Danielik János szerk.: Religio, 1854. 2. félév
68. szám
543 Pécs. Földirati régiebb tankönyveinkben mindenütt ezt olvassuk, hogy városunk hazánknak legcatholicusabb városa, minthogy csak cath. istenházai vannak. Legújabban ismét két nagyszerű valódi cath. diszitményt nyert. Az első azon gyönyörü szép templom, mellyel ő eminentiája Scitovszky János cardinal építtetett az általa alapított nagyszerű apáczakolostor-és nőnevelő-intézethez ; és a második, a 12 apostol óriásnagyságu szobrai, mellyek már most ősrégi székesegyházunkat díszítik. Midőn az elsőnek ékes magas tornyára föltétetett váltságunk jele a szent kereszt, gyönyörű emlények hullottak le a torony csúcsáról az alatta összegyűlt sokaságra sok ezer példányban, mellyeken magyar és német nyelven az építés rövid története és a következő versek voltak olvashatók : Nyugodjék e torony fölött Oh Isten! őrszemed, Ha lángözön s vihar között Sujt büntető kezed, Ragyogni hadd magaslatán Kereszted szent jelét, S öntsd ránk az élet zajlatán Irgalmad tengerét ! A templom csak most készül még el olly fénynyel, melly Isten szent Fenségéhez és hazánk főpapjának méltóságához, bőkezűségéhez és elismert művészi ízléséhez méltó. Márvány, arany és a legszebb frescók díszítik azt. A főoltárképet az élő egyházi festőknek egyik legjelesb művésze Kuppelwieser festé olly remekül, hogy Bécsben, hol közszemlére huzamos ideig ki volt téve, számtalan műbarát csudálkozását vonta magára. Az orgona szinte remekmű és városunkban készült Fecht urak rég ismert műhelyében. A maga nemében egyetlen székesegyházunk külső diszei az apostolszobrok szinte városunkban készültek és pedig egyegy kődarabból és 132 láb magasak és nyomnak egyenkint legalább is 80 mázsát. Kételkedtek sokan, valljon föl fognak-e Bartalicsunk e remekművei hiba s szerencsétlenség nélkül juthatni főtemplomunk déli oszlopzataira, és Schulz Ferencz gépészünk megfelelt a benne helyzett várakozásnak, és 4000 p forinti díjért szerencsésen állította föl azokat Isten dicsőségére, városunk díszére és minden catholicus magyar nagy örömére. Mult vasárnapon mélt, püspökünk isteni szolgálat után ünnepélyes szertartással beszentelte őket és mi fölsohajtánk a költővel : Jézus leghívebb baráti, Szent apostolok ! Üdvhazánkban az egekben Fénylő csillagok ! Fendicsérve szent erénytek, Hálát zengünk mi tinéktek. Életet és vért adátok Ti a szent hitért S érte nyujtá ez tinéktek Az örök babért. Isten országában éltek: Ennyi jókért hála néktek! Hála nektek szent hitünknek Testvérbajnoki! Szent példátok kit ne fogna Lángra gyújtani ? ! Hogy mi is csak Jézusunknak Éljünk, haljunk meg urunknak. Délben fényes ebédet adott a mélt. püspök, mellyre a jeles két művészt Bartalics és Schulz urat is meghitta és poharat is emelt, hogy még soká éljenek és Isten házának díszére még sok szép művet készíthessenek. — Az apáczatemplom csak tavaszra ő eminentiája által fog ünnepélyesen fölszenteltetni. 