Danielik János szerk.: Religio, 1854. 1. félév
47. szám
ítl hessék, s igy a nép vallásos egyházi szertartásainak sérelme nélkül a missio-atyák jó módjával visszaküldethessenek. A kormány— nem tudni mi okból — nem fogadta el a tábornoknak indítványát, s igy a kérdés hosszabb időre elhalasztatott. Jermaoff kormányzó idejében az állam megújította felszólítását a missionariusokhoz, miszerint magukat a Propaganda-intézettől függetleníteni igyekezzenek , ezúttal,zonban a cath. ügy Jermaloff tábornokban buzgó védőre talált. Ez nem késett az orosz kormány előtt nyiltan leleplezni ama nehézségeket s akadályokat, mellyekkel a czélba vett rendszabályok foganatosításában kellene megküzdenie, annál is inkább, mivelhogy a missionariusok kizárólag csak szerzethivatási kötelmeik teljesítésében fáradoznak, s eddig panasz- és méltó kifogásra okot nem szolgáltattak. Továbbá igen helytelen követelésnek nevezte az orosz kormány azon ajánlatát, hogy a missionariusok magukat egyházi elöljáróiktól függetlenítsék s igy elszakadjanak. Végezetre a kormányhoz ez érdemben tett felterjesztvényben Zizianoff tábornok s volt kormányzónak véleményét tette magáévá, úgymint melly javaslat szerinte is legczélszerübb. Mindamellett Jermaloff szava is sikertelenül hangzott el, s minden a régi status quoban maradt. Történt még némi ujabb rendelkezés, mellyet e helyen figyelem nélkül nem hagyhatunk. Tudnillik a caucasusi missionak főnöke a magilevi cath. consistoriumnak jön alárendelve, olly kötelezettséggel, hogy ide évenkint a születetteknek és megholtaknak számát beküldeni tartozzék. A lényeges változások közé, mellyek időről időre foganatosíttattak, számitható az is, hogy a missio-telepítvényhez érkező új áldozatok, a caucasusi tartományokbani tartózkodásuk idejére a czár irányábani hűségesküt köteleztettek letenni , valamint írási bizonyítványt adni, hogy ők a jezsuita rendhez nem tartoznak. Mindebből elég világosan kitűnik az orosz kormánynak szándéka, t. i. a cath. egyház hatalmát a polgári hatóságoknak alárendelni, miként az a görög egyházra nézve áll, s a missionariusokat a kitűzött czélt ellenző Propaganda-intézettől elszakítani. A romai és örmény cath. egyházak közti viszálkodások Achalzideban, mellyek már hosszabb idő óta nagy elkeseredéssel folytak, és 1841-ben söfokra hágtak, az orosz kormánynak ezen régóta óhajtott tervnek létesítésére kedvező alkalmul szolgáltak. Az achalzidei örmény cath. papság, e városnak Paskiewits tábornok általi elfoglalásáig, a konstantinápolyi érseknek joghatósága alatt állott, ki a helybeli örmény cath. papság köréből provicariust nevezett ki. Achalzide orosz uralom alá kerülvén, a győzelmes Paskiewíts tábornok önállólag az örmény cath. papok sorából választott provicariust, ezt egyházi dolgokban a tiflisi romai cath. egyházi missio főnökének joghatósága alá helyezvén. A konstantinápolyi érsek, ki az achalzidei örmény cath. egyházzal befolyását legalább részben meg akarta menteni, megerősitette a tudomására jutott választást, a lilisi romai cath. missio főnökére ruházván egyházi joghatóságának egy részét, tudnillik az achalzihei provicarius kinevezése vagy letevésének jogát, magának csupán a tett rendelkezés jóváhagyását vagy elvetését tartván fel. A török uralom idejében az achalzihei provicariusi méltóságot egy Schachgullian nevű örmény áldozat viselte. E férfiú, a római Propaganda-intézetben nyervén kiképeztetését, ritka észtehetséggel jeleskedett, de benne egyszersmind határtalan önzés és viszályszövő jellem a legfőbb fokra kifejlett. Mint provicarius több rendbeli egyházellenes vétségei s a konstantinápolyi érsek irányában tanúsított engedetlensége következtében ezen hivatalától elmozdittatott, s büntetésül a tiflisi missio-kolostorba küldetett, egyházi suspensioval büntettetvén. Tiz évet töltött a missio székhelyén, Tiflisben, hol Filippo atya missio-főnök idejében sikerült kieszközölnie, hogy az utóbb említett missio-főnöknek közbenjárására a suspensiotól felmentetett, és kevéssel utóbb ismét az abhalzidei provicariatusba visszahelyeztetett. Azonban Filipponak utódja, ki öt hivatalába visszahelyezte, csakhamar megbánta e kegyelmi tettet. Schachgulliánnak