Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1848. 1. félév
31. szám
247 sebben, minél elfogulatlanabban; és ne sajnálják fáradságukat azok, kiket Isten tehetségekkel megáldott, az ügyhez minél hatályosabban szólhatni. A' ,Protestáns egyházi és iskolai lap bíbelődjék tovább is, ha neki ugy tetszik, a' ,Ritka rostáival, 's nyújtson olvasóinak tereket, melly a' ritka rostában megmarad; az erdélyi .Vasárnapi újság is vesződjék a' kövér barátokkal, 's több efféle ízletes czikkekkel: nekünk őt szó nélkül kell hagynunk, vagy legfölebb nevetnünk, mint nevetnök a' szétbomlott seprőn nyargalódzó érett korú embert. Egy kis tanácsot azonban egyszer mindenkorra nekik is bátorkodunk, a' szabad hazának szent nevében adni, melly Horváth Endrénk e' kevés szavaiból áll: „ne porozd kénkővel az izzót.44 Szenczy. Iskolai imádságról. (Folyt.) A' tanodai imádságnak jeles eredménye az is, hogy a' növendékek megismerik, miszerint az iskola isteni intézet ; az egyházzal rokon, 's a' templom után első szenthely. Sok szülő aggódva küldi iskolába gyermekét, kivált jelen korunkban, mikor az elfajulásnak gyászos gyümölcseit látni nem ritkaság; mikor nemcsak a'rossz pajtásságtól, hanem még a' tanítók' istentelenségeitől is kell helylyelhelylyel tartaniok. „Istenem !44 igy fohászkodik egynémelly jámbor anya, „milly éber figyelemmel, milly gyengéd szeretettel óvtam magzatomat a' gonosztól ; ártatlan szivébe szorgalommal csepegtettem az Ur' félelmét, Jézus' szerelmét ; szép imádságokra tanítgattam ; 's ha igaz, hogy a' tanitó káromkodó, templomkerülő, istentelen ember, ki a' feszületet az iskolából kiteszi, az imádságot elhagyja, néha szent dolgokból nevetséget is tesz , ugy az én magzatomnak szent érzelmeit megmérgezi, azt elrontja,s olly erkölcstelenné fajul az iskolában, millyenek számtalanok vannak az urak közt, kik sokat iskoláztak , holott sok értelmes és becsületes jámbor paraszt él, ki nem járt iskolába. Óh Istenem! mit tegyek? Farkasra bizzam-e az ártatlan bárányt ? Valljon nem tanácsos--e gyermekemet elvonni inkább az iskolától? Hisz' ha pásztorrá lesz, a' bárányok közt nem romlik annyira el!44 Hallottunk már mi illy sopánkodást, és az anyának aggodalmát, szívfájdalommal, alaposnak kellett ismernünk. "S ha ki illy óvakodásból helylyelközzel visszatartóztatná az iskolától magzatait, vétkül tulajdonithatnák-e neki rettegését? — Az iskolai ima a' szülőket megnyugtatja ; de megnyugtatja magukat a' tanítványokat is, kik az istenfélő tanár' szavai után biztosabban, 's azért szivesebben is indulnak, mint egy ollyané után,ki a'legszentebb körül is hideg egykedvűséggel forgolódik, vagy talán a' jámbor ősök, és milliók' hitéből tréfát űzni is elég kegyeletlen. Mig az istentelennek szemében is hitelesebb a' vallásos ember, annyival szivesebben rokonidnak az istenes tanítóhoz a' szellemileg közelebb eső ártatlan növendékek. A' tanodai ima szükséges azért is, mert az iskolai évek azok, mellyekben minden jóra szoktatandó a' gyermek. Ne szoktassátok csak működéshez gyermekkorban a'jobbik kezet, 's a' fiúból balog lesz. A' gyengekort minden jó elme- és szívbeli benyomásra kell használni , tehát a' vallásos érzetnek is fölélesztésére ; ugy szinte ennek hatalmas gyümölcse, az imára is. Még pedig erre annyival serényebben szükséges ügyelnünk, minél hajlandóbb az iskolában ismeretekkel gazdagodó elme túláradni, 's a'szellemi erőknek nemcsak rendeltetésileg vezérül föllépni, hanem a' legnemesb érzelmeket is elnyomni, a' sziv' melegét ugyszólván megfagyasztani, és szívélyes, szeretetdús, remek halandó helyett, hideg szobatudóst, szívtelen embert, valóban erkölcsi szörnyet alkotni. „Az ifjú az ő utja szerint, ha megvénhedik, sem távozik el attól.14 (Péld. 22, 6.) Ez szent ige, melly a' tapasztalás' vén, nyomos argumentumai által is igazoltatik. Ismerjék meg növendékeink az Istent, a' tökély és szeretet'példányát, végczélunkat; 's ez által emeltessenek föl a'legkegyelmesebbhez, 's ha földi bajokat felejtendök, nemtörök' intésére fölszállnak Isten' trónjához, boldogságuk' közepette hálával fognak emlékezni az őket imádságra tanitók' bölcseségére. Igen, ha imára tanítottad növendékedet, et a' mennyország' kulcsával ajándékozád meg; szárnyakat illesztettél szivéhez,melylyekkel e' siralom' völgyéből koronkint a' szerafésderub-angyalok'karai közé repülhet; vigasztaló angyallal gazdagilád, melly fölötte nappal és éjjel