Danielik János szerk.: Religio, 1854. 2. félév
53. szám
422 sajnálkozását a vallásügyi minister eljárása s fájdalmát az igazságtalanság fölött, mellynek folytán minden rendeleteiben mély gyűlöletet árul el a papság iránt, s azt a nép szeretetes tiszteletétől megfosztani igyekszik. Alonso minister érzékeny szavakkal sújtja azon néhány lelkészeket, kik aggkoruk vagy betegségük miatt elhagyták városaikat, midőn a cholera dühöngött, s kárhoztatja őket, holott igen jól tudja, hogy jelenlétük inkább terhekre, mintsem hasznukra vált a lakosoknak. Ő egy szóval sem emeli ki azon számos lelkészeket, kik a nyomorúság idejében az evangéliumi szeretet s önmetagadás valódi mintái gyanánt tűntek fel. Mi czélja van Alonso ministernek, midőn a spanyol papságot ekkér lealázza ? Ő a vallás befolyását akarja gyengíteni a nép szivében. Azt gondolja tán, hogy a nép fenállhat vallás nélkül? Alonso 1843-ban is minister volt Espartero uralma alatt; mindenki tudja, hogy az egyházi javak eladása alkalmával XVI. Gergely pápa által kiközösíttetett, még mostanáig is e kiközösítés terhe alatt nyög. Azt állítják, hogy ő kész visszatérni az 1841-ben aláírt concordatumhoz, azonban Romával hasztalan alkudozásokat kezdeni nem akar; a cortes határozni fog, s a pápának a nemzet akaratához kell magát alkalmaznia. Remélljük, hogy a cortes összejövetelekor Alonso kénytelen leend lemondani ministeri tárczájáról, miután a cortes többsége jobban megitélendi, mint ő, a spanyol nemzet valódi érzelmeit. Kétséget nem szenved, hogy vannak némelly elintézendő dolgok a papságra nézve. Igy, például, fölötte szükséges, hogy a szerzetes-papság kiszabadittassék a szegény állapotból, mellybe taszíttatott. A szerzetes zárdák eltörlése óta azok, kik lelkészségre alkalmaztatnak, nem élvezhetik egyházi javadalmaikat, s nem kapnak elégséges segítséget. A kormány, melly őket szükségben sieteni hagyja, miután elvette jószágaikat, uj rablást követ el. A szerzetes papság jobb helyzetnek örvend. A városi lelkészek, 787 franctól 2,152 francig terjedő fizetést kapnak, a falusiak 577-től 1,050-ig. Azonban tudva van , hogy e díjak nem fizettetnek rendesen. Van ugyan mellesleges jövedelmük is, de ez faluhelyeken úgyszólván semmi. Igen valószínű, hogy bizonyos ünnepek eltörlése fog követeltetni. A kormány bizonyára az ebbeli megszorítást a franczia concordatum alapján követelendi. Az egyházi javak eladásának nagy kérdése, az 1851-iki concordatum által oldatott meg, azonban, a kormány s egyesek nem teljesítették a IX Pius ő szentsége által szabott feltételeket. E kérdés, melly sok ideig függőben volt XVI. Gergely pápasága alatt, igen sok igazságos tiltakozásokat eredményezett az istenfélő családoknál. Az eladás számos botrányokat szült az országban, s azok is, kik jó szándékból vették meg az egyházi javakat, mostanáig érzik lelkismeretek furdalását, s csalásnak hiszik az illy után szerzett vagyon törvényesítését. Barcelonai levelek szerint e városban csak igen kevesen estek a cholera áldozatául. A franczia s a Gondviselésről nevezett apáczák Graciában, Barcelona elővárosában, hol ingyen tanodát nyitottak a fiatal leánykák számára, a legszebb példáját adták önfeláldozásuknak. Ők nem csupán mint ápolónők gondoskodtak a betegekről, hanem saját intézetekben rendeztek kórodát a cholera-betegek számára. Már erényeik és tett szolgálataik miatt is becsülte őket a graciai lakosság; most azonban, a legmélyebb tisztelet tárgyai Graciában és Barcelonában. A legújabb tudósítások csak ismét szomorú híreket hoznak. A kormány megakadályoztatta a pápai encyclica kihirdetését, mellyben átalános jubilaeum hirdettetik az egész világon. A spanyolországi catholicusok csak külföldi lapokból ismerik a kérdéses encyclicát. A papság e miatt elkeseredett, s felette panaszkodik. Az idő múlik, s mi rendszabályok sem tételnek. És mégis, ha van nemzet, mellynek szüksége van nyilvános imák és könyörgések által eszközölni ki az Isten irgalmasságát, ugy ez bizonyára Spanyolország, melly annyira szerencsétlen minden tekintetben, s jelenleg is kétféle csapás alatt