Danielik János szerk.: Religio, 1851. 2. félév

1. szám

RELIGIO. KATN­­OLISIUS PO­LIT­IKO-EGYHÁZI ÉS IRODALMI LAP. BUDA­PESTEN, JULIUS 1. 1851. 1. HARMADÉVI FOLYAM. Megjelenik e' lap h­etenkint háromszor, kedden, csütörtökön és szombaton. Az előfizetési díj félévre postán 6, helyben 5 frt p. p. — Előfizeth­etni minden postahivatalnál , l'esten a' szerkesztőségnél (Züldt'a-utcza , 319. s­..) és Hartleben K. A. könyvkereskedésében. TARTALOM : A' XIX. század' uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I. — Nyilt levelezés.— Egyházi tudósítások. Irodalom. — Politikai szemle. — Vegyesek.— Missio-tudósitások. A' XIX. század'uralkodó eszméinek befo­lyása az álladalomra. I. E' czim alatt jelent meg B. Eötvös József ha­zánkfiának, nagy tudománynyal és gyönyörű nyelven irt legújabb munkája. Mi a' munkán, mennyire a' 29. nagy ivnyi kötettel ezt egy nap alatt elvégezni bír­tuk, futtában keresztül mentünk. Szerző bebizonyítja, hogy a' szabadság és egyenlőség' eszméi egymással el­lenkeznek; hogy a' nemzetiség' eszméje a' szabadság és egyenlőség' fogalmaival ellenkezésben áll; hogy a' sza­badság és egyenlőség' azon formában, mellyben felállít­tattak, nem valósíthatók a­­nélkül, hogy valamennyi lé­tező álladalom'fel ne bomlanék, valamint hogy a' nemze­tiségi törekvések' czélja sem érezhetik el , hanem vala­mennyi létező álladalom' feloszlása által, hogy dato non concesso, ha mindez valósítható és elérhető volna is, ki­elégítő eredmények nélkül maradna. Továbbá visgálat alá veszi azon eszközöket, mellyektöl az álladalmak' ba­jainak orvoslását várják, kimutatja a'jövőt, mellynek a' társadalom szükségképen elébe hajtatik , ha a' felállított elvekhez azon formában, mellyben azok kimondattak, ra­gaszkodik. Szerző a' bajnak okát a' kornak vezéresz­méiben 's azon ellentétben találja, mellyben az álladalom ezekkel mindenütt szemben áll. „Ha tehát, ugy mond,­­ segíteni akarunk a' létező bajokon , vagy ollykép kell szerkeszteni az álladalmat, hogy az uralkodó eszméknek tökéletesen megfeleljen, vagy pedig magokat ezen esz­méket m­ódositni. A' közelebb múlt' történetet folytonos törekvés jellemzi, az álladalmat a' kornak vezéreszméi­hez képest átidomítani, 's ezen törekvésnek végre is csak az volt eredménye , hogy a' baj , mellyet gyógyítania kellett volna, súlyosabbá vált, még pedig azon mérték­ben, mellyben az egyes alkotmányok a' kitűzött czélt megközelítették; honnan az következik , hogy bajaink' gyógyszerét szükségkép az uralkodó eszmék' igazí­tásában kell keresnünk. . . Az uralkodó eszmék nem természetűknél fogva képeznek ellentétet a' jelen álla­dalommal, hanem az ellentét a' formában fekszik, melly­ben azok felállíttattak , a' belölök kivont következmé­nyekben 's alkalmazási módjokban,— és minthogy mind­ezekre nézve a' tudomány az, a' mi a' gyakorlatnak ve­zetőül szolgált, bizonyos, hogy a' létező bajokon csak azon esetre segíthetni, ha a' tudomány' tévedéseit elhá­rítanunk , 's a' legnagyobb szabatossággal bebizonyíta­nunk sikerül , hogy a' forma, mellyben a' tudomány a' vezéreszméket felállította, nem a' helyes forma. . . . Non est spes, nisi in regeneratione scientiarum." (28—30 1.) Az előttünk fekvő kötet tulajdonképen velős kritika, mellyben szerző azon végállitásra jut, hogy az államnak is azon fogalmak teendők alapjául , mik az egész társa­dalmi rendnek támaszul szolgáltak. (374. 1.) E­ fogal­mak keresztényiek, mint mellyek' alapján fejlett ki ed­dig egész polgáriasodásunk. (373, 358. 1.) A' status­mindenhatóság, gyakoroltatva akár egyesek akár az ösz­szes nép által , 's ennek folytán az egyéni jogoknak ki­fosztása, nem keresztény fogalom. (351, 465—6­­.) A' kérdés' veleje tehát e' szavakban szoritható össze: „Az állam' korlátlan hatalmának elvét lehet­-e megszorítani, a nélkül, hogy nagyobb álladalmak fenállása veszélyez­tessék, 's mikép lehet elérni e' korlátozást?" 'S e' két kérdést szerző munkája' 2-dik részében fogja megfejteni. Mielőtt tehát a' nyert sikerről ítéletünket kimondanék, előbb ezen második részt szükséges bevárnunk. Szerző ez iránt jó reménységgel van. „A'tévedés, úgy mond,— vagy magokban a' fogalmakban, vagy ezen fogalmak al­kalmazásában rejlik. Vagy azt kell feltennünk , hogy a' keresztény polgáriasodás összes fejlődése nem egyéb hosszas tévedésnél, melly által az emberiség nem való­sulható eredményhez jutott; vagy pedig azt, hogy az ösz­szes tudomány és művészet (a' keresztény fogalmak' al­kalmazásában) csalódott. Lehetetlen még egy harmadik lehetőséget feltennünk.­ (Szerintünk még a' következő is, mint látni fogjuk, megállhatna: vagy ugyanazon tudo­mány a' lényeges keresztény fogalmakat, mint például a' tekintélyt, mellynek fogalma minden véges lényre nézve előbb áll a'szabadságénál, miután ez amabból igen, de ebből amaz teljeséggel nem származhatik, kitagadta.) És „mégis senki sem fogja az első helyt emlitett lehetőséget elfogadni, mielőtt a' másodikat lelkismeretes visgálat után elvetni kénytelenittetett, kivált miután eddigi tapasztalásaink bi­zony ollyasok voltak, mellyek a' tudomány' tételei iránti vak bizodalmat jóformán megrendíthették." Szerző szerint tehát lehetetlen a'ker. polgárisodás'összes fejlődését föl­tétlenül hosszas tévedésnek állítani, vagy inkább és he­lyesebben, lehetetlen föltenni, hogy a' ker. fogalmakban rejlenék a' hiba , tehát szükségképen vagy ezeknek hi­bás alkalmazásában, mint szerző, vagy pedig épen kita­gadásában, másokkal, nem keresztényiekkel felcserélé­sében is, mint mi, kell keresni a' bajnak gyökerét. Hogy szerző e' harmadik alternatívát nem ismeri.

Next