Zsidó Szemle, 1929 (24. évfolyam, 1-35. szám)

1929-12-13 / 34. szám

9 cikk a Jaffa-narancs, amelyből 814.000 font értéket exportáltak az utolsó évben. 90.000 dinam narancsültetvény van az országban, amelynek fele zsidók kezében van. A nevelésügy terén is a zsidók dominálnak Palesztinában, összesen 850 iskola van az országban, 2301 tanítóval és 68.600 tanulóval. Ebből a zsidókra 307 iskola esik 1390 tanárral és 28.200 tanítvánnyal. A kormány 1926/27 évben az egész ország nevelés ügyére összesen 116.000 fontot fordított, míg a zsidóság ugyanakkor 175.568 fontot áldozott iskoláinak. Ugyanez a helyzet az egészségügy terén. Itt 10 kórházat tartanak fönn a zsidók 600 ággyal. A Poliklinikák és ambulatóriumok ellátását főleg az amerikai Hadassa intézi. Itt is érdekes, hogy a kormány összesen 605.700 fontot fordított egészségügyi célokra, míg a zsidók 628.400 fontot fordítottak ugyane célra. Palesztina állami-pénzügyi helyzeténél jellemző, hogy a bevételek jelentékenyen meghaladják a kiadásokat. Végül néhány szót az eddig invesztált zsidó tőkéről. Egy igen óvatos becslés szerint eddig mintegy 19.000.000 fontot invesztáltak a zsidók Palesztinában. Maga a Keren Hajessod és Keren Kajemeth az utolsó 8 évben 5.200.000 fontot invesztáltak. A tény, hogy mintegy 73.000 zsidó bevándorló ilyen nagy összeget hozott az országba, nem szorul magyarázatra. Az arab agitátor mindent tagad, de a keresztkérdések súlya alatt mindent beismer Sir Boyd Merriman nyomban rácáfol Subhi Khadra vallomására és Luke helyettes kormányzónak a bizottság előtt tett vallomására hivatkozva, rámutat arra, hogy a zsidó delegátusok hangsúlyozottan kijelentették, hogy nincsenek felhatalmazva a Szentfal problémájának megoldásáról tárgyalni, hanem kizárólag egy proklamáció kibocsátásáról, amely tömegek háborgó kedélyének lecsillapítását szolgálja. Subhi Khadra rámutat arra, hogy az arab delegátusok viszont nem voltak abban a helyzetben, hogy a zsidó delegáció javaslatára elfogadják, egy kiengesztelő felhívás kibocsátását illetőleg, mert ez ZSIDÓ SZEMLE Subhi Khadra, az arab agitátor a Palesztina! ־ vizsgálóbizottság előtt Az arab agitátor a többi tanukkal megegyezőleg ferdít, hamisít és tagad, végül is kénytelen beismerni az arabok bűnösségét A parlamenti bizottság az arab védelem kérésére egy fiatal arab vezért, az arab exekutive tagját, Subhi Khadra ügyvédet hallgatta ki, akit általánosan az arab Jabotinszkynek neveznek. Subhi Khadra a háború idejében elhagyta a török hadsereget és a brit csapatok zászlaja alatt küzdött az arab függetlenségért. Sir Boyd Merriman, a Cionista Exekutive képviselője már a kihallgatása megkezdése előtt kijelenti, hogy Subhi Khadra ama agitátorok közé tartozik, akiknek nagy részük van az augusztusi vérengzések bűnében. Sir Boyd Merriman, Faraday szafedi rendőrparancsnok vallomására hivatkozik, aki szerint Subhi Khadra, mint agitátor, közvetlen a szafedi pogrom előtt a muftit Szafedből Jeruzsálembe igyekezett vinni. Subhi Khadra vallomásában kifejti, hogy az ifjú Mizrachi meggyilkolása napjától a jeruzsálemi zavargások kirobbanásáig a rendőrségnek más elfoglaltsága nem volt, mint az arabokat a zsidó panaszok alapján állandóan molesztálni és az arabok által felhozott panaszokat ignorálni. Két esetre hivatkozik, amikor teljesen negligáltak két arab panaszt, a kormány ügyvédje keresztkérdésének súlya alatt azonban kénytelen beismerni, hogy a rendőrség mindkét panasszal érdemben foglalkozott. Subhi Khadra hangsúlyozza, hogy a három muzulmán delegátus között ő volt az egyik, akik Ben Zwi, dr. Braude és dr. Léwy, a zsidóság képviselőivel a zavargások előestéjén Luke helyettes kormányzó lakásán tárgyaltak, a tömegek felkorbácsolt hangulatának lecsillapítását szolgáló proklamáció kibocsátása ügyében. Kifejti azonban a bizottság előtt, hogy a zsidó delegátusok a megbeszélés célját olyképen értelmezték, hogy az arab delegátusok nem az arab-zsidó jóviszony helyreállításának érdekében, hanem a Panaszfal kérdésének megoldása érdekében jöttek el a megbeszélésre, árulás lett volna az ő részükről. A főmufti, — mondja Khadra, — igyekezett augusztus 23-ikán az arab lakosságot megnyugtatni. Khadra elmondta, hogy másnap felkereste személyesen az ország különböző arab centrumait, hogy az arab exekutive Jeruzsálemen kívül lakó tagjait egy rendkívüli megbeszélésre hívja meg. Ugyanekkor a nablusi, jemeni, haifai, tibériási és a szajedi arabokat megnyugtatta, hogy az arab vezetők gondoskodnak az arab jogok megvédéséről. Ezzel szemben Sir Boyd Merriman előadja, hogy Subhi Khadra ezt az útját a tömegek felheccelésére és a kedélyek felkorbácsolására használta fel. E szavak hallatára Khadra rettenetesen zavarba jött. Sir Walter Shaw kérdi Khadrát, hogy mi tette szükségessé azt, hogy ő személyesen tette meg ezt az utat, holott az executive tagjait sürgönyileg is meghívhatta volna a rendkívüli tanácskozásra. Khadra válaszában kifejti, hogy a vésztjósló helyzet nem tűrt halasztást, és az executive összes tagjait a kormánynyal akarta összehozni, hogy egyesült erővel elkövessenek minden lehetőt a további zavargások megakadályozására. Az ő céljuk, az arab osszlakosság felizgatása volt. Gondolja meg jól, hogy mit akartak — mondja Merriman. Subhi Khadra elmondja, hogy ő, noha nem tagja annak az egyesületnek, amely az Aksa-meccset védelmére alakult, azonban az a meggyőződése, hogy a zsidók a meccset birtokára pályáznak. Sir Boyd Merriman kérdi, várjon ezen meggyőződését igyekezett-e a tanú átplántálni többi arab barátaira is? Khadra nemmel válaszol, azonban a további kérdésekre beismeri, hogy a zavargásokat megelőző napokban a zsidóknak a mecsettel kapcsolatos törekvéseiről sokat tárgyalt arab körökben. Sir Boyd Merriman: Megállapítottak-e egy új időpontot a jeruzsálemi zavargások kirobbantására? Khadra: Kérdezze meg az ön klienseit! Sir Boyd Merriman: Választ akarok hallani és nem szemtelen hangokat. Sir Walter Shaw, a bizottság elnöke felszólítja a tanút, hogy a feltett kérdésekre precízen válaszoljon. Válaszában Khadra tagadja, hogy egyáltalában lett volna szándék az arabok részéről a rend megzavarására. Sir Boyd Merriman megkérdi a tanút, aki a Sir John Chancellor kormányzó ellen kibocsátott proklamációt aláírta, hogy a hebroni eseményeket harcnak, avagy öldöklésnek minősíti?