Danielik János szerk.: Religio, 1855. 2. félév
33. szám
rájuk. Beköszöntvén az éj, az ünnepnek nem lett vége ; csak a templomból húzódott ki a nép az előtte álló térre, hol fényes kivilágítás és folyton szóló zene zárták késő éjjelig a híveket öröm-, és lelkesedésben. És igy a legpompásabb ünnepélyek, zengzetes zenék s legforróbb imák közt, a szent város tapsai s a pápa áldásának kíséretében vonult be a sienai szűz a legméltóbb lakba azon rend templomába , mellynek 6 leánya valt. A keresztény művészet minden barátainak egyhangú dicsérete, a nagy szent Katalin jámbor híveinek áldása legyen a szerzetesek számára a méltó jutalom az ő dicsősége iránti buzgalmukért. E soroknak irója Rómában levele végén a következő könyörgést intézi a szenthez, mellyet egyik legbuzgóbb szolgája, életének történetirója intézett hozzá : „Légy a mi anyánk és védasszonyunk , őrködjél a fölött, a mit szivünk szeret : oltalmazd Francziaországot, hogy ez az igazságnak szentelje minden föláldozó tevékenységét; védd meg Olaszországot a veszélyektől, mellyek hitét fenyegetik ; főleg pedig könyörögj az egyházért, melly által kell a nemzeteknek megmentetniök. Midőn még a földön jártál, előre mondád, hogy sok szerencsétlenségek után boldog napok következendenek be. Mióta az égben vagy, volt-e csak egy perczig is az egyház kisértet és vihar nélkül? ... Oh Katalin, lelked repesett örömében, midőn észrevetted a jövőben az isteni irgalom csudáit s az egyház megújulását uj eszközök által. Szeretettel üdvözlöd azon időket, midőn Krisztus jegyese erényeinek és szépségének egész fényében jelenendik meg a világon, midőn a népek örvendezni fognak pásztoraik szent életén, s az eltévedt juhok seregestől térnek vissza az akolba. Oh Katalin! siettesd könyörgéseid által e jobb napokat, s tégy minket a mi hitünk által azokra méltókká a kísértetekben, mellyeket még kiállanunk kellend !" Francziaország. A „Hist. polit. Blaetter" czimü egyházi folyóirat augustus havi füzetében arra vonatkozólag, hogy Francziaországban majdnem minden Napóleon császár életétől függ, következőket olvasunk : „Mondják, hogy egész Francziaország kizárólag e két szemnek (Napoleon császárénak) őrködése alatt áll. Azonban nem úgy van; Francziaország naponként kedvesebbé lesz Istennek szemei előtt. Ez a vigasztalásnak megbecsülhetetlen forrása és alapoka. Minél mélyebbre sülyedett a legutóbbi királyok ideje alatt ápolt s elterjedt angol szabadelvűség erkölcstelenítő iránya következtében, annál inkább ragad bámulatra most vallásos fölemelkedése. Méltán reményijüik, hogy Francziaország a keleti világkérdés diplomatikai részében is a mondottak mellett keresztény tanúságot teend. A keleti ügy, a hadi oldalt tekintve, máris fényesen igazolta Francziaországnak keresztény emelkedettségét. Valóban, e háború a franczia népre nézve kettős missiót képez, ténylegest és szenvedőlegest, otthon ugy mint az iszonyatos harcz keleti színhelyén. Örömtelves nemes büszkeséggel tekinthet a némethoni catholicus is a franczia seregre Krimben. A halálnak vitéz megvetését valódi ájtatos megadással tetézte, s a nyugati nemzetbeliek között, kik a prophéta tisztelőinek földjén megjelentek, csupán a francziák voltak azok, kik keresztény hitöket nyilván és bátran bevallották. Ők méltóknak bizonyították be magokat a Bold. Szűz pártfogására, mellyet III. Napoleon hajóik és fegyvereikre lekönyörgött. „Ha idegeneknek bizonyítványai szükségeltetnének, csak a krími oroszokat kellene kérdezni. Azonban aki a franczia tábori lelkészeknek időnkint magán uton közzétett leveleit olvassa, lehetlen, hogy elfeledje valaha azon gyermekded szívélyesség benyomását, mellyel a halálnak ijedelmei közepett szegény katonáiknak ezerféleképen bebizonyított vallási hűségöket kétittasan ecsetelik. Előadásuk nagyjára alig feltűnő körülmények s vonásokra vonatkozik, mellyeket itt ismételni nem szándékunk; mindazáltal mindegyik levélből a mély cath. érzületnek kedves képe tündöklik elő, vegyítve a harczszokott katona komolyságával; nem találhatni itt betanult pietisticus érzelgésekre; minden test- és vérré vált; kevés szó számos tett. Krímben mindennapi és ismeretes a tapasztalás, hogy a beteg vagy sebesült katona az