Danielik János szerk.: Religio, 1855. 2. félév
58. szám
4i) később , Hoffmann közönséges Lexiconában Bruno episcopus Augustanus. „Sanctus autem Brunus convertit ad Fidem Ungriam provinciam." Azaz : ő téritette meg az atyafi Géza nagyherczeget, miről krónikáink ugyan mélyen hallgatnak ; de e történet még sem szenved kétséget, hiszen koriróink azt sem tudták, hogy Bruno Gézának köteles lányágon vére volt. „Et aliam, quae vocatur Russia." Muszkáknál, Ditmar szerint egy másik Bruno térit égetett; ez mint Salágynál p. 72 — 73. beszéli, iskolatársa volt, kit a muszkák nyakaztak le; ez volna Ademar egész tévedése. „Regem Ungriae baptisavit, qui vocabatur Geitz, et mutate nomine, in baptismo Stephanum vocavit." Ki jegyzette föl hazai íróink közül , hogy Géza nagyherczeg a sz. keresztségben Stephanus nevet nyert? Vagy, hogy őt III. Ottó vitte volt keresztvízre. Ki tud régi íróink közül valamit e császári atyafiságról ? Ki vesse meg azért Ademarust, hogy ollyanokra tanít bennünket, a miket hazai kútfőinkben megírva nem találunk? „Quem Otto Imperator in natali protomartyris Stephani ab baptismate excepit, et regnum et liberrime habere permisit." Azaz : Otto Géza nagyherczeget, már mint keresztényt, a többi keresztény fejedelmek s az európai keresztény statusba országostól fölvette; mert a magyar nemzetnek pogányságban nem volt helye Europa statusában. Mint ezt egy más munkánkban egykorú kútfők nyomán hitelesen bebizonyították: „Dans ei licenliam ferre Lanceam Sanctam ubique, sicut ipsi Imperátori mos est." A lándzsa az őskorban, de nálunk is első keresztény fejedelmi telv volt, mellynek vételével egyszersmind megszűnt a magyar nemzetnek előbbi czimere a Turul; mert ez látszik a bécsi képes krónikában P. I. Cap. XIII. XIV. P. II. initio, et Cap. II. III. XXVI. írott Vérteken : „Ipse quoque Attila Rexi suis quoque bellicis pro Insigniis, tum in Sancto, tum in Vexillo, Avis Imaginem, ad modum Asturis depictam, Coronam in capite habentem, gestami faciebat. Haec quidem Insignia per Ilunos sive Hungaros usque ad tempora Geysae Alis Ducis Taxon, gestata fuere." P. I. Cap. 13. És Kézai Simon Lib. I. Cap. II. „Banerium quoque Regis Ethelae, quod proprio scuto gestare consveverat, similitudinem Avis habebat, que hungarice Tur u dicitur, in capite cum Corona. Illudenim Banerium Huni usque tempora Ducis Gebke, dum se regerent pro communi, in exercitu semper secum gestavere." Ezt a nemzeti mondát pedig, hogy az ország czimere Géza nagyherczeg alatt változást szenvedett, VII. Gergely pápának Salamon királyunkhoz 1074-ben intézett levele is bizonyítja, mellyet egyebütt is, de Fejér György Codexeinek I. kötetében is olvashatni. „et Reliquias ex Clavis Domini, et Lancea Sancti Mauritii ei concessit in propria Lancea." Az elenyészett római német birodalom sz. lándzsájáról olvasd : Struviust p. 291. XXVI., hol azt rézre metszette. Neveztettek pedig a lándzsák szenteknek, azaz : megszenteltetteknek valami beléjök edzett ereklyéről. „Rex quoque supra dictus filium suum baptisare iussit, Sanctus Bruno imponens ei nomen, sicut sibi, Slephanurn." Hazai s egyéb kútfőink szerint, sz. Albert volt sz. István keresztelője. Salágy Cap. IV. de Baptismo S. Stephani Regis p. 86. seq. Na pedig sz. Istvánnak keresztsége házasságakor történt, mint Kreutzer akarja, ez esetben nem vehette föl atyjával egyszerre, noha Salágy e véleményben volt, hanem később , nem is karácson alkalmával, hanem pogány atyáink szokása szerint, tavaszszal , mert ekkor szoktak vala házasodni. Géza pedig Ademar szerint karácsonkor kereszteltetett meg. „Postea vero ipsi filio eius Stephano, Otto Imperator sororem Henrici, postea Imperatoris, in conjugio dedit." Azaz : keresztség utánra esett az egybekelés ; e tárgyra nézve Salágy is Ademai on épit: „Haec Adetnari narratio, sí Brunoni, Adalbertum substituas, in plerisque subsistit. Nam, quod baptisini, ac nuptiarum tempus coniunxerit, habet sibi consentientes Hermannum (Contractum) et Sigebertum (Gemblacensem), quorum verba paulo ante retulimus,et illos praeterea, quos infra laudabimus." Elért a magyar népnek III. Otto alatt keresztény hitre történt állatmenetének híre Islandiába is, ennek történetében, többek közt, ezek is följegyezvék : „nam liber praestans, et ad rerum cognitionem frugifer, qui inscribitur, Imago Mundi, clare testatur , has nationes , quae appellantur : Rusci, Polavi, Ungarii, ad christianismum conversas esse diebus Ottonis imperatoris hoc nomine tertii." Az „Imago Mundi" czimü könyv, mellyből e tudomány kölcsönöztetett, Venerabius Beda híres angol írónak későbbi pótalékokkal bővült munkája. 1833-ki Tudom. Gyűjt. VII. k. 123. 1. Ugyanott néhai Horvát István közléséből olvashatók Fordun János Skóczia históriájából fölvett jelen sorok is : „Octavo quidem anno dicti regis, Othoni tertio successit Henricus, Imperator primus electus, de cuius electione superius habet capitulo Septimo; et imperavit annis XXII. Hic sororem suam Giselam Hungaroriun Regi Salamoni dedit uxorem ; erat enim hactenus idololatriae deditus, sed uxoris hortatu, cum tota gente sua christianismum suscepit, et in baptismo nomine, dictus est Stephanus. Cuius mérita per Hungáriám usque diem hodiernum, magna miraculorum gloria commendantur." (Vége köv.) Podhraczky József: Levelezések. A Sajó mellől, odob. 25. Szerkesztő úr ! Szives felhívása, mellyel a kerületi gyűlések tárgyalásait lapjában közöltetni kéri, az eddigi eredmény szerint, sokkal gyérebb viszhangra talált, hogysem az illetők buzgóságától várni lehetett. Talán sorsosainknak a világnak új alakot adni készülő keleti eseményekre függesztvék egészen pillanatai, s az ottani ágyuk moraja között csekélylik éberebb ügyeimet fordítani a közöttünk fejlődő egyházi életnek csendes de boldogító mozzanataira.