Danielik János szerk.: Religio, 1854. 2. félév
69. szám
549 előtt megtekinté sirját, mellyet előlegesen megásatolt, s arczán olly öröm tükröződök, minőt hasztalan keresnénk egy fukar arczán, ki elásott,kincsre akad. Szent Ambrus haldokolva e szavakat intézé környezethez : „Jó atya, fogadj fel karjaidba." Szent Teréznek ezek valának végszavai : „Misericordias Domini in aeternum cantabo !" S csak is e hit, a halhatatlanságbani hit képes egy kedves halottunk fölötti bánatunkat enyhíteni, s levetettségünket eloszlatni, midőn illy érzékeny veszteség fölötti természetes fájdalom kedélyünket lenyűgözi; e szilárd hit ad kezünkbe erőt, midőn Czina Gusztáv fiatal paptársunk s földink elhunytát hirdetve, szomorú tisztünket teljesítjük. Igen, Czina Gusztáv a derék pap, a buzgó tanár nincs többé ! . . . . Baján 1821. márt. 28-án középsorsú szülőktől születve, miután az ottani, akkor hat osztályú gymnasiumban a capistráni szent ferencziek vezérlése alatt tanulmányait jelesen végző, 1838-ban sept. 16-án Pannonhegyén a sz. benedekiek rendébe lépett, s philosophiai tanulmányait Győrött s Bakonybélben , a sz. theologiát pedig Pannonhegyén végezve, 1846-ban jun. 2-án szerzetesi esküt tön, s ugyanazon évi jul. 20-án Győrött papnak fölszenteltetett. Ekkor Riney Mihály főapát ő méltósága által Pápára gymnasiumi tanárul küldetett, hol 8 éven át az ő ugy mint az uj iskolai rendszerben ernyedetlen munkássággal és kitartással épen ugy, mint folytonosan viruló egészséggel tanárkodott ; az 1854/5-ki iskolai évet ugyanazon buzgalommal kezdé mint latin nyelvtanár, s a második osztály ordinariusa, midőn őt e hóban hagymát kór ágyhoz szegzé, s olly rohammal támadta meg, hogy rövid szenvedés s a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, f. hó 23-án esti 8 órakor kesergő barátaitól körülállva, élte 34-ik évében csendesen az Urban elszenderült! Megható volt tanítványainak irántai gyöngéd ragaszkodása, kik alig hogy meghalják a veszélyt, mellyben szeretett tanáruk forog, sietve összegyürték filléreiket , hogy a beteg felüdüléséért szent misét mondassanak ; s midőn a halál sújtó hire elhangzott hozzájok, olly levert volt az osztály!.. Igy lehet a vándor, ki midőn a pusztában felkeresi viruló fáját, hogy lombjai alatt megnyugodjék, hogy gyümölcséből táplálkozzék, a villámtól lesújtva találja élettelen sudarát!— S valamint szigorral párult nyájassága tanítványainak őszinte szeretetét, ugy tiszta jelleme nagy mértékben kivivta paptársainak s az egész városi közönség osztatlan tiszteletét. E tisztelet kifolyásául tekinthető, hogy mind a megholtért tartatott gyászmisén, de még inkább a 25-én délutánra kitűzött temetésén roppant számú kiséret, s közte a megyei s városi tisztviselők is nagyrészint, a végtiszteletet megadandók, megjelentek. A boldogultnak hilt tetemei a szent-benedekiek sírboltjában tétettek le. Gyásztudósitásunkat azon vigasztaló reménynyel zárjuk be, hogy a t. olvasó közönség fohászait összekapcsolandja imáinkkal az elhunytnak örök nyugalmáért. — Olaszország. Romából, nov. 24-éről irják a ,,L' Univers"-nek . Utolsó levelünkben már említettük, hogy a sz. atya által Rómába összehitt püspök urak nov. 20-án tartották első gyülésöket. Nov. 21- 23-án következett másik két gyűlés , melly ezentúl folytattatni fog. E gyülekezetek a vatican consistorialis nagy teremében tartatnak, reggeli kilencz vagy tiz órakor megnyittatnak s délutáni két órakor bezáratnak. Alinak pedig : 1) Három bibornokból, kik e szentsége megbízásából elnökölnek; ezek: Brunelli, Santucci és Caterini bibornokok. 2) Az összes érsekekből és püspökökből, kik Romába érkeztek, s kik állandóul ott laknak. 