észbódító láz legvadabb rohamai közt legtöbbnyire ugyanazon pillanatban csendesedik le, midőn az egyházi férfiú fájdalomágya mellett megjelenik. Az ájtatos tábori lelkészek közül eddigelé négyen estek az expeditio mondhatlan szenvedéseinek áldozatául ; hármat csak nagynehezezen lehetett a halál torkából kiragadni, s mindannyian egyházi s áldozatsági életöknek legszebb napjai közé számítják azokat , mellyeket a choleraáldozatokkal megtelt sírok mellett Bosphorusban és a krími halálmezőkön töltöttek. Ha a vitéz katonák körében vannak mint gyermekeik közt az atyák, akkor a parancsnokoskodó főtisztek dicséretében kifogyhatlanok. Azokat, kik Gallipoliban és Varnában a járványnak első áldozataiul estek, méltán dicséri Francziaország az elszántság miatt, mellyel mintha catholicusok a legépületesebben fejezték be napjaikat; s alig hogy a Malakoff előtti jun. 18-iki vérpatakban találta Mayran tábornok hősies halálát és a halál angyala a vitéz vezérnek halavány homlokára fűzte a dicsőség babérjait , már is mindenütt emlegetteték, hogy a cath. Francziaország egyszersmind az egyház is benne hű és buzgó fiát vesztette el. Vergé tábornok, a borzasztó „zöld" Mamelon elfoglalója junius 7-én kardját hüvelyébe tevé, hogy a még vértől ázott harcztérről egy kedves szózatot versekbe szedve intézzen övéihez,amelly a kemény harezfi lelkületének nyomait magán hordja ugyan, de annál őszintébb és tiszteletreméltóbb. Maga Canrobert fővezértábornok az egész nyugati sajtót bámulatra ragadta azon vallomásával, hogy ő az almai csatából megmaradását egy, fenséges kézből nyert Mariaéremnek tulajdonítja. A Sebastopol előtt annyi feláldozással és szenvedések közt töltött télen nem volt vasárnap, mellyen a fővezér kilencz órakor reggel hófuratokon és sártengeren keresztül, körülvéve egész törzskarától, a főtábori lelkész sátrába ne ment volna, ki alacsony ágya mellett egy rögtönzött oltáron a sz. mise-áldozatot felajánlotta. Ha a franczia sereg a török osztályokkal együtt táborozott, a cath. vezérek mulaszthatlan kötelességeknek tudták, a tábori misét a hadjárat körülményeihez képest lehet ünnepélyesen megtartani. A törökök ilyenkor seregesen tódultak az ajtatos francziákhoz, s valamint az irgalmas nénék mint a mennyei szeretet angyalai tűnnek fel a musulmánok előtt és legnagyobb tiszteletben is állanak náluk , ugy a tábori lelkész mellén csüngő ezüst kereszt is csakhamar kinyerte a prophéta hitűek legőszintébb ragaszkodását. Midőn a második franczia osztály Drinápolyba érkezett, a tábornoknak legelső kérdése volt: vallján az egyébiránt csekély számú catholicusok birnak-e ott templom- és lelkészszel. A cath. község főnökei egy, a város távolabbi részében fekvő csűr-forma lakot jelöltek meg templomul, mellyben egy olasz származású szegény pap, nyomorban s megvettetve, végezte lelkészi kötelességeit. Sime, a legközelebbi vasárnapon egy kies szigeten a város mellett, hol a sultánok magoknak nyári kéjlakot építettek, a keleti flora legszebb terményei között, tábori oltár emeltetett, mellyet 20,000 fegyveres környezett; a vezértábornok díszöltözetben jelent meg, karján vezetvén az austriai consul nejét, követve a legfényesebb katonai kísérettől. Milly hatást gyakoroltak a cath. szertartások a musulmánokra, akik látták, hogy a szegény áldozópapnak áldó kezei előtt a legtekintélyesebb férfiak is mélyen meghajolnak. „Hasonlót az angolokról nem lehet írni. Midőn a ,Times' a szerencsétlen jún. 18-iki csatáról adott részletes tudósítást, megjegyezvén, hogy az elesettek sirhalmaira átalában a kereszt jele tüzetett, a levelező, elég feltűnően, azt következő észrevétellel kisérte : ,Ne sértse prot. érzelmeinket az, hogy a kereszt jele, az ó-keresztény világnak ezen jelvénye, nem csak romai cath. katonák sírjára ültettetett; czélszerűnek látszott, kivétel nélkül, minden sírhalomra e jelt tűzni le, minthogy tudva van, hogy az oroszok az ekképen jelölt sírokat nagyobb tiszteletben tartják. Miss Lawfield, ki az angolegyházi diaconisták között Konstantinápolyban működött, ugyanott a cath. egyházba visszatért. Ezt illetőleg igy irnak a ,The Guardian" cz. lapban: ,Miss Lawfieldnek az angol egyházból a *) Egy vallásos költemény a Bold. Szűzhez.