Zalka János szerk.: Religio, 1858. 2. félév
43. szám
és kitartó legyen; azon jámbor óhajtással zárom be soraimat, hogy a Mindenhatónak ezen háza legyen valóban az imádság háza , honnét soha senki lelki vigasztalás nélkül ne távozzék , hanem ott vigasztalást nyerve, oda örömmel siessen , hogy így ne legyen hiába a népnek e fáradsága, hanem inkább testi, lelki javára. Vezer Antal, bedeghi plébános. Vácz, sz.András hó 16-án. Csak az anyaszentegyház fölött folyton csodásan őrködő isteni gondviselés minden hitbuzgó keblet legmélyebb hálára indító áldásos müvének tulajdoníthatjuk, hogy a titkos szőllőnek gondos művelésére, a hivek lelki üdvének szorgalmas előmozdítására alkalmas munkásokat, szent hivatásukat kellően fölfogó , buzgó papokat, lelkiatyákat küldeni nem szűnik. Az utóbbi években ugyan, a magokat magasabb tudományokra szánó ifjak mindinkább gyérülő száma, kiváltkép ránk nézve a fölsőbb , vagy nagy gymnasium hiánya, elég terjedékeny egyházmegyénkben , méltó aggálylyal s félelemmel töltött el bennünket az iránt : ha várjon , ily mostoha körülmények közt kaphatunk-e elég s alkalmas ifjakat, kikre az egyház , mint jövendő buzgó s fáradhatlan munkásaira, példás s tanult papjaira édes reménytől dobogó kebellel s lelki megnyugvással tekinthessen. De mégis a legkegyesebb mennyei atya meghallgatá szorongó lelkünk közös s buzgó imáját, áhítatos fohászait , mert az évenkint rendesen tartatni szokott papi pályázaton mindig fölös számmal jelentkeznek a magokban elegendő hivatást érező ifjak ; kik közöl aztán a szebb reményekre jogosítok kellő számmal kiválasztatván s az egyházi növendékek sorába fölvétetvén , eszközöltetik , hogy a papi egyénekben megyénkben eddig igen is mutatkozó fogyatkozás , az ekként előálló új nemzedék által lassan kint szűnni kezd, pótoltatik. Ez évben is hat, szent tudományt végzett növendék avattatott mélt. megyés püspökünk által az új szövetség áldozátává, s küldetett az Ur nagy s szent szőllőjébe, hogy ott az isteni munkában ernyedetlen buzgalommal fáradozó , vagy az évek terhei alatt már roskadozó lelkipásztoroknak segélyére lennének, a rend szentségében nyert lelki hatalmukat hiven fölhasználva s lelkiismeretesen gyakorolva. A fölszenteltek közöl többen lévén születésökre nézve is vácziak, többször lehetünk épülő szemtanúi a lélekemelő , magasztos ünnepélyes jelenetnek , midőn az újmisés hálaáldozatával, mintegy átszellemülve , legelőször lép az Úr sz.oltárához, s isteni tisztének megkezdése előtt, a Szentlélek segítő kegyelmet érző szivéből eredő, s a jelenlevőket öröm- s hálakönyekre indító egyházi énekével bíjjá ; azonban lelki megindulásunk s áhítatos érzelmeink régóta annyira nem emelkedtek , mint f. hó 8-ik napján, midőn székes egyházunkban. Korber Károly, helybeli alapítványi ügyvéd vallásos s köztiszteletünk családjának két szép , s romlatlan keblű reménysarját láthattuk szent érzelmektől áthatva, a szülői, rokon- s idegen szívbeli könyektől kisérve, s azok omló árja között a Magasságbelinek oltáránál állani : egyiket azért, hogy mint az Ur úr fölkent szolgája s áldozára, zsenge áldozatát hálatelt kebellel s melkisedeki buzgósággal bemutassa Annak, kinek határtalan kegyelme őt ily magasztos, szent állásra emelte , másikat pedig azért , hogy e szent helyen szive választottjának örök hűséget s szeretetet esküdjék, s kölcsönös szeretetök frigyét új paptestvére által megáldassa. Valóban szokatlan , s annál meghatóbb , fontos , s annál nagyszerűbb s figyelmet érdemlőbb volt az ünnepély , mint azt nt. s tudós Cz e 111 er Antal, helybeli papnöveldei lelki igazgató avatott, jeles tollával valóban szépen leirta; s szent beszédében, — mely az üdvirat eléneklése után vette kezdetét — épületesen kifejtette. A szónok ur kiindulási irányeszméül választá : az emberiség két, t. i. természeti s természetfölötti forrásának : a papság- s házasságnak ezen alkalommali szép találkozását az Ur szent oltáránál azért, hogy ez amaz által megszentelést s áldást nyerjen. Innét aztán a házas élet s kath. papság fontos kötelmeit gyönyörű eszmelánczolattal s gazdag ismereteivel taglalgatta. Szabadjon fölhoznom az utolsó szavakat, melyeket az ünnep jeles szónoka, mint kellően átérzetteket s az emberiség lelki javáért buzgó szive mélyéből származottakat némi figyelmeztetésül új paptársához intézett ; s melyekben ezt testvéri szeretettel kéri , miszerint az Urnák zsenge áldozatát kiváltkép azért ajánlja föl , hogy szíve szerinti buzgó papokat adjon egyházának, kik életök s hivatásuk szentségével megszenteljék a világot, a társadalmat pedig áldja meg szent, tiszta s istenes házasokkal, kik egy jobb , vallásos s erkölcsös nemzedéket teremhessenek. — A karzenével kisért, ünnepélyes szent misében st. Soós József váczi kanonok s papnöveldei kormányzó ur végzé a közvezetői tisztet; az egyházi segédszolgálatot pedig jobbára új miséjünket. volt tanárai s intézeti elüljárói teljesíték. A szent áldozat véget érvén , a fiatal áldozat papi áldásaiban részesítette az egyházi s világi jelenvoltakat. Részvétkönyeket csalt szemeinkbe a megható jelenet, midőn a tisztes szülők, benső áhítat s lelki megindulás közt kedves gyermekek elé térdeltek s arczaikon sugárzott örömmel fölszentelt kezeiből a papi s fiúi áldást elfogadák. Az áldásadás után következett az uri párnak egyházi összeköttetése mind a ritka ünnepélyre, messze vidékről érkezett tisztes rokonokon kivül, számosan részvétteljes szívvel valának jelen. E ritka s lélekemelő kettős ünnepélyt gyenge tollammal rajzolva s középülés tárgyául kitéve, hármas szívbeli óhajjal zárom be értesítő soraimat : adjon az ég Ura az új papnak, szent hivatásához megkívántató lelki s testi erőt; a fiatal uri párnak állandó boldogságot; az örömszülőknek pedig vidor egészséget s nesztori éveket, hogy sokáig örülhessenek kedves gyermekeik jólétének. S c h w e r z. A kath. egyháznak nem épen örvendetes állapota Schweizban igen világosan kitűnik azon egyezményből, mely egy áldozár-seminarium létrehozása érdekében a baseli püspökséget illetőleg f. é. sept. 17-én megköttetett s most a hivatalos aláírásokkal közzététetett. Az egyház oly engedményeket ten itt, melyeket kedvezőbb körülmények között tenni nem szok. Adja Isten, hogy megbánásra külön