minden törekvése oda látszott irányozva lenni, hogy örmény cath. püspöknek kineveztessék. Mivelhogy azonban alig lehetett reménye, hogy e czért a római szentszék beegyezésével el fogja nyerni, hitsorsosait a római egyháztóli elszakadásra birni iparkodott. Ebbeli törekvésében öt rendkívüli szónoki tehetsége, valamint tekintélyes személyisége hatályosan segítették. Kevés idő múlva mind a papság, mind a világiak részéről többen csatlakoztak Schachgullianhoz, melly rokonszenv napról napra növekedett, főleg, mert éles eszével a tőle idegenkedő, csekély számú, de a jogtéren maradt résznek terveit keresztül látván, azokat vajmi könnyen sikerült meghiúsítania. Damian atya átlátta fenykelédjének hibás választását, midőn a nagyravágyó Schachgulliant provicariusi méltóságába visszahelyezte, miért őt illető joghatóságával élt s a romai egyház ellen pártütőt tisztségétől elmozdította, Bonaventura atyát rom. cath. áldozárt nevezvén ki achalzidei provicariusnak, az örmény cath. áldozárok közt nem találván férfiút, ki olly súlyos körülmények alatt, a minőkben az achalzidei egyház volt, elegendő erélyt és tehetséget tanúsított volna a mindinkább növekedő rendetlenségek és egyházengedetlenség leküzdésére. (Vége köv.) Vegyesek. Magyarország. Pest. Magyarország katonai és polgári kormányzója Albrecht főherczeg , cs. Fensége, tekintettel a cs. k. apostoli Felségének legfelsőbbleg nyilvánított akaratára, a legfelsőbb egybekelés ünnepélyére szándékolt kivilágítás helyett 1.000 pártnyi összeget méltóztatott szentelni Pest, Buda és Ó-Buda városok szegényei közli kiosztásra, és ez összeget osteneggi lovag Protman cs. kir. udvari tanácsos és rendőrigazgatónak kiosztás végett kézbesitteté. Pest. A pesti község-tanács f. hó 20-án tartott gyűlésében ft. Szántófy Antal pest-leopoldvárosi plébános, cz. prépost és budakerületi alesperes közfelkiáltással pestbelvárosi plébánossá választatott. — Pest. A csanádi és erdélyi püspökök, valamint a károlyfejérvár-fogarasi g. e. érsek városunkon keresztül Bécsbe utaztak. — A „Szent-István-Társulat" által folyamatba tett ifjúsági irattár két első füzete elhagyta a sajtót, s e napokban fog a társulat t. cz.tagjainak megküldetni. Mindkét kötet egy-egy önálló, jeles, tanítva-mulattató elbeszélést tartalmaz „Szent Miklós Napja", és „Pali és Gyuri, vagy a ker. szeretet és szigorúság" czim alatt. Ezt követendő két más, hason terjedelmű és tartalmú füzet még ez idén : a jövő éviek az útleírás és történelem köréből szemelveit ki, s sokkal terjedelmesebbek leendőnek. Jelen füzetek akár a kiállítási csint, akár a nyelvbeli tökélyt, akár az elbeszélés tárgyát és alakját, akár végre a kötés díszét vegyük tekintetbe, nem csak hogy egy nagy társadalmi szükséget pótolnak, miután bizonyos, hogy a szülők igen igen gyakran nagy aggodalomban vannak, midőn gyermekeik számára czélszerű, kezükbe minden veszedelem félelme nélkül biztosan adható olvasmányról kell gondoskodniok, mi alól a kérdésben lévő, gondosan átvizsgált, s az elmét és szivet egyiránt képző ifjúsági iratok által felmentették, hanem egyszersmind olly könyvsorozatnak nyitják meg folyamát, melly a legfényesebb salonok diszasztalain is pirulás nélkül foglalhatand helyet. Igen alkalmatosak e füzetek különösen névnapi, karácsonyi, húsvéti, bérmálási emlék-, stb. ajándékul, mi végre azokat a t. cz. közönségnek bizalommal ajánlani merjük. Egy-egy füzetnek (154. és 152. 1. két ké p pe 1) ára teljes diszkötésben 30 kr. p. p. ; egyszerűbb (kevesbbé aranyozott) kötésben 24 kr. p. p. ; fűzve 20 kr. p. p. Mind a két elbeszélés Alvinczy Ferencz által fordíttatott farancziából. Eredetiek a következő füzetekben nem hiányzandanak. A diszkoriték valamint a képek Pesten készültek, s a paksival vetélkednek. Austria. cs. királyi Fenségének, Károly Ferdinand föherczegnek, Albrecht föherczeg ö Fensége az ország kat. s polg. kormányzója pest-budai katonai kerületben működő fivérének egybekelése özvegy Erzsébet föherczegasszony ö fenségével, boldogult József föherczeg, Magyarország nádora leányával, f. hó 18-án ment véghez. 80 cs. kir. apostoli.Felsége egybekelésének ünnepélyére sz. Ágostonról nevezett cs. kir. udvari plebánia-templomnak