nyög, u. m. cholera és forradalom nyomorai alatt. A toledoi érsek eminentiája betegen fekszik madridi palotájában, s így valószínűleg nem fog Rómába utazhatni. Midőn a cholera mutatkozott némelly tartományokban, s Madridban is naponkint több áldozatokat ragadott el, az érsek rendeletet bocsátott a lelkészekhez, hogy nyilvános imákat tartsanak. Legutóbbi tudósításunkban tudattuk a fizetéseket, melyeket a városi és falusi lelkészek a kormánytól nyernek ; e mellett megjegyzendő, hogy midőn a katonaság pontosan fizettetik, más tisztviselők s hivatalnokok is rendes megkapják illetékeiket. a vidéki papság legnagyobb része még alig kapott két havi fizetést az 1854-iki évre. Irodalom. István Bácsi, a boldog család atya és okos gazda. Népkönyv. Irta Majer István, a pesti népiskolák igazgatója. Számos képpel. Pest 1854. Landerer és Heckenast tulajdona. 252. Sokan lépnek föl, mint a népnevelés és közvetve a népboldogitás apostolai, ugy hiszszük azért, mert elvitázhatlan igazság , hogy mindnyájan hivatva vagyunk boldogságra, s mindnyájunk kötelessége, mások boldogságát is erőnkhöz képest előmozdítani. De az eszközök, mellyek e czél elérésére választattak, s a mód, mellyel alkalmaztattak, nem hozhaták meg az óhajtott sikert; mert egyedül egyéni meggyőződésünkből kifolyó elveket és nevelési maximákat — habár boldogítási czélból is — átalánosságban másokra és sikerrel kiterjeszteni szinte oly kevéssé lehet, mint valakivel elhitetni , hogy boldog , ha nem is érzi magát annak. És körülbelül illyesmit akart sok népboldogító. Hogy az említett népkönyv érdemes szerzője nem illy modort vall magáénak, számos munkáiból láthattuk, mellyeket a népnevelés érdekében, mint ennek fáradhatlan bajnoka közrebocsátott. Könyvében a kereszténység szelleme lengi át az életbölcseségi elveket — azért alapjuk szintolly szilárd, mint amazé; a boldogság a kor. életbölcseség hű kísérője, testvére, vagy ha úgy akarjuk, elkülönözhetlen jutalma. S ez nem helyhez, nem állapothoz van kötve, nem körülményektől feltételezve , de mindenki által elérhető. S minderről nem valami tudós theoriák, vagy sophisticus okoskodásból győződik meg az olvasó, hanem életképtől életképhez vezettetvén , olly világosan látja, mintha szemeivel nézné a valót, s ha a nézéssel be nem érné, akár kézzel is foghatja. Az „ismerd tenmagadat" czimü fejezetben megvetvén az életbölcseségnek első szabályát, s a boldogságnak alapját, bölcs tanítások, példázatok, elbeszélések, versek, és levelekben, reá épité a bölcseség és boldogság ezer tényezőit, míg végre mindezekből az életbölcseség és boldogság eszményképét megtestesülve ismerjük meg István bácsiban. Olvastuk és újra olvastuk e kedves könyvet, s mint a vándor a kellemes táj képeitől megválni nem tud, s újra meg újra legeltetvén rajtok szemeit vissza-visszanéz, hogy lelkében annál élénkebben idézze elő az eltűnő képet, úgy mi is gyönyörrel tértünk vissza a keresztény nevelési elvek, tanulságos példázatok , s bölcs tanácsok közül felénk mosolygó , Boldog István uramban valósított életbölcseség és boldogság képéhez. Meg vagyunk győződve, hogy e munkát mindnyájan hasonló érdekkel olvasandják, kik az életbölcseség tényezője , a keresztény nevelés, s az ebben gyökerező boldogság előmozdításán fáradoznak, vagy erre biztos vezetőt keresnek ; mert szerző csakugyan olly könyvet adott népünk kezébe, mellyben „a józan nevelés tudományát, s az igazi életbölcseséget — felfogásához képest, mintegy tükörben láthatja, s igy a jó tanításokat megértve és megkedvelve — ezekhez képest magát kellően kimivelheti, s boldogíthatja"; és modora olly kedves, mulatva oktató, népszerű, szóval lekenyerező, miszerint pillanatig sem kételkedünk, hogy e könyv olly sokszorosan fog gyümölcsözni , mint István bácsinak a földe ! Feret fructum indeficientem? Azaz: el is kel, s ki is kel, a benne elvetett mag, még az elfogult szivekben is ! « E könyv önmagát ajánlja, azért mi olvasóinknak csak azt a tanácsot adjuk , hogy azt a néppel jól olvastassák, mert ollyan jó, mint Boldog házában a vasárnapi ebéd. S ha valaki csak tárgy-