Szaniszló Ferencz szerk.: Religio és Nevelés, 1843. 2. félév
19. szám
Népnevelési vezéreszmék. (Vége.) Látszik a' mondottakból, milly szükséges ennél fogva a vallásos oktatást tenni, valamint a' népet, ugy a' néptanítókat képezni akaró nevelésnek is, alapjául. — Mi egy néptanító, mi a'nép' gyermekeinek oktatója? Kétségkívül egy olly személy, ki az atya' helyét foglalja el; ki azon kisdedeknek, kiket tanít, kalauzukká, s mintegy atyjokká leve. Ez valódi eszméje a' néptanítói tisztnek , melly egyedül képes e hivatalt olly szempontba helyezni, melly azt nemesiti , és köztiszteletre és bizodalomra érdemesiti. Mert a' tanítói hivatalt csupán kenyérkereseti módnak tekinteni, annyit tesz, mint azt lealázni. A' tanítói hivatal egy önfeláldozást és tiszteletet igénylő' munkakör. A' valódi néptanító atyai nézetektől vezéreltetik, és a' családok jóllétének tekintetéből, atyai kötelességeket és felelősséget vállal magára. Ő nem csak megosztja a' szülők' reményeit gyermekeik boldogítása iránt, hanem azoknak nevelése által, mellyel megbízatott, e' boldogságnak fő tényezőjévé is vált. — Ki fogja tehát tagadhatni, hogy az atyáknak ama' legforróbb kívánsága, melly azok sziveibe van vésve, tudnillik: boldogoknak látni gyermekeiket, határozandja meg a' nevelőnek legelső és főkötelességét is, hogy : növendékeit boldogokká tegye ? Már pedig, ha kinek állapotja , ügyei, tulajdonságai, szerzett ismeretei megengedik, hogy magát gyermeknevelésre szentelje, az növendékeinek boldogságát bizonyosan csak jó példája, 's a' religioból merített atyai oktatások által eszközölhetendi; mert egyedül ezek azon eszközök, mellyek az értelmet fölvilágosítják, a' szivet és jellemet képezik. El kell annak okáért ismerni , hogy a' nevelői hivatalnak, melly az atyai kötelességeknek legszentebbikét foglalja magában, czélszerű teljesítésére szükséges a' népnevelőnek nem csak a' köréhez tartozó, világi tanulmányokat, hanem a vallást is ismernie,'s ismerni azon érzelmeket is, mellyeket az minden jobb kebelben gerjeszt. Párosulva kell benne a' világi 's vallási tudományoknak, a' feddhetetlen erkölcsiséggel együtt föltaláltatniok. — Egyébiránt , ha a' családi viszonyoktól áttérünk a' polgári társaság' viszonyaira, 's elismerjük azt, mit a'józan ész bizonyít, t. i. hogy a' vallásos nevelés leglényegesb szüksége a'népnek, szükséges leend megvallani azt is,hogy a'néptanitóknak vallásos nevelést kell adni. 'S igy a'néptanítók'nevelésének minősége meg van határozva. Miből önkényt foly azon következmény, hogy: a'néptanítónak nem az egyedül fő tulajdona, hogy maga tanítói körében jártas, és csupán úgynevezett becsületes ember legyen , hanem hogy neki mindenek előtt mély vallássosságú, önmagán uralkodni tudó, és szilárd erényü férfiúnak is kell lennie. — Milylyen a tanító, ollyan az iskola! Ez azon minden országokban, és időkben helyeselt közmondás, mellyből indult ki az 1819-iki porosz iskolai törvény is. Szerinte: „Minden iskolának fő czélja , akkér nevelni az ifjúságot, hogy az Isten és ember közötti visszonyok megismerésével együtt vágy támadjon abban, és elő életét a keresztény hit szelleme és elvei szerint szabályozni." Idején oktassa, s vezérelje azért az ifjúságot az iskola jámborságra, és törekedjék az első családi nevelést elősegíteni, tökéletesitni. „Az iskolának ezen főczélja tehát, czélja a' mesternek is , és hogyan érendi el e' czélt, ha maga nem jámbor, nem bölcs, és nincs egészen áthatva magas és szent hivatásától?" — Na e' bizonyitmány, melly egy egész, iskolai rendszeréről annyira magasztalt népnek bizonyitmánya, nem alaptalan, ugy ebben uj erősitményét, s gyakorlati alkalmazását találjuk azon felebbi elvnek , melly szerint t. i. a' religionak a' tanítással, legszorosabban szükség összekapcsolva lennie; mert az, mint az iskolának legsürgetőbb kellékét, mint annak szegletkövét állítja föl ezen egyesülést. A' nevelés nem csupa tanítás. A nevelés azon eszme, melly az oktatásnál elnökösködik, azt kalauzolja, azt eleveníti. Ha a' népnevelő nem valódi keresztény, nem őszinte vallásos férfiú, gondolatjai sem leendnek keresztényiek. Törekvései nem oda leendnek irányozva , hogy a' vallást megszerettesse és tiszteltesse minden egyéb tanulmányok, minden egyéb javak fölött; 's ennél fogva a' nevelés is, mellyet adand, nem leend keresztényi. A' legkiterjedtebb, a' legrendszeresb tanításnak is ezek leendnek valódi gyümölcsei : a' növendékek — talán— szép előmenetelt teendnek a' csupán hasznos ismeretekben , de hátramaradandnak a' lényegesekben. Jól fognak tudni olvasni, írni, számozni; megtanulandják a' latin, görög nyelveket, történetet, földleírást, magasabb számtant, földmérést 'stb., de nem fognak haladni azon viszonyok' ismeretében, mellyek Isten és ember között léteznek, 's mellyekből kell sarjadozni a' vágynak és erőnek: az életet a' vallás' szelleme és elvei szerint szabályozni. A' vallás náluk pusztán eszméleti ismeret maradand; tudandják talán annak betűjét, de ez náluk holt betű maradand, nem teremtvén bennök vallásos érzelmeket; nem fejlendik ki bennök azon valláshozi tántorithatlan mély ragaszkodás, melly egyedül képes őket a' rossz példák' csábjai, a szenvedélyek' ostromai között az eleséstől megóvni. Ha a' tanító nem buzgó keresztény, nem szilárd erényü és példás férfiú, nem leend képes a' reája bízott fiatal lelkeket isteni félelemre, erényre vezetni. Hiányzandanak benne azon tulajdonok, mellyek megszerzik a' bizodalmat , minők : a' béketűrés, a' szelídség, az engedékeny jóság; mellyek nélkül alig ha mérséklendi hevöket, korlátozandja makacs akaratjokat, tekintélyének csorbulása nélkül. Még egyszer: sikerülene talán neki az oktatás, de nem az, mi ennél véletlenül nagyobb jelentőségű : a nevelés. Ugyanis, valamint vak vaknak vezetője nem lehet, hasonlóképen az, ki nem szilárd erényességű, mást erényességre nem kalauzolhat. A' kormányára bízott növendékek tehát, nevelésök' ideje alatt nem nyerendik el azon keresztényi erényeket, mellyek minden 149