21-éig kegyességéből leírjuk, s t. olvasóinkat eleve is figyelmeztetjük az igen-igen érdekes közleményekre, mellyeket ezen napló nyomán lapunkban közelebb közrebocsátandunk. Szerk. Irodalom. Magyar Mythologia. Irta Ipolyi Arnold. Pest, 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nevét LVI. 600 lap. Ára 8 frt p. p. (Folyt.) És most lássunk némellyeket azokból, miket kivonatilag meg nem emlitünk. Első helyet érdemel minden esetre és elődeink jeleseinek, és hőseinek a krónikás nyomozások következtében előállított nemességi sorozata. Korántsem kell azonban hinni, hogy az ott elszámlált nevekben valamennyi nemzet vagy fejedelmi ősök nevei fentartattak, hanem hihetőleg csupán azoké, kiket a nemzeti hagyomány, rege, ének, mint kitűnőbb jeleseket, hősöket stb. dicsőített, vagy csak azoké, kiknek neve hozzánk eljutott. Lássunk némellyeket Eteléről. A nemzeti törzsatyák : Nemere, Hunor és Magor után Etele az első, kit herosi dicsőségben feltűnni látunk ; születésére nézve a hatalmas Bendegúz fia, és az óriás Nemrod unokája. Míg e szó Attila a hun s germán hagyományban öreg atya és hegynév, tehát mintegy óriás jelentésű , addig az Atel Etel név az Etel folyóval ugyanazonosul. Endlicher Attila nevét a sassal akarja magyarázni : „rex, qui aquila proprie nuncupabatur" és „ad memoriam posterorum Aquileiam nominavit, unde ab Aquila rege Hungarorum nomen sumsit", különben is a genus Turul (sas) több helyütt előfordul. Kéza szerint az ország elfoglalásában a csatában minden vezér elesvén, egymaga maradt életben, s a nemzet fejedelmévé emeltetik; de mások szerint világhódító hatalmát, magától a hadistentől kapta, ki már szülő anyja előtt őt kardjával körülövedzi; vagy mint némellyek hiszik, az elvesztett hadisten kardja fölfedezése által jutott a hatalom főpolczára. — Egyéb mesék, mellyek Eteléről honi vagy más íróknál előfordulnak, ismételtetnek a honfoglaló Árpád, s majd minden idegen nemzet hőseinél majd a kard-, majd a küldetésre nézve. Ezekkel tehát nem sokat bíbelődvén, lássuk a további adomát. Tehát a nevezett hős isteni kijelentéssel indult rendeltetése elébe ; e világhódító pusztításai miatt, mint malleus orbis, flagellum dei, isten ostora ismeretes; már czime is sajátságos : „Attila Dei gratia rex Hunorum, filius Bendekuz, nepos magni Nemroth, metus orbis terrae, et flagellum Dei." Mint isten ostora, a világ rettegése hódit népeket, feldúlja a városokat, és országokat, küzd világcsatákat : „fű nem nyel lova nyomában, hol seregével áthalad, és nincs város, melly neki ellenállhatna, ha vesztét elhatározá", sőt többet mond Priscus : „a föld reng, a csillagok lehullanak haragjára, serege száma felülmúlja a csillagokét s a tenger fövényét, lovai lába alatt nyög a föld, és vértjei zörejétől a reszkető jég viszhangzik" stb. Egy német hős-monda szerint szolgálata 12 királyból állott, és Krimhild nejének 30, vitézsége által meghódított országot ajánlt mint jegyajándékot; kísérete különféle népekből állott, u. m. orosz, görög, lengyel, oláh, kieviek és besenyők. Lakásáról nevezetes, hogy míg várakat és városokat építtet és döntet, megvetve az ezekbeni lakást, csupán sátorokban székel, de itt ismét, a mi körülveszi : nagyszerű, pazarfényü, művészi készületü, arany és drágakő. Anonymus azt említi Árpádról, hogy vitézei álmélkodva nézik, s diadallal vonulnak Attila egykori ősök palotáiba; lelki tulajdonairól mondatik : audaciae temperatae , fortitudinis competentis, voluntate magnanimus, amnabatur, quod esset liberális, et communis, ex natura serenitatem habebat ; míg ellenben Priscus a szemtanú azt mondja , hogy a lakomák vigalma, és bohóczai tréfái közt, midőn mindnyájan szűnni nem akaró kaczagásban törtünk ki, ő megindulatlan, és arcza változatlan maradt, stb. stb. De lássunk más tárgyakat, én legalább úgy vagyok, minél többet olvasom e művet, annál inkább tetszik, szeretem hinni.