Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1844. 2. félév

11. szám

84 vására igénytelen szavat emelhetnénk; de mivel az illy szózat többnyire a' pusztában hangzik el, üdvösebb­ leend ahhoz emelni szivünket, kitől minden tökéletes ajándékok erednek, miszerint: tekintsen irgalmasan anyaszentegyházára, melly annyi apostolok' és hitta­nuk' vérén alapul ; ne feledkezzék meg azon kiáltás-és buzgó imáról, mellyet azon szerény és tisztes fér­fiak a' vérpadról, a' legborzasztóbb kinok között szine elébe bocsátottak, 's ez által azon anyaszentegyház­nak állandóságát és föntartását kérték, mellyről szen­vedésök által olly bajnoki bizonyságot tettek. Mi is unokái vagyunk és utódai azon, a­ világtól ugyan meg­vetett, de keresztény bajnokoknak, és ha szentségök­nek, ha bátorságuknak nem is, de legalább hitöknek örökösei vagyunk. Vajha adja vissza nekünk elté­vedt atyánkfiait, kiket nem annyira szabad válasz­tásuk, mint születésök szigetel el tőlünk. Emlékez­zék vissza azon időre, midőn az ő elődeik is tanulé­kony és buzgó tanítványai voltak,és neki tiszta áldozat­tal hódoltak. Ne engedje, hogy az atyáknak istenes­sége a­ gyermekekre nézve gyümölcstelenné váljék. Buzgalmuknak emlékei, mellyek egyházainkban még ma is szemlélhetők, indítsák irgalomra. Menjenek tel­jesülésbe ígéretei. Hívja meg szentséges vacsorájára azokat, kiket a­ tév­ és anyaszentegyházától olly tá­vol levő utakon föltalálhatni. Gyűjtse össze Izraelnek elszéledt juhait, és engedje, hogy ezután csak egy akol és egy pásztor legyen. (Massiloi* Moralische Umschreibung einiger Psalmen. Dresden. 1758. GO. 1.) hogy valamint egy Magyarhonnak vagyunk fiai, ugy egy vallásnak legyünk hit követői is ! Szabó József, hittudományi tanitó Nagyszombatban. Felebaráti szeretet' jutalma. A' franczia forradalom előidézte szomorú idők­ben N. város erőszakos megtámadás után ellenség' ke­zébe került. A' tábornagy egy órányi időt a' katonák­nak zsákmányolásra engedvén , azok a' város bé­kés lakóinak szobáira rontva, az ellenszegülőket pe­dig ádáz karokkal le is öldösve, minden kímélet nél­kül rablának. Egy vitéz, kinek szivéből a' vallásos ér­zelem , és a' segédért könyörgő embertárs' iránti ir­galom még nem halt ki egészen , a' kiszabott időben zsákmány' kedveért egy háznak csendes falai közé ha­tott, 's a' szobába lépve, ott egy, gyenge és ártatlan gyermekektől környezett, 's mély gyászba öltözött anyát a' feszület előtt leborulva buzgó imádságok közt talált; a' gyermekek pedig szeretettel csüggenek any­jokon. A' vitéz e' látványon szivében megilletődve, helyben's mozdulatlan maradt; midőn a' gyermekek' legidősbike, mintegy nyolcz éves fiu, kezében tartva képes bibliáját, a' katonához közelite, 's reszkető hangon esdeklett előtte, kérvén, hogy kedves anyját, és őket ne bántaná ; jutalmul inkább képes könyvét is kész lévén neki adni. A' vitéz, az ártatlan gyermek' szavain megindulván, igéré, hogy bántalom nélkül hagyja őket, de az ajánlott könyvet a' gyermektől csakugyan elfogadá, mellyet kebelébe rejtvén, a'ben­voltak' áldásától és azon buzgó ígérettől kisértetve, hogy érette és élte' föntartásáért az ütközetek' idején is esedezni fognak Isten előtt, a'szobát minden bán­talom nélkül odahagyta; sőt a' zsákmányolás' ideje alatt, mintegy őrképen a' pitvarban maradt, és csak ez idő' elteltével vonult ismét a' táborba vissza. Ke­vés napok után véres ütközet történt, és a' golyók' sűrü záporától sújtatva az irgalmas vitéz oldala mel­lett társai közül sokan elhullanak, végre pedig ő is egy óntól találtatva, magán kivül rogyott össze ; de kis idő múlva eszméletét visszanyervén, kebelére tapint, hol magát, az iszonyú rázás­ következtében megsebesítve lenni vélte; azonban sebhely­ vagy roncsolás testén nem volt; kivéve tehát kebléből a' gyermektől elvett könyvet, 's a' golyót, melly minden esetre halált oko­zandott neki, abban fönakadva találta, 's igy élete mentve jön.—Ki tudja és hiszi, hogy az isteni gond­viselés milly csodálatosan szokott munkálódni, az ebben egyszerű esetnél többet lát, mert Isten mon­dá: „Jól cselekszik maga lelkével az irgalmas férfiú és: ,,a­ ki irgalmasságot követ, életet talál." (Példa. 11,17.21,21.) P. EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK. Magyarhon. (Kinevezés.) Ó cs. 's ap. kir. fölsége Daróczy Zsigmond, paksi lelkészt, pécsi székeskáptalan' kanono­kává kegy. kinevezni méltóztatott. (B. H.) (Előléptetés.) Ő cs. 's ap. kir. fölségének ke­gyelméből nagytiszt, és t. Körmöczy Imre urnak, a' ka­locsai érseki papnevelő-intézetben egyházi­ jog és történet nyilv. és rend. tanítójának a' pesti magy. kir. egyetemnél ürességbe jött egyháztörténeti tanitói­ székre történt kine­veztetése' következtében a' kalocsai székes-főegyházi fő­tiszt. consistorium a' nevezett érseki papnevelő-intézeti tanítósággal nt. t. Csajághy Sándor urat, eddig a­ pesti középponti papnevelő-intézetben tanulmányok­ igazgatóját

Next