Palásthy Pál szerk.: Religio, 1865. 1. félév

22. szám

­ 176 c.g szabályai szerint működnek , hasonlóan ha a kath. taninté­zetek saját rendeltetésüknél meghagyatnak. Kiki saját hite szerint,de nem más jogainak nyilván­os megsértésével ; kath. ifjakhoz a prot. tanintézeteknek semmi hivatásuk, s ezekre nézve semmi joguk nincsen, semmi prot. symbolum nem tar­talmaz oly dogmát, mely a kath. ifjakat követelné a prot. iskolákba , ahol, amiben, mikint B. M. ur, jogot követelnek, ott a kath. religio, és ennek jogai eltiprására lépést tesznek. Ez nem vallásegyenlőség, hanem a vallásos békének h­ábo­ritása, más vallás jogainak eltiprása, hogy ez ne élhessen saját hitének szabályai szerint. Még élünk, az elnyomás ellen tiltakozni fogunk. Irodalmi tudósítás. T. cz. kántor és orgonász urak ! Midőn fönczimzett könyvemet a nép számára hangjegyek nélkül előbb kiadtam, mintsem a hangjegyes részt önök használa­tára, ezt azért tettem, hogy egy részről a nép égető szüksé­gén segíthessek, akinek ily átalános gyűjteménye még soha sem volt, más részről pedig, hogy, mire önök kezébe eljut a hangjegyes rész, a nép már ismerős legyen a könyvvel, s fel tudja benne keresni az önök által elkezdett éneket. Ez utóbbi czélomat, úgy hiszem, nagyobb részben el is értem, mert négy hónap alatt, mióta könyvem megjelent, már ezer­öt­száz példány forog a nép kezén, s alig van egyház­megye szép magyar hazánkban, hová legalább 50 példány el ne jutott volna , és az újabb megrendelések nap­ról napra szaporodnak. Most tehát, midőn könyvem előszavában megjelent, és a hangjegyes részben még szabatosabban körvonalazandó czélomat már már elérni vélem, ime, önök részére t. cz. kán­tor és orgonász urak ! előfizetést, illetőleg csak előjegyezést nyitok fölczímzett könyvem hangjegyes részének megsze­rezhetésére". Egyelőre pénzt ne küldjenek hozzám, csak be­cses neveiket és lakhelyüket az utols­ó posta meg­jelölésével együtt, hogy majd, ha a könyv elké­szül, a 45—50 ívből álló könyvet, postai utánvét útján mihamarább megküldhessem. Előfizetési, vagyis előjegyzési ár 3 frt. 20 kr. o. értékben. Előjegyezhetni egyedül nálam lehet Oladban, mely helységnek utolsó postája Szombathely, Vasmegyében; de az előjegyeztetést bérmentes levelekben kérem. r) Molnár József, oladi plébános. VEGYESEK. Az I. Tanula mart. 14-i számában a kir. kath. egyetem orvosi karának egyik üres tanszéke körül kifejlett heves, sőt szenvedélyes, és még bizonyos részről egy nem magyar lap­ban a személyeskedés legszélsőbb fokáig vitt viszályokra vet visszapillantást. Jeles ! A birodalmi tanácsban, a lapokban, a cassinoi körökben, a házi tűzhelynél megy a roham a cleri­calis, ultramontán popáncz ellen, melylyel a butákat ijesztik, a kretineket ingerlik. — Amint hallánk, s a lapok is szóltak, hogy Vambéry az egyetemi tanszékre vágyakodik, s a böl­csészeti kar, egyetlen egy tiltakozó szavazat mellett a jegy­zőkönyvben, Vambéryt a keleti nyelvek tanszékére kivonta is. Minden scibile ezen bölcsészeti karhoz tartozik, minden M I. possibile sem látszik kizárva az ő tanszaki határozataiból, tisz­tán tanszaki tanítványainak számát talán a tanárok számával akarja meghaladni. Hallottuk, hogy az egyetemi tanács Vambéry tanárságára semmi okmányt nem bírván, az ügyet mellőzte. Könnyen elhiszszük, hogy Vambéry az új török, persa stb. nyelveket beszéli, tud angolul, francziául , csodál­kozhatni tehát, hogy