30 szentsége által kijelölt bizonyos számú hittudósokból, kiknek élén vannak a három hires hittudósok s dogmatica tanárai a római collegiumnál : Perrone, Passaglia és Sehroeder atyák. E tiszteletre méltó gyülekezetek határozatai titokban őriztetnek. Annyi azonban bizonyos , hogy tárgyuk felolvasása és tárgyalása az előkészített bulla különféle czikkelyeinek, mellyek által a szeplőtelen fogantatás feletti egyházi tan fog meghatároztatni. A kiküldött bibornokok rendre olvastatják fel a szakaszokat, s másolataikat a püspökök között osztják el. A püspökök megteszik észrevételeiket, követelik a szükségeseknek vélt magyarázatokat, s előterjesztik ellenvetéseiket. A theológusok előadják a kívánt felvilágosításokat, válaszolnak az ellenvetésekre, s tökéletesen megfejtik azon javaslat szellemét s értelmét, melly Fernari bibornok elnöklete alatt kinevezett bizottmány által már előbb szerkesztetett. Mindezekből könnyű belátni, hogy e bölcseségteli intézkedés legnagyobb világosságot vetend a szőnyegen lévő kérdésre. Egy részről a püspökök az összes egyház érzelmeinek nyilatkozatát birják azon válaszok gyűjteményében, mellyek az 1849-iki febr. 2-áról szóló encyclicára befolytak; más részről pedig birják Jézus Krisztus helyettesének gondolkozását a határozat javaslatában, melly e szentsége nevében elejökbe terjesztetett. Pápa ő szentségének gondolkozása egész terjedelmében s bensőségében megfejtve, magyarázatokkal kisérve s kinyilatkoztatva adatik elő a kiküldött bibornokok s theologusok által ; mig a püspöki kar véleménye , melly a febr. 2-iki encyclicára befolyt válaszok gyűjteményében foglaltatik, legbiztosabb s felvilágosodott tolmácsokra talál a száz és egynéhány püspökben, kik részt vesznek a gyűlésekben s kik a világ minden részeiből összegyülekeztek. Mi sem hiányzik a püspöki gyülekezet tagjaira nézve, hogy egy részről a sz.szék gondolkozásával, más részről a cath. püspöki kar véleményével megegyező érzelmet kifejthessenek. S ekkép e tanakodás határozata hü nyilatkozata leend az egész cath. egyház hiedelmének, s az oraculum, melly dec. 8-án Jézus Krisztus helyettesének csalhatlan szájából kikerülend, csak viszhang leend ugyanezen időben, midőn t.i. ezen ajtatos hiedelem legfőbb megszentelése bekövetkezendik. Mert már tudva van,hogy az egész világ püspökei majdnem egyhangú véleményben vannak Mariának szeplőtelen fogantatása felöl. Bizonyítják ezt a feb. 2-iki encyclicára befolyt válaszok. Igaz ugyan, hogy bizonyos számú püspökök, habár nyiltan bevallják hitöket Máriának ezen dicsőséges előjogai iránt, kétségbe vonják a dogmaticai kihirdetés szükségességét; ez azonban csak csekély kisebbség, s már bizonyos, hogy ezen kisebbség tagjai, kik Romába érkeztek s részt vesznek a gyűlésekben, fokonkint módosították érzelmeiket, s hogy legnagyobb rész már elfogadta a többség véleményét. Bármilly legyen is a titok, melly a gyülekezetek munkálatait fedi, szabad mégis következtetnünk azokból, miket látunk s hallunk, hogy a mennyországnak Királynéja teljesen elnyerendi azon dicsőséget, mellyet az összes híveknek egyesült imái követelnek, s hogy a közelgő dec. 8-ika diadalnapja leend a mi szeretett Anyánknak. Nov. 20-áról szóló levelünk óta, a romai újságlap szerint, következő főpapok érkeztek Rómába : nov. 20-án Fasconieri bibornok s ravennei érsek, Antoniccianconai, Jona montefiasconei, Laudisiopolicastrois Newman philadelphiai püspök; nov. 21-én Debelay avignoni érsek, Pallu du Parc bloisi, Salinisamiensi, Ginouihac grenoblei, s Tirmarche adrasi püspök s a franczia császár ő felségének káplánja; nov. 22-én Trucchianagnis Bedini terracinei püspök; nov. 23-án Brincetti bagnoreai, Gigitivolii, Carte 11 i rielli, Forchini citta della pievei, Derry clonferti (Izlandban) és Mac Nelly dlogheri (szinte Izlandban) püspök. E 18 főpapokkal együtt 107-re megy a nov. 23-áig bezárólag Romában érkezett főpapok száma ; e szám azonban 106-ra szálítandó le, miután hibásan jelentetett Thibaut montpellieri püspöknek megérkezése, ki levelünk keltéig még nem volt Rómában. Nehéz lenne leirni e gyülekezet magasztosságát,melly a Romában székelő püspökök által növekszik. Mi sem lehet felségesebb, s midőn 110 püspökök, mint a 23-iki ülésben, élükön három egyház-fejedelemmel, mint Jézus Krisztus helytartójának képviselőivel, mindnyájan egyszerre hívják segítségül a Szentléleknek világosságát s tárgyalják az illy nagy fontosságú dogmaticai határozatot, könnyű belátni, hogy az egész gyülekezetet a legvallásosabb tisztelet szállja meg, s hogy mindnyájan áthatvák olly benyomástól s érzelmektől, mellyek sokkal magasztosabbak a földieknél. Jelentik, hogy ő szentsége maga is, sz. Péter templomának dedicatioi ünnepélye alkalmával, kör-