek az ülés résztvevői. Ezzel összefüggésben a Btk. módosítását kellene kezdeményezni és szorgalmazni, méghozzá oly módon, hogy a közösség elleni izgatásnál sorolják fel, melyek annak kritériumai, mert így konkrét tartalommal tölthető meg, hogy mit jelent a közösség elleni izgatás. Ugyanakkor kezdeményezni lehetne az eljárási szabályok módosítását is, mégpedig kormányrendelet formájában. Ennek érdekében a bizottság egy ügyvédekből és bírókból álló kollégiumot kér fel a törvénymódosítás sürgős kidolgozására, amelyet azután e bizottság nyújt be — hatpárti alapon — a Parlamentben. Szóba került a tanácskozáson a magyar holocaust kezdetének idén esedékes 50. évfordulója is. Ehhez kapcsolódik az állami Országos Emlékbizottság személyi összetétele miatti kifogás, ami a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének részéről nyilvánult meg. Ez ügyben hangzott el az a vélemény, hogy elkerülhető lett volna a kialakult — eléggé botrányosnak minősítheető, nemzetközi visszhangot is kiváltott — helyzet, ha az emlékbizottság létrehozásába bevonják a parlament illetékes bizottságát. Ezzel biztosíthatták volna, hogy olyan személyek vegyenek részt a megemlékezést előkészítő, annak eseményeit koordináló testületben, akik támadhatatlanok. Most az a leglényegesebb feladat, hogy — bár időközben tagjai közül többen kiváltak —, az emlékbizottság mielőbb megkezdje működését. Ehhez kíván segítséget nyújtani az Interparlamentáris Tanács az Antiszemitizmus Ellen Magyar Csoportja. Az ülésen elnöklő Szentágothai János közölte: a KeresztényZsidó Társaság azzal a javaslattal fordul hozzá és általa Szabad Györgyhöz, az országgyűlés elnökéhez, hogy a parlament 1994-ben nyilvánítsa országos emléknappá április 17-ét. 50 évvel ezelőtt, 1944-ben ugyanis a deportálások május 14—15-én kezdődtek. Az akkori zsinagógai naptár szerint ez Ijjár havának 6. napja volt. Az 5754-es, tehát a jelenlegi zsinagógai esztendőben ez — a Gergely-naptár szerint 1994. április 17-ére esik. Azért kérték az említett dátum országos emléknappá deklarálását, mert a magyarországi zsidóság ekkor — ezena gyásznapon — kíván megemlékezni a népirtás során meggyilkolt 600 ezer hittestvéréről. — A mártírok magyar állampolgárok voltak, ezért rájuk az egész magyar társadalomnak kegyelettel kell emlékeznie — mutat rá az országgyűlés elnökéhezküldött levél. A benne foglaltakat a bizottság egyetértéssel vette tudomásul. d. r. Barabás Tamás: Gyakorolják, de tagadják Az olvasói levelek közlése régi találmány. Megtalálható a szélsőjobboldali sajtóban, például a Magyar Fórum című hetilapban is. A lap rendszeres olvasójaként sokat mesélhetnék róla. Ám ezúttal csak egyetlen episztolával kívánok foglalkozni, amely mint cseppben a tenger ... Nem vagyok szakértő vallási kérdésekben, de úgy tudom, az imaszíj csak egyetlen vallásban használatos: a zsidóban. Mindenesetre ellenőriztem magam és több hozzáértő is egybehangzóan ezt a véleményt hangoztatta. Az alábbi következő Magyar Fórum-beli levél nyomán merült fel bennem a kérdés. Nem, mintha az írás egész szelleme, a szövegkörnyezet, a lap és szellemiségének, meg szerkesztőinek ismerete addig is kétséget hagyott volna. (Csurkát nem kell bemutatni, Krajczár Imréről annyit, hogy Czhudinak és Makai György mellett ő volt a legerőteljesebb Izrael-ellenes uszítások és hazugságok kolportálója a magyar tömegtájékoztatásban, antiszemitizmusát a cionizmus elleni harcával álcázva.) Balla Máté, általános iskolai tanár, Herceghalom — ez az aláírás szerepel a Mi és ők című levél alatt. (Magyar Fórum, 1993. 