Danielik János szerk.: Religio, 1855. 1. félév
66. szám
533 hadnemzek által kalauzoltatva és kényszeríttetve seregével átkelni a havasokon, mellyeken tul a tejjel-mézzel folyó ígéret földe, az ősök öröke vár a nemzetre. De a hős feladata csak eddig tart, egy titkos végzet rendelé, hogy neki csak a határig lehet jönni, hol talán megváltói halálával lett volna eszközlendő az igéret földére s a nemzeti örökbe bejutás. Vagy csak eltűntnek tartá talán a nemzeti rege, felemelkedettnek az égiekhez, honnét leszállt volt a nemzet vezérlésére? Árpád azért az uj hős, kinek az uj hazát meghódítani s megalkotnia kell, s őt illeti ismét a hadisten kardja, melly számára újra feltalálva, ő általa az ősi örök birtokába jó, s újra vitézei hőskörével a nemzeti rendeltetéshez fog, dúlva mint az isteni boszu eszköze (ultio Dei) , teljesítve az attilai és csabai hagyományt, megtorolva az elesett hősöket." (353 — 4. 1. Vö. a VI. fejezetet a hősökről.) Az előadott példák mind, hon- vagy népszabaditó, hazát és nemzetet visszaállító, alárendelt moyzsesi vagy machabaeusi szerepre mutatnak , mellyhez azonban valóságos messiási szerep csatlakozik (csakhogy anyagi, nemzeties értelemben), mennyiben a mythos igy tudja ezen hősöket, mint akik a világról bizonytalan csudás módon eltűntek, mint például a feneműtett Csaba; vagy égbe emelkedtek, mint például Romulus; vagy élve leszálltak a föld mélyébe, hol seregeikkel mint Nagy Károly és Barbarossa Fridrich táboroznak, várván a megváltási időpontot, mellyben kilépve a világcsatát kiküzdeni, népek sorsát örökre eldönteni s az uj boldog korszakot megállapítani fogják. Így beszéli még ezt a rege Attiláról, Csabáról, Álmos és Árpádról , továbbá Mátyás királyról, mint a ki elrejtve élő fekete seregével még egyszer meg fog jelenni. Szépen írja szerző : „Valamint ezen végső vonás, a megváltó vég világküzdésével feltünteti e regéknek a megváltásróli alap hitnézetét, ugy megszakad már az eddig is homályos mythos tudata a továbbiról : hogy (tudnillik) miben állandó megváltási lét, az általa elnyert üdv. Valószínűleg s következetesen a boldog világ kimúltával bekövetkezett átkos létreli tudathoz, benne ezen édeni boldog lét visszaállítása foroghatott már fenn egy részt; másrészt természetes, hogy mindezen pogány missiadék, csupán egy földi boldogság- s világuralomról, hatalmas országok megállapításáról, földi uralkodásról szólottak csak ; s igy ezen megváltás s üdv eszméje csak nemzeties volt.itt zsidók szinte illyen téveszmében voltak. S csak „mire a valódi, anynyi pogány mythos által feltételezett, óhajtott, előképezett Megváltó, a redemtio gentium megjött''', jött meg egyszersmind a valódi szellemi megváltásról szóló hitnézet is. Szerzőnek azon állítása, hogy ,illy megváltásról a pogány mythos természetesen mit sem tudhatott, áll annyiban, mennyiben a ,természetesen" szót a kinyilatkoztatással ellentétbe tennék ; mert hogy az isteni kijelentés nyomán egy, a világot szellemileg újra teremtendő, azt a bán átkától megmentendő megváltóról és hitkirályról a pogányok is tudomással bírhattak és bírtak is , azt a már idézett pár példa is tanúsítja. A mythosi hősök regevonásai sokáig éltek a nemzet kebelében azután is, mikoron az a keresztény hitet felvette, s alkalmasint élni s megujulni fognak mindanyiszor, valahányszor Isten egy-egy uj hőst támasztand a hon fiaiból. A keresztény kor hőseinek szinte megvan a maga mondaköre, mellynek vonásait máig fentartá a nemzeti legenda. Szabad legyen ezen körből csak egy hősnek alakját felmutatnunk, a mint azt nemzeti hagyományainkban ecsetelve találjuk. Sz. László király, a magyar nemzeti keresztény epos személyesitője, az, kiről emlékeink minden egyéb hősöknél többet tudnak. Benne a keresztény malaszt szevetségteljes színezet mellett az őspogány kor hőseiről szóló hitregei maradványoknak összes jeles vonásai egyesülnek, s az ős nemzethősökröl a regés tudat mintegy fölébresztése in méltán tartalhozik. Már alakjára, amint azt a krónikák és legenda festik, különös hősies színezetben tűnik fel a bibliai phrasisokban nyilatkozó krónikái (Tur. 2. 56, Bud. 1. 61.) dicsőítés mellett. Emicuit quasi Stella matutina in medio nebulae, fugans taedia tenebrarum, et quasi luna plena lucens in diebus suis , velut etiam sol refulgens sic effulsit in populo suo, quasi adeps separatus a carne, et cum leonibus et ursis lusit, quasi cum agnis ovium ; numquid non occidit gigantem et abstulit opprobrium ex Israel ? Convertit iimicos suos indique, et extirpavit adversaries. — A legenda (L. Lad. 3.) még sajátságosabb vonásokat is tud róla, hogy arczának oroszlán alakzata volt, s mint Saul vállal magasabb lévén embertársainál, maga a természet jelölte ki királylyá. Erat enim manu fortís, visu desiderabilis et secundum phisonomiain leonis magnas habens extremitates. Statura quippe procerus, ceterisque hominibus ab humero supra praeeminens, ita, quod exuberante in ipso donorum plenitudine ipsa quoque corporis species regio diademate dignum ipsum declararet. — Mint küzdő hös csudás dolgokat visz véghez; a kerlési vagy cserhalmi csatában (Tur. 2. 49. stb.) egymaga egyszerre öt kunt vág le; halálosan megsebesülve rögtön csudásan meggyógyul, s a hölgyrabló kun után iramolva megküzd vele s a hatodikat is levágja. Harczaiban hadnemzek veszik körül. Salamon feje felett tüzes kardu fenyegető angyalokat lát lebegni, kik mint egykor Attilát őt is a küzdéstől visszarettentik ; a váczi csatában Géjza fejére koronát tűző angyalt lát leszállani. (Tur. 2. 52 — 51.) Midőn a monyoródi ütközetben serege előtt áll, a lándzsájával érintett bokorból hófejér hermelin menyétke száll annak hegyére, s onnét mellére ugorva hirdeti hadseregének a győzelmet. (Tur. 2. 52. 1. Bon. 150.) Neki is szarvas jelenik meg, mint Hunor, Magor és Borsinak, kijelölve a helyet, hol a váczi egyházat emeli (Tur. 2. 53); vadászat közt talál isteni intés által Nagyvárad helyére mint Gyula Fejérvárra (Tur. 2. 58). A rabló besenyőket űzve, midőn seregét a pusztában éhhalál vagy veszély fenyegeti, azt Israel fiait a pusztában mannával tápláló Moyzsesként (Tarnóci, V. S. Lad. 105.) tartja fen; imájára rögtön szarvas-nyájak s vas-csordák révén, magokat szelíden a seregnek eledelül nyújtva. Igy nyit szomjúhozó seregének kutforrást is három helyt, hármas csudás módon, lándzsájával, sisakjával s lova patkójával, Jászónál vagy Tordánál, a Mátra völgyében és Nyitra táján. Midőn üldöző serege elébe cse-