a bécsi keleti, vagy párisi, londoni aka­démiáknál nem kapták el Vámbéryt. Pesten ily óriás tudo­mányosságra (feltéve) nem virítanak rózsák, az önfeláldozás tehát, hogy magyar ifjainkat törökül, persaul beszélni tanítsa, ama ,tengerre magyar­ szózatra emlékeztet, s erősít az okos gyanúban, hogy a dervischből lett magyar tanárnak né­melyek csak kenyeret akarnak adni. Szeretik ezek az egye­temet szánakodásig. Az a kérdés, zsidó, keresztény, török, vagy fetisch-e Vambéry ? Héber volt, lehet hogy keresztény lett, de mikor dervischnek adta ki magát, facto a ker. hitet, a Megváltó Jézus Krisztust megtagadta. A domonkosi szer­zetesek 13-ik században hazugsággal, vallásos, vagy in­kább vallástalan csalással nem utaztak. Becsület mindenütt az első kellék: abjurálta-e Vámbéry a simulatio által felvett török vallást, visszajött-e bűnbánattal a ker. religiára ? nem mondták a lapok. Ezt kell legelőször tisztába hozni. Hogy dervischt játszott, mikor dervisch nem volt, az széltében mon­datik : de hogy ő bünt, lenne bár Vambéry héber vallású, jóvátette volna, arról hallgat a krónika. A férfias jellem saját meggyőződését nem takargatja, ha eltakarja, ellenkezőt nem mutat­­ hát még a vallásban ? A bölcsészeti kar előbb ezen személyes erkölcsi jellem vonásról tarthatott volna bölcselmi értekezést, mielőtt oly nagy szavazattöbbséggel akart Vám­­béryvel collegális kezet szorítani. A „Bécsi Hiradó" 60-ik számában ez áll : „A bíbornoki karhoz tett jelentés szerint a szentatya e (?) 27-én consisto­riumot fog tartani, h­o­g­y ő 11 nagy számú püspökö­ket szentté avasso­n." Ez rántotta a záptojásból a milyet csak a tudatlanság szokott kelteni. A most ülésező szerb congressuson egy pap indítványba hozta a naptár kiegyenlítését , de ugy, hogy a római kath. egyház 6 nappal hátra, a görögkeleti pedig 6 nappal előre lépjen. Jámbor szándéknak veszszük e nyilatkozatot, s gyakorlatlanságának kimutatására csak azt kérdjük, fog-e a nap is hat lépést hátra tenni, hogy egyességünkhez alkal­mazkodjék ? Eddig a katholikusok részén van a nap, ha ettől elpártolunk, sem velünk, sem velük nem lesz, s mit nyerünk? Németország nagy ellenszenvet mutatott a pá­pai szék iránt, mégis a javított naptárt 1699-ben, Hollandia, Dánia, Sveczia 1700-ban, Angolország 1752-ben elfogadta. Egyedül a keletiek azok, kik, Maistre mondása szerint, ké­szebbek a nappal ellenkezni, semmint Romával ez ügyben megegyezni. Lehetnek liturgikus, v­eszélyességi tekintetek, melyek a naptár kiigazításánál okos eljárásra intenek ; nem az volna tehát a teendő, hogy mi hat napot hozzáadjunk, ha­nem mikint legyenek ezen eszélyességi indokok egyen­getetendők. Kegyes adomány. A szentatyának péterfillér „novit Dominus viam justorum, et iter impiorum peribit" . . . . . . 1 fr. o. é­., „ .... 1 húszas ezüstben. Az árvamegyei ínségeseknek . . . . . . 1 fr. o. é. A chinai gyermekeknek 1 fr. o. é. Sz. László társulatnak 1 fr. o. é. Szerkesztői tudósítás. O­S. 51. Eső után jött, máskor, csak bátorság. *) Kérem a ,R­a­t Ii. Néplap' ,T­a­n­o­d­a­i lapok' ,I­d­o­k t­a­n­ú­j­a, nagy tekintetű szerkesztőit e felhívásomnak közlésére ; mert az ügy hasznossága megérdemli, hogy az minden körben ismert legyen. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos PALÁSTHY PÁL. Nyomatott Pesten 1865 Kocsi Sándor által (Érkövy, Galgóczy és Kocsi nyomdájában) Halpiacz és aldunasor sarkán. 9. sz. a.

Next