Danielik János szerk.: Religio, 1851. 2. félév
1. szám
tételez föl, mellyt törvényeinek minden egyes polgár hódolni köteles; elismeri, hogy ha a' szabad visgálat, és lélekismeret-szabadság a' hadseregben elvül állíttatik föl, a hadsereg nem leend egyéb, mint az anarchia- és polgárháborúnak véres eszköze ,'s az egész társaság nem sokára föloszlik. Ez régóta be van bizonyítva, 's azért a' Débats és l'Ordre' szerkesztőinek nem kellendett a' socialisták ellen más vndokokat fölhozni, mint a' mellyekkel a' kath. tanárok a' protestánsok és álphilosophusoknak megmutatták, hogy a' korlátlan szabad visgálat' elve minden tekintély, minden egység és minden vallási társaság'tagadása. Valamint a' politikai ügy a'vallási világban is a' társaság csak a' tagok' egysége által állhat fön; az egység pedig nem lehetséges, hacsak a' tagok ugyanegy törvénynek nincsenek alávetve , közös törvény pedig nem lehetséges ott, hol nincs önhatalmú tekintély. A' protestánsok elismerik a' szent irást, de mindenki föntartja magának a'jogot, azt saját belátása szerint értelmezni, egyéni eszék és meggyőzödésök náluk az itélő biró. Szinte így van a'socialistákkal is ; ezek is elismerik a' törvényt, csakhogy mindenki közülük följogosítva érzi magát, azt tetszése és belátása szerint értelmezni : ők csak egy tekintélyt ismernek el — az ész és lélekismeret' tekintélyét. A' Journal des Débats, és l'Ordre-nak tehát tökéletesen igazuk van, midőn állítják, hogy a' szabad visgálat, és lélekismeret-szabadság' elve a'politikai világra alkalmazva, a'társaság és minden tekintély'eltörlését vonja maga után. Dela okoskodásuk megcáfolhatlan, a' socialista szónokok és lapszerkesztők' okoskodása sem alaptalan, midőn állítják, hogy a' szabad visgálat, és lélekismeret-szabadság' elve nem lehet a' vallási társaságban igazságos, a nélkül, hogy a'polgári és politikai társaságban ugyanannyi, sőt tán még több oknál fogva 11e legyen igazságos. És csakugyan, legyünk méltányosak! Ezen jó urak pro domo san igen helyesen okoskodnak. Hogy is lehetne valakivel komolyan elhitetni, hogy az ember, ki Istennek, az ég és föld legfőbb Urának törvényét önhatalmilag értelmezi, ne magyarázhatná még több joggal saját esze szerint az emberi törvényeket? Vagy tán a' polgári társaság' saját törvényei körül olly kiváltsággal birjon, mellyel Isten sem bír örök törvényei körül? Vagy tán a' polgári törvények iránti engedelmesség nem a' vallási törvény által parancsoltatik-e ? 's ha ezt kényünk kedvünk szerint lehet csavarni, miért ne lehetne az elsővel is azt tenni, miután csak kifolyása annak, mellyet tetszésünk szerint értelmezhetünk? Bizonyos tehát, hogy borzasztó következetlenség nélkül nem lehet a' politikában a' szabad visgálat és egyéni szabad akarat' elvét elvetni akkor, midőn ugyanazt a' magasabb világban, a' vallási társaságban eltűrjük. Vagy el kell ezen elvet mindenben és mindenütt tűrni, mint azt a' socialisták teszik; vagy pedig mindenben és mindenütt elvetni, mint azt a' katholikusok teszik. A' katholikusok megelégedhetnek azon következmények' megemlítésével, mellyekhez az Arnaud és Flotte-féle elvek vezetnek, mert ismernek olly tekintélyt, melly a'két szónok' esze és lélekismerete fölé emelkedik. De a'philosophusoknak, kik mindenben egyenlőséget keresnek, kik az egyéni ész és meggyőződés