Szaniszló Ferencz szerk.: Religio és Nevelés, 1843. 2. félév
9. szám
ellenséges táborbani hóditások iránt, mikép a'zsinat magát kifejezi: ők azt óhajtják, hogy mindnyájan az igazság' ismeretére vezettessenek... Ők nem felejtik, hogy az Úr, kinek minden hatalom adatott mennyben és földön —pa rancsolá : ,compelle intrare' és ,praedicate evangelium omni creaturae'... —• A' katholicusoktóli félelem alapos... De az igazság' megtagadása,—ez eredete az egyház'veszedelmének." Ezen emlékezetes előterjesztésre a' közönséges zsinat kitérő választ adván, melly az aláirottakat semmikép sem vala képes kielégíteni, az utóbbiak alkalmat vének ez évben ujabb emlékiratot intézni a reform, közönséghez, mely 164 lapra terjedő füzet alakjában a zsinat elleni panaszokat, és az említett bajok orvoslásának módját foglalja magában. Különféle iratok láttak azóta napfényt, melyek ha megcáfolni nem képesek is a' panaszkodókat, legalább őket vakmerőségről vádolni nem szűnnek, s azon föloszlás' és fejetlenség' élő bizonyságaiul szolgálnak, mellyek Hollandban a'protestantismus vesztét előidézve, a' katholicismust annál fényesb diadalmakról biztosítják. (Francziából.) Szent Örzsébet portugali királynő '). Született királyi vérből 1271-ben 's a' keresztségben Örzsébetnek neveztetett anyja testvére, szent Örzsébet magyar herczegnő, emlékének megújítására. Leggondosabb nevelést nyert olly személyek által, kiktől soha nem látott, nem hallott mást mint jót. Már kora ifjúságában kitűnő hajlamot mutatott az erény- és ájtatossághoz. Szíves örömest járt mindennap templomba, hol ájtatosságát mindig térdelve végezte. Böjtölni sokszor is szigorúan szokott. Hívságos könyvek olvasásától és világi dalok éneklésétől szorgosan óvakodott, ellenben a' sz. könyveket s énekeket különösen kedvelte. A'ruházatbani piperét, pompát, a' hiú divatot gyűlölte. A' szegények őt édes anyjoknak nevezték , mivel, hol 's mikép csak lehetett, vigasztalta őket 's segítette. Szóval, olly jeles és jámbor vala, hogy atyja azt szokta mondani: „Leányom erényeinek köszönhetem országom boldogságát." E' jeles erkölcseit gyakorlá szintúgy férjhezmente után is, igyekezvén mindenkoron nemcsak vallási,hanem egyéb kötelességeit is pontosan teljesíteni. Korán kelt mindennap 's buzgó reggeli imádság és szent elmélkedés után misét hallgatott , melly alatt gyakran az ur asztalához is járult. Istenházainak ékesitésére sok szép kézimunkát készített, 's gyakran a' szegények számára is varrt udvarhölgyeivel együtt. Az olly sokszor csábításnak kitett szegénysorsú leányzókról különös előszeretettel gondoskodott. Betegeket látogatni, ápolni, vigasztalni igen kedvelt foglalatossága volt. Kórházat, ispotályt többet, és lelenczházat is alapított. Leereszkedő nyájasságával, szeretetteljes magaviseletével mindenki szivét megnyerte. Férjét, Dénest, Portugália királyát, tisztelte, szerette, engedelmeskedvén neki 's békével tűrvén gyöngeségeit. Dénes ugyan jószívű , igazság- és emberszerető, de egyszersmind neje iránt hitszegő is volt. Erzsébet, mélyen fájlalván nem annyira önmegvetését, mint az Istennek megbántását, szüntelen imádkozott érette, béketűréssel iparkodván ismét szivét megnyerni, mi által föl is nyíltak férjének szemei, ki megjobbítván magát, soha többé hirtelenségre nem vetemült. Kevéssel megtérése előtt következő esemény adta magát elő. — Erzsébet titkos alamizsnáinak osztogatását egyik erényes apródjára bízta. Egy más kaján apród irigylé e' kegyelmet a' nemesszivű ifjútól, és elhiteté a' királyival, hogy társa a' királynéval titkos összeköttetésben él. A' fejedelem önszivéről hozván ítéletet a' királynőére , halált esküdött a' vétkes ifjú fejére, és meghagyá egyik mészégetőjének, hogy a' hozzá azon kérdéssel, valljon teljesitvék-e a' király parancsai, küldendő apródot tüstént a' tüzes kemenczébe vesse, minthogy halált érdemlett. A' meghatározott napon elküldi a' király az apródot a' mészégetőkemenczéhez. Az ifjú siet urának parancsát teljesíteni. De minthogy utja őt nyilt templom mellett vezeté el, betért imádkozni. Épen mise szolgáltatott, a' jó ifjú meghallgatta azt s még egy más misét is megvárt, minthogy az elsőnek elejére későn jöve. A király azonban tudni akarván parancsának teljesítését , elküldi az árulót a' kemenczéhez kérdezősködni. A' mészégető, gondolván, hogy ez a' megégetendő, megragadja 's tüstént a' kemenczébe veti és elégeti. A' királyné apródja is elsiet végzett ájtatoskodása után a' kemenczéhez 's kérdezősködik, ha teljesittettek-e a' király parancsai. „Mondja meg ön a' királynak, felele neki a' mészégető, hogy megtettem, mit parancsolt." Midőn a' király meghaltá a' történteket, imádá Istennek hatalmas karját, melly megbüntette a' rágalmazót és csodásan megtartotta az ártatlant; megszégyenült s meggyőződött istenfélő feleségének ártatlanságáról. Később megint megharagudott jó nejére a' király és száműzé őt, mintha ellene fölzendült fiát pártolta volna ; de ismét napfényre jött ártatlansága, a' király viszszahivá, megköveté nyilván és kedvéért fiának is megbocsáta. Lebetegedett aztán a' király 's Örzsébet a' leggyöngédebb szeretettel ápolta őt, ritkán távozván ágyától, 's főkép azon iparkodván , hogy boldog halálra elkészíthesse ; és minekutána hűlt tetemit könnyek és buzgó imák közt kísérte el a'nyugalom helyére, visszavonult a' világtól,—egészen Istennek szentelendő életének hátralevő napjait; hallván azonban, hogy fia 's Castilia királya közt háború ütött ki, sietve hagyá el csöndes magányát, ki- 'emélt. Scitovszky János pécsi püspök urnak sajtó alatt levő, ,Szentek élete" czimű, valóban jeles és korszerű, mert a' hivő népnek kitünöleg szükséges munkájából, mellynek csinos fametszetekkel ékesített és szépen nyomott ivei közül tizenöt fekszik már előttünk. (aug. 19-ikeig terjedve). Kettős érdekű emeközlésünk nem lesz utolsó. Szerk. 70