Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1845. 2. félév
43. szám
ISTENÉ A DICSŐSÉG Eredjetek ti innen , Ti, kik csak enni tudtok , Csak enni és aludni; De tenni nem dicsőket: Ti élvezők csoportja ! Világnak és a testnek, S trónérzeteknek élők. Magasztosabb körükbe Ragadta lelkemet föl A halhatatlan elme ; Fölvégjek hónába. Ha nézve a világot, Belátom őt egészen ; Be, hogy merő hiúság, S való csupán a szellem : Eszembe jut, mi boldog Vagyok , hogy ezt megértem ! Midőn a' földkerekség' Eszes, de bősz tömegjét Kapkodni látom olly kinc* Után , mit ingatagnak Lelek, — mivel mulandó: Eszembe jut , be' boldog Vagyok , hogy ezt belátom. 's midőn eme' tömérdek Tömegbe látok egy-két Erényes , egyszerű lényt, Homályban élve, gunynyal Tetézve a' világtól, Kisértve mindenektől: S erősen állni, mint hab Között megáll a' kőszirt ; 'S közérdekeknek élve Az egy közndvre nézni [ Kihatva ténynyel a hon' Javára mind halálig, Miként a jóltevő nap: — Eszembe jut, minő üdv Nekem, belátni mindezt. De mennyi szépet és jót Bírálok én magamban. Csak ugy lebegve lelkem A' kéjben és örömben. S eszembe jut nyomozni : Hogyan van ez ? Mi okból Van igy, hogy ennyit értek? 'S felelni nem tudok mást. Csak azt, hogy erre képes Vagyok. — De vége nincs, mert: Meg újra kérdezem, hogy: Ki képesíte erre ? *S keresni kell a' képek' képét, a' képesítő Örök valót, az kdvet.... 'S nagy Isten ! föltalállak. — 'S ha látom a' dicsőket, 'S ha bölcseket vigyázok, Remekjöket csudálva : Eszembe jut, miképen Te általad dicsők ; 'e hogy Örökre, mindenekben Tied csak a' dicsőség '. Csekély vagyok , nagy Isten ! '3 borulva arezra kérlek: 339 Törlisd el életemnek Keservesét ! Felejtsd el , Kegyelmet adva 's Udvet! Z. L. -«ISO Vándor pillanatok, in: Fiume, aug. 26. 1845. Kedves barátom ! Száván átkelvén, Horvátországból kifelé tartottam. A többnyire fa, kéménytelen és füstös házak testvéreinknek nem legjobb ízlését árulnák el, ha ezeket nem kellene inkább az ősi megrögzött szokásnak fölróni; mit annyival is inkább hajlunk tenni, mivel egyebekben egészséges izlésök kétségtelenné válik; ugyanis utaik jók, a' falvak dombokon emelkednek, s ezek' tetején csinos templomok délezeg tornyaikkal fölséges kilátást kölcsönöznek e halomdus tartománynak. (Öltözetök egyszerű; a' férfiaké kék, 's a nőnemé jobbára fehérvörös esik és bojtokkal. Nyakdiszek, kláris-gyöngysorok; mellyeken pénzalaku érez szent-képecske függ; derekukat piros szövettel evedzik körül; lábaikon pedig saru, de ez nem ormótlan. Legszebb szokásaik közé sorozható a munkásság. Az asszony szomszédba sem megy gúzsai nélkül; s valamint igen közönséges, ugy igen is igéző, útfélen legeltető lyánkákat fonni, kivált az őrvidékeken, gyönyörű színes szőrszövetekkel bibelődőket látni; ugy a pásztorfiúk is kosarakat, szalmakalapokat fonnak, faruglát vagy egyéb eszközöket faragnak. Áldanom kellett ez üdvös szokást, valamint fájdalommal emlékeznem vissza honi kártékony félszegségeinkre. Kedves barátom! magad is lelkipásztorkodtál falun, és tudom, magamként sok mennyei élvezet közepette számtalanszor keseregtél a nép sokféle baján, de különösen a' legeltetés szülte gonoszságok fölött is. Hogy is ne! Többnyire a' legszegényebb és árva fiúk, azért is a' legneveletlenebb suhanczok, fogadtatnak bojtárokká. Már e kanász, csikós, ökrész, juhász, vagy borju-pásztor, évhosszat kan a' szabadban időzvén, és sem Istenét a' szép természetben csudálni, sem mesterséget űzni nem tudván, 's a' munkássághoz nem szokván, unalomból a' legnagyobb csintalanságokra, 's gyakran gazságokra is vetemedik, a' mint hogy ezekből is válnak azután többnyire a' zsiványok. Boldog, ki pajtásaitól furuglázni, vagy dudálni megtanul, ennek szelídebb hangjaival nemesebb érzetek némileg lefoglalandó.S a' magán-legeltetés' iszonyatos kárait ki nem ismeri? Vagy nem e kárhozatos szokás kénytelé-e a' hon' atyáit a' mezei rendőrség' szigorú rendezésére? Ott romlik meg minden paraszt fia. Először csak egy pár fészek kolompért tépetnek ki általa ; egy-két csiklandós dévajságot, majd fajtalan dalokat kedveltetnek meg vele,s igy vetkőzik ki lassan becsületérzetéből, s az iskolában nyert képzettségéből ; igy a természetnél fogva nyilt, becsületes magyar fiúból, ravasz, két szinü, csalárd , a' szelid ifjúból betyár, a' szorgalmasból lomha, orgazda, garázda és otromba, vincze- és verem-törő czimbora fajul • 43 *