fölött semmi tekintélyt el nem ismernek, ezen bölcseknek, ezen szabadon gondolkodóknak, nincs joguk az említett szónokokat megtámadni. Nem elég, hogy a hegypárti szónokok ellen lármáznak, meg kell őket cáfolni is. De ez nekik nem sikerülene , mert nincs olly védők, mellyet ellenük visszafordítani nem lehetne. Ha nem hiszik ezt bölcseink — ám kisértsék meg. Mi legalább meg vagyunk győződve , hogy a socialista szónokokat csak katból szempontból lehet megcáfolni. Szabad visgálat! lélekismeret- szabadság! észfelsőség ! mindannyi győzedelmet az eretnekség-, álphilosophia- és forradalomnak! És ime vannak, kik ezen elvet korlátok közé szeretnék szorítani, mellyeken tul az elvet alkalmazni nem szabad. A' vallás' birodalmában szabad tért engednek ezen elvnek — 's a' politikában meg akarnák szorítani ! Mintha bizony az ember kétféle volna, mintha bizony politikája nem volna vallása által megszabva. Ha az úgynevezett ész-aristokratia följogosítva érzi magát mindenben és mindenütt saját egyéni meggyőződését használni zsinórmértékül , mint lehetne ezen joggyakorlatától az alsóbb osztályt, a katonát, földmivelőt vagy napszámost eltiltani? És eljö az idő, ha ma nem, holnap bizonyosan — hogy ezen osztály is igényleni fogja jogát. Ha egyszer elhitetik vele, hogy az Isten'legmagasb törvényének nincs más értelmezője és birája mint magam, — a' polgári törvényeket is ők maguk fogják majd értelmezni, és elhatározni, mikor és mennyiben kellene azoknak engedelmeskedni. Igaz ugyan , hogy ez minden törvény, minden hatalom- és társaságnak romlása, de egyszersmind szükséges következménye a' szabad visgálat és észfelsőség'elvének. Na egyszer az elv elfogadtatik, kifejtését és következményét is el kell tűrni. A' katholikusok maguknak szemrehányást nem tehetnek; ők Isten és emberek előtt igazolvák! Elmondhatják ők is szerzővel: „Csak egyetlen lépés van még hátra : elveink' gyakorlati alkalmazása minden következményeiben ; de ha e' lépés szükségképen bekövetkezik, 's az európai társadalom elpusztul , azt ne a' katholikusoknak, hanem azoknak számítsuk be , ki az elveknek irányát látták, 's attól eltérni nem akartak. — Íme tehát egy elválasztó elv, mellyröl teljeséggel nem mondhatni, hogy polgárosodásunkra lényeges tényezőül nem folyna be. Nyilt levelezés. Kolozsvár, jun. 20. Nt. Z e rich Tivadar urnak, a m. f. Religio 65. és 66. számaiban ujabban kinyomatott, hamis ráfogásokkal teljes gúnyczikkeire, miután indulatában sokkal tovább vitte a dolgot, mintsem hogy azt az újságlapokban folytatni, vagy bevégezni lehetne,nem felelek semmit; úgy is láthatja mindenki, miféle lélek beszél ki belőle. Csak annyit jegyzek meg, miszerint nem hiszem, hogy egész Erdélyben találkozzék csak három ember is, ki az ő vakmerő állításait aláírja. Ezen nyilatkozatomat, kérem, közzétenni,s egyszersmind, ha úgy tetszik, nevemet is felfedezni, hogy ne legyen oka e tekintetben is, tovább is mást gyanusitni és gúnyolni. EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK. Magyarország, Kecskemét, június 24. Ki hitte volna kath. társaim közül, hogy Urunk' ama' nagy napján, mellyen az imádandó Oltári-szentségben jelenlévö Isten-ember' irántunki határtalan szeretetének diadalmas ünneplésére hála teljes kebellel szentegyházunkban összesereglettünk, innen örömárban uszó lelkű