Zalka János szerk.: Religio, 1858. 2. félév
23. szám
184 ra, s ugyan ő szentségének kivonatára a Birmingham melletti sz. Mary-collegium elnökévé választatott. Az újan kinevezett egyháznagy csakhamar dicséretesen kitűnt, s széltében lehetett a kérdést hallani : „ki e buzgó s kitűnő istenész ?" Senki más, mint Wiseman Miklós Angolhon gyermeke , ki mint püspök jött át Olaszhonból. Wiseman megjelenésével megszületett a rég óhajtott reactio, mely időfolytán Angolhonban oly átalakulást idézett elő, miszerint most már óriási léptekkel közelg az őskath. anyaszentegyházhozi visszatéréshez. — Már évtized folyt le azóta, hogy Európa zajos háborúskodások által fölzaklattatott. Hatalmas mozgalmak vettek erőt a népeken, s nem egy kormányszerkezet alakult át, hogy új sorozatát a dolgoknak hozza létre. Roma véres harczoknak volt akkor színtere, s az egyház szolgái védtelenül valának az istentelenek megtámadásainak kitéve. Ugyanez évben vette át Wiseman a londoni kerület kormányzását s a szentatya, jelenlegi IX. Pius pápánk, azon tervet érlelé meg , miszerint Angelhonban a kath. hierarchia visszaállítandó. Következő évben Msgr. Wiseman Rómába hivatott, s érett megfontolás után határozatba ment, hogy Isten nevében az első bátor lépést megtegyék, Angethonnak a kath. hierarchiát visszaadják, melynek élére Wiseman bíbornok állítandó. Már nem kelle többé kérdeni: váljon ki ő? immár az egész világ szólt ő róla, ezen nagy emberről, ki ötven év előtt mint élénk gyermekese Plymouthban partra szállott. John Bull nagy szemeket meresztett, midőn e férfiú másodszor is megjelent, már nem ismeretlenül többé, hanem magas méltóságokkal földíszítve. John Bull Olaszhon gyilkosait s Európa söpredékét tárt karokkal, ujjongva fogadá , azonban, kitűnő , püspöki méltósággal földíszített egyéneket elfogadni átallott. Sőt nemcsak hogy ilyeneket el nem fogadott , de a fölötti dühe határt nem ismert, miszerint hogyan merészel valaki minden tudta nélkül az ő országa fölött intézkedni. Azonban Wiseman Miklós, most már westminsteri bibornok-érsek nagyon jól ismeré Bulinak minden erényeit és hibáit, azért legkevésbbé sem vonakodott vele szembe szállni s gyönge oldalait nagyon is ki tudá puhatolni. Az ő„Hivatkozásának a nép józan értelmére" óhajtott sükere volt, s a vihar csakhamar lecsendesült. Tán soha erőteljesebben nem fejté ki nézeteit a bibornok, mint épen ezen iratában. E művét egy ihlett perczében a lelkesedésnek irá, melynek befolyása alatt szerző önmagát fölülmulta s valamennyi ellenzékét messze maga mögött hagyá. Ez által John Bull elnémíttatva, mindinkább át kezdé látni, hogy az érsek mennyit képes tenni a vallás, tudomány és művészet érdekében ! Ő annyira megváltoztatá e tárgyban nézeteit, miszerint daczára kedélytelen szeszélyeinek, büszkén mutat a bíbornokra, mint a britt dicsőség fénycsillagára, noha ez a lehető legnagyobb katholikusok egyike. Megesik néha, hogy Bull kedvetlenül kikel, s kedélye láthatárán ködfellegek vonulnak keresztül, azonban ezen szeszélyek csakhamar eltűnnek, s a bíbornok nyugodtan, veszélyt nem rettegve lép elő az új nap hajnalán, mely oly hosszú éjre virradott. Wiseman bibornok, mint az általánosan tudva van, több kitűnő jelességű munka szerzője. (Ezek közöl a viharos tetszéssel fogadott jeles „Fabiolá"-ja nálunk is közkézen forog, legújabb művét pedig épen most fordítják.) Ő a munkában fáradhatlan , s szelleme előtt semmi tárgy sem látszik elérhetlen távolban létezni. A tudomány minden szakában otthonos , s bármily csekélyszerünek látszassék is valamely tárgy magában véve, ő képes annak érdekét kölcsönözni , s gyakorlati oldalait föltüntetni s pedig oly modorban , melyben kevesen érik őt utól. Az ő tollának köszönhetni, hogy a „Dublin Rewiew" létezik, s kételkedünk további fönnmaradásán, mihelyt közremunkálását tőle megvonná. Nem lenne helyén itt e kitűnő férfiú magán jellemét vázolni akarni. Azonban nem tartóztathatjuk magunkat annak elmondásától, miszerint szívtulajdonai által mindazoknál, kiknek szerencséjük volt őt közelebbről ismerhetni, a legkedvezőbb benyomást hagyta hátra. Adja Isten, hogy Wiseman Miklós westminsteri bíbornok-érsek még hoszszú éveken át folytathassa áldásdús működéseit. A „Wiener Zeitung" nyomán. Holdházy János: Személyzetiek. Pécsmegye. Girk Alajos sz. széki ülnök s paksi pleb. a duna-földvári kerület ; Siegvart Ignácz tamási plébános a simon-tornyai kerület esperesének s tanfelügyelőjének ; Tagieber Ferencz petrievezei plébános valpói; Dr. Hajnovics József mariancei plébános s helyettes esperes- s tanfelügyelő petrievezei; Regen Antal veliskovczei plébános mariancei; Anker Hugo valpói plébános helyettes veliskovczei ; Kunszt János n.-keéri plébános helyettes német-keéri ; Czingl Antal hirdi plébános helyettes ugyanott ; Rausz Romuald bonyhádi plébános helyettes ugyanott ; Ajaky Jenő hőgyészi káplán varasdi plébánosoknak neveztettek ki. Hepp János pécs belvárosi segédlelkész székesegyházi karkáplánnak neveztetett ; tiermüller Antal Pécs belvárosba ; Márton Márton Pécs-buda-külvárosba ; Mavracsics István Berementről Valpóra ; Villányból Stark Pál Szebénybe ; Baánból Rubint Imre Báttaszékre ; Mohácsról Schreier Nándor Baánba ; Tévéből Varga Ferencz Mohácsra ; Somberekről Balogh Konstantin Tevelre ; Fügedi Mátyás új áldozár Kéméndre ; Boross Mihály F. Mindszentről Somberekre ; Gödréből Dittrich József Báttaszékre; Vidák József új áldozár F. Mindszentre ; Kovács János új áldozár Abaligethre ; Szuly József új áldozár Gödrébe ; Testér Sándor új áldozár Kurdra ; Kurdról Szemenyei Mihály Gyula jovánczára küldettek segédekül. Meghaltak: Lichtenstein Pál nyug. dráva-szentmártoni plébános élte 80-ik évében ; — Vaszényei Mihály hirdi plébános életének 67-ik évében ; — Kiszely Ádám bonyhádi plébános élte 73-ik évében ; — Németh János czímz. kanonok s varasdi plébános élte 81-ik évében. Nyugodjanak békében. Tartalom: A classicus tanulmányok. — A némethoni kath. egyletek nagygyűlése Kölnben. — Angolország: "Wiseman bibornok. — Személyzetiek. Tulajdonos és felelős szerkesztő: Zalka Ev. János. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. Pest 1858.