48. szám). ״ Igen, mi még innét is, mucsai magyarságunk Kárpát-gödréből is jól látunk benneteket, holott aranysújtásos köntöseitekkel lassan már beborítják (ez bizonyára sajtóhiba, eredetileg beborítjátok akar lenni. — B. T.) a világot.” Már itt gyanakodni kezdtem: az az aranysújtásos köntös igencsak hasonlít a taloszra, bár a levélíró világosabbá tette volna a dolgot, ha köntös helyett imaköntöst ír. Most jön a tiilem: ״ Imaszíjaitokat Hencidától Boncidáig szélesítenétek, világnagy terülj, terülj asztalkámra vágytok, kvázi-reformokról, pszeudo-demokráciákról, part-platformokokról, izmos és csenevész izmusokról, mezifikus médiaháborúról gajdoltok, s úton-útfélen mestereknek tituláljátok önmagatokat. Magyarországot legszívesebben elhappolnátok a magyarság elöl, holott ti is magyarok vagytok, de csak színlelésből, mert valójában csak agyaskodtok, agyarkodtok, azaz álmagyarkodtok, hogy helyetek legyen minden rendű és rangú gyülekezetben.” Három bekezdés van még, ha eddig eljutottam, most már azokat is idézem: ״ Bolondok és vakok vagytok, mert csak kényelemre és prédára esküdöztök, ám sose a haza oltárára, így hát magatok ellen tesztek bizonyságot. Budapest! Csudapest! Éi mindig is megkövezted az igazi prófétákat, bűnöd immár töméntelen. Minálunk itt nem lesz addig rend és nyugalom, míg a hamis próféták el nem tűnnek.” Azt hiszem, felesleges részletesen — vagy egyáltalán elemezni a herceghalmi tanár (sajnálom a növendékeit) sorait. Az a szörnyű benne — és a Magyar Fórum egész hangvételében, de olykor a Pesti Helízlapban és az Új Magyarországban is, a Hunniáról nem is beszélve, és parlamenti képviselők, mint Király B. Izabella, Zacsek Gyula, Szabó Lukács és mások megnyilatkozásaiban —, hogy oly ismerősek. Ugyanilyen vagy ehhez hasonló szövegeket olvastam, gondolatokat, elképzeléseket, koncepciókat hallottam a szélsőjobboldali sajtóban és a szélsőjobboldali emberek megnyilvánulásaiban — a negyvenes évek első felében. És ma többségükben olyanok írják és mondják, akik nem is éltek akkor vagy legfeljebb csecsemőként. A génjeikben örökölték át az elvakult, irracionális, dühödt és pusztításra kész antiszemitizmust? Igen fájdalmasan ismerős sok mai írott és elmondott szöveg, a régi idők mozijára, vagyis fasiszta-antiszemita megnyilvánulásaira emlékeztetve. Mégis van egy jelentős különbség, és bármilyen sok is a negatív jelenség manapság, ez azért némi derűlátásra ad okot. S ez a következő. A harmincas, pláne a negyvenes évek magyarországi antiszemitizmusát nyíltan vállalták (kezdve az államfő, Horthy Miklós világnézetével), sőt gyakran büszkélkedtek is vele azok, akik az antiszemitizmust szóban és tettben gyakorolták. A dolognak többféle magyarázata van. Elsősorban az volt az oka, hogy óriási és erős háttér állt mögöttük: az antiszemitizmust „államvallássá” emelő Németország, a náci Harmadik Birodalom. Most azonban az antiszemiták nem vállalják antiszemitizmusukat. Bármit