Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1845. 1. félév

31. szám

példákban elővilágít, mondhatom, kedves tünemény magyar egyházi irodalmunkban is az egyházi énekes­könyvek' számának gyarapodása ; csak hogy én a­z egyes erők' összpontosítását óhajtanám, és így közös czélra vezettetését; vagyis: minden egyházi megyében püspökileg (est modus in rebus!) kívánnám összegyűjtetni a' minden nyelven divatozó sz. énekeket melódiáikkal együtt, és szakér­tők által azokat rendbeszedetni, 's igy közhasználatra bocsátni. A' megrögzött szokáson bár nehezen, mégis lehetne győzedelmeskedni ; kivált hol a' püspöki te­kintély mellett, czélszerüség, és mesterképző-inté­zetekből kelendő uj lelkes harczosok vitézkednének. Az elszórt kincsek igy jönnének napfényre, 's czél­szerüen idomíttatva, üdvösebbekké válnának. Ám e' köz-orvoslatig, egyesek' buzgalma szül­te művekkel szükség élnünk, mellyekben méltán meg­kívánjuk, hogy azok a' hitvallás'lelkével egyezőleg, czél-és korszerűen szerkeztessenek. Legújabban kezeimbe került a' váczi nyomda' tulajdonosának Plessel Leo­poldnak f. évi febr. 8-kán kelt nyilvános híradása, melly szerint néhai Bozóky Mihály' azon kótás énekes könyvének, melly először 1787-ben Váczon látott napvilágot, 's ekkorig kedves használatban ré­szesült, uj kiadását elhatározta. A kiadó ugyan biz­tatja a' közönséget, (betű szerint kiírok hirdetéséből egy pár sort) hogy: „Miután ezen Gyűjteménynek első ki­adásába bé tsúszott minden hibák ki igazíttat­tak, a' hiányok hellyre pótoltattak, az Egyházi Szol­gálat mellett elől fordulni szokott valamennyi Czere­moniák minden részei elől adattva, ahoz kapcsoltat­tak, s a' Romai Breviárium, és Missaléhoz, vala­mint is az Esztergomi Feő Érseki Széknek Rituáléjá­hoz alkalmaztattva, a' meg kívántató énekekkel, és Kótákkal meg bővíttetett;' mégis mi tartunk tőle, hogy korszerű javításokon aligha keresztül ment e', külön­ben, főleg a' maga korában igen jó mű; 'shogy nyelvünk a' jelen és már közdivatu írásmód szerint nem hasz­náltatott; (legalább a'hirdetésben, emez előfutó jel­ben — nem.) 'S higye el a' kiadó, ha olly gyalulatlan nyelven fog uj könyve megjelenni, pártolásra nem számolhat. Továbbá, Bozóky' könyvének, s ekkorig majd minden énekes könyveinknek ('s: ugyanezt kell megvallanunk­­. Kovács Márk úrrak legújabb, 4 részben kiadott, és különben igen derék énekes köny­véről is,­ az nagy hiányuk, hogy áriájok csupán énekre vagyon alkalmaztatva,­­s nem egyszersmind a­ legbiztosabb ének-kalauzra, az orgonára is. Egyéni nézeteimhez nem szeretek makacsul ragaszkodni, ki­váltott, hol közügyről vagyon szó; azért énekes könyveink fölötti elmélkedéseimet is közölvén mester­képző intézetünk­ derék egyházi­ ének- és zene­mes­terével , Éliás Márton úrral, ő ezekben adta elő véleményét. Bozóky­ énekes könyve 47 év előtt nyilváníttatott, és azóta nem javíttatott; ez idő közben nemcsak az irodalom nagy reformon ment keresztül, hanem a' zenészet is szebb álláspontot nyert ; 's or­szágunkban is, mint egyike a' szebb művészeteknek, tudományilag kezeltetik; e' szerint Bozóky' könyvé­ben az ének- és melódiáknak egyiránt újra kell rás­poltatniok. Ezzel azonban nem azt vélem, hogy Bo­zóky' ének- és melódiái, mint korszerűtlenek, egé­szen átalakítandók... Sőt inkább azt állítom , hogy Bo­zóky­ melódiái átalában vallásos szelleműek, és erő­teljesek; de még azért sem volna tanácsos azokat el­torzitni, vagy másokkal fölváltani, mert a' nép majd­nem közönségesen mindenütt tudja, és megszokta őket; olly melódiák pedig, mellyeket a' nép fölkarolt, és hagyományilag megszokott, szilárdul és kegyelettel gyökereznek kebelében , és sz­­ige gyanánt gyulaszt­ják vallásos érzelmét; ámbátor hatásuk főleg az or­gona-mestertől függ: a' mint t. i. ez azokat orgonával vezeti 's kiséri. — Bozókynak és egyéb ujabb énekes könyveinknek az szerencsétlenségök, hogy melódiái­kat többnyire helytelen takt-nemben, és rosszul vá­lasztott hangnemekre osztották ; igy a' melódiái szak­ra kevés figyelem fordíttatván, mi lön következésem az, hogy a' melódiák annyira szét vannak szaggatva , hogy az eredeti anyagnak alkatrészeit alig bírja tisz­tába hozni a' legügyesb hangász is. Az egyházi éneknek rendeltetése, vallásos érzel­met ébreszteni, 's igy az istentisztelet bevezetője­ és rekesztőjének lenni. E­ szent működésnek méltósá­gos és ildomos teljesithetése az o­r­g­o­n­a-k­i­s­é­r­e­t­e­t szükségkép föltételezi ; következőleg az énekes-könyv­ben okvetlenül megkívántatik az orgonahang-kiséret , 's hol ez hiányzik, ott az ének-kótákkal legkevesebbet sem segítettünk mestereinken. Nyíltan obscuransok­nak vallom azokat, kik azt állítják hogy : „csak a' nép énekeljen helyesen, a' mester a' kisérő hangokat majd megtalálja az orgonán." Kik igy vélekednek, nem értik a' dolgot. Egyházi melódiáinkat többnyire val­lásos mélység bélyegzi; azért ritka gyöngédséggel kezelendők;­­s ehhez nem minden hangász alkalmas, mert egy melódiát rögtön, és — hogy közszóval él­jek— könyv nélkül helyesen kísérni, jelesebb zené­szeti képzettséget föltételez. S ez az, mi falusi egy­házi éneklésünket, sőt a' városit is, silánynyá törpiti; mi azt csaknem minden áhítat' malasztjától megfoszt­ja; mit csak egy rendszeresen szerkesztett, orgona-

Next