Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1845. 2. félév
35. szám
278 hogy a' szent atyák is, Istennek szabad ege alá , a' szép természetbe készüik az embert fölépülés' okáért menni; mire különben is önbelsőnk is sürget, s a' természet kínálkozó bő'gyönyöreivel szinte vonz visgálatára , szeretetére. Ezeknek tulajdonítsd barátom ! hogy magam is a' szép természetnek nem ugyan bálványozója, de mégis nagy barátja vagyok, következőleg e'szakértőknek is kedvelője. Mohácsnál, a vegyes magyar-német-rácz, mintegy 9000 lakost számláló mezővárosnál szállottam gőzösről partra. Mohács nagy temetője a' magyar népnek, Kisfaludyként : ,, Te hazámnak Legsiralmasb vérhelye ! Ott tiporta a' sorskerék Porba a' nagy, dicső 's derék Nemzet' testét és fejét, Hatalmát és erejét." Vajha a' viszálkodást, és egyenetlenséget, és hirtelenkedést e' helyen tanulnák gyűlölni honfiaink ! Barátom ! bölcsek' szokása az apák' példáin épülni, vagy hol ez nem lehet, tanulni, 's erényeiknek hálásan adózni; azért is az illy nagyfontosságú pontokon méltán jeles emlékek állíttatnak a' mivelt nemzeteknél. Ilonunk még szegény az illy kegyelet-jelekben ; 's ha igazságosak akarunk lenni, főleg egyházi férfiaknak köszönhetjük, hogy vérünk épen háládatlannak nem bélyegeztethetik... Lásd ott a' mohácsi püspök-lakban, a' derék képen, mellyet Király pécsi főpap festetett, ott a'mohácsi ütközet' szembetűnő emléke ; s ott áll a' nagy csata-sik' végpontján ugyanazon derék magyar, Király József pécsi püspök építette szent kápolna , mellyben a' buzgó főpap' alapítványa szerint az országos gyásznapon aug. 29-kén évenkint nagyszerű ájtatosság tartatik, és három nyelven mondott sz. szónoklattal az egybegyűltek hitegységre, keresztény szeretetbeni egyesülésre, a' bajnok atyák iránti hálára , a' hazafiúság' minden erényeire lelkesittetnek; 's hogy az anyaszentegyháznak malasztos szavait minél többen és hatályosabban meghallgassák, hiveit teljes bucsuva kecsegteti az idezarándoklásra. Ki elfogult a' kath. egyház' intézményei iránt, ne sajnálja fáradságát az igazságért; 's aug. 28-kán kössön ki Mohács' partján, és következő napon az ezernyi hivők' közepette hallgassa meg a' sz. szónoklatokat, és vegyen jámborul részt a' vérontásnélküli szent áldozaton. — 's lehetetlen, hogy a' nép' áhítata át ne melegítse szivének kérgét; 's lehetetlen, hogy át ne lássa, miként a'hazafiúi erényeket olly hő kegyelettel áldani, 's az apák' tökélyeit az uj nemzedékbe olly erélylyel és hatálylyal senki sem képes átplántálni, mint a' kath. anyaszentegyház. — Mohács' városa országos hangon fölszólalt a' közelebb mult években egy Mohácson emelendő nemzeti emlék mellett; közösen tetszett az indítvány , mint honunkban minden újság; de egész országban a' szép czélra ekkoráig 1000 forintnál nem igen gyűlt több össze, pedig szép szavaknál többet érdemlett az elvérzett nemzet színe. Kérdésemre, ki adakozott mégis ekkoráig legtöbbet a mohácsi emlékre? hálahangon ezt nyerem feleletül: Esztergom vármegye. Mohácson büszke voltam egyház- és vármegyémben. Pécsett milly nagy számmal gyűltünk egybe,s köztünk milly előkelő tudósaink; a' nmélt. püspök ur' elnöklete alatt milly érdekesen folytak üléseink; mint fogta föl a' társaság rendeltetése' körét, 's milly jelesen fejlődik az tökéletes testületté ; milly hatályos illy tudós gyülekezet gyülhelyére 's az egész hazára; milly szeretettel fogadtattunk a'mivelt pécsiektől, és a harkányi fördőben iskoláink' nagy barátja, gróf Batthyányi Kázmér ő méltóságától, — mindezeket részletesen olvashatod egyéb hírleveleinkben ; rövidség' okáért itt örömmel csak azt jegyzem meg, hogy e' főpap' vezérlette gyűlésnél köz-és nyilvános elismerés szerint, rendszeresebb és nevezetesb gyülekezete még nem volt e' tudós társulatnak. Örömeinket nevelte az is, hogy a' papság ez alkalommal élénkebb részvétet tanúsított a' természet-búvárok és tudományok iránt , mi csak becsületére , és nagy lelki hasznára válhatik; sokkal inkább, mint a' politicának divatos ragálya. — Szivedből nézem ki e' kérdést ,hát e' tudós kört evangeliumi szempontból mint jellemzed'? Nem feledém szemügyre venni e' tekintetből is népes körünket, 's úgy hiszem, leghívebben rajzolandom jellemvonását, ha sz.Bernát' ama' szavait alkalmazom e' társulatra is : „Némellyek csak azért szerzik meg a' tudományokat, hogy valamit tudjanak: és ez gyalázatos eszélyesség ; némellyek azért akarnak tudni, hogy tudassanak , és ez szánandó hiúság; némellyek akarnak tudni, hogy tudományukat áruba bocsássák : és ez alávaló nyerészség ; némellyek akarnak tudni mások épülésére : 's ez szent szeretet; és mások akarnak tudni, hogy épüljenek: és ez dicséretes okosság." — Hogy Pécsnek népe nevelt, vallásos, munkás, iparűrző 's jólléttel dicsekszik, csak természetesnek fogod találni; miután Bomperttől kezdve (sz. István alatt), Calanus, I. Miklós, Janus Pannonius (Desinge), Szakmáry, Telegdy, Radanay, Nesselrode, Kümp, Szepesy, Scitovszky, folyton apostoli buzgalma főpásztorai , következőleg erélyes papjai voltak. Valóban Isten' áldása a' jó papság ! Ha az Ur büntető kezét ki akarja valamelly népre terjeszteni, legelőször is a' jó papoktól fosztja őt meg ; megveri a' pásztort és a juhok szétoszlanak , 's a' ragadozó állatok elszaporodnak.— Ezek után Pécs' szép hitben álló lyceumát, gymnasiumát, mesterképző - intézetét, jeles könyvtárát, egyéb tan- és jótékony intézeteit kellene..leírnom , ha hetilapba illenék ollyakkal hasábokat tölteni, mik egyebütt helyesen nyilváníttattak. Haas Mihály, pécsi pap és lyceumbeli tanító úr szerkesztett ez alkalomra egy jeles emlékiratot, illy czim alatt: ,Baranya földirati, statistiai és történeti tekintetben, mellyel a' természet-visgálóknak kedveskedék, mint gyűlési elnök , pécsi püspök őrméltya ; magának ezzel is a' tudós világ' szivébe maradandó emléket edzvén. Olvasd ezt, és belátod, rég időktől fogva miért büszkesége magyarnak Pécs. — Isten velünk ! Majer István.