mondanak és tesznek, ha valaki antiszemitának nevezi őket, kikérik maguknak, vádnak minősítik és elutasítják. Talán elsősorban azért, mert nincs mögöttük se német, se más birodalom. A Hitler-ellenes nagy antifasiszta felbuzdulásból annyi azért mára, 1993-ra is megmaradt, hogy az antiszemitizmus — egyelőre —, még mindig szallonképtelen. | Utazzon a költségünkön IZRAELBE! Üdüljön 2 hétig, kettesben FÜREDEN! Meghívjuk egy sábbáti ebédre a HANNÁRA! Vigyen haza 2000 forintért húsféléket a KŐVÁRITÓL! ? ÚJ ÉLET — Kántor-szeminárium. A Rabbiképző, a Rabbiság és a JOINT szervezésében december 5—10. között szemináriumot rendeztek az ország kántorai részére. Az előadók Jichák Esel és Jakov Paskusz (Izrael) voltak. — A Páva utcai körzet kultúrtermében január 16-tól, vasárnaponként 10 órakor Fröhlich Róbert rabbi Talmud Tóra oktatást tart. M + L Fogorvosi, Fogászati, Implantációs és Szolgáltató Kft. Budapest, 1066 Teréz krt. 6. (az udvarban). Telefon: 142-3882 # Magasan képzett szakorvosok # Teljes körű fogászati és szájsebészeti ellátás # Ultrahangos fogkőeltávolítás # Fotopolimerizációs porcelántömés # Porcelán világ készítés, helyben megvárható # Esztétikus fix- és lemezes fogpótlások # Fogszabályozás # Műgyökér-beültetés # Fogröntgen Reggel 8-tól este 8-ig nyitva szombat, vasárnap is Telefonos előjegyzés: 142-3882 „ NINCS MESSZE EURÓPA... Ajándékot hozott a posta. Az „öröm kézbe venni” tipikus esete ez a könyvecske, amely kiállításában méltó a témához: A zsidók mai élete Ausztriában. A bécsi Szövetségi Sajtószolgálat kiadásában látott napvilágot magyar nyelven Marta S. Halpert munkája, dr. Peter Stiegnitz szerkesztésében. A számos fotóval illusztrált könyv áttekintést ad az osztrák hitközségek egykori (s ha van) jelenlegi történetéről. Részletes tájékoztatót kapunk a néhány éve még utazási álmaink csúcsaként tekintett Bécs zsidó életéről, amelynek utánpótlását főleg a FÁK-ból menekült zsidó családok alkotják. Mindjárt az elején tanulságos képet láthatunk, amelyen Hellmut Zilk polgármester (a decemberi levélbombakampány egyik áldozata — K. P.) Paul Grosztól, a hitközség elnökétől átveszi az Osztrák Izraelita Hitközség díszoklevelét, amelyet a zsidó közösségért való tevékenysége elismeréseként kapott. Hogy mi a tanulságos ebben? Hát csak az, hogy hitközségünk vezetői elgondolkodhatnának arról, nem lenne-e imázsjavító egy ilyen gesztus időnként nálunk is, ha ugyanezt cselekednék. Biztosan találnának erre érdemes személyt a magyar közéletben. De böngésszük tovább a könyvet. Leplezetlen irigységgel olvashatunk arról, hogy ״ Az osztrák fiatalok olyan aktív tevékenységet fejtenek ki, amely elhalványítja az iskolákban eddig folytatott antifasiszta nevelőmunkát: a volt zsinagógák és temetők fenntartására irányuló kezdeményezés és követelés az osztrák diákságtól ered (erre néha nálunk is van példa — K. P.). De ami ezután jön, arra már nemigen. A Wiener Stadttempel (bécsi zsinagóga) előtt osztrák fiatalok egy csoportja várta az imádkozókat és rózsákat nyújtott át nekik a következő mondat kíséretében: Boldogok vagyunk, hogy itt vagytok! A könyvet elolvastam, a szatulságot levontam: Európa mindössze 230 kilométerre van ... Kardos Péter Ausztriai zsidó újságok és folyóiratok