Palásthy Pál szerk.: Religio, 1865. 2. félév

33. szám

közleni nemcsak alkalomszerűnek tartjuk, hanem szinte kö­telességünk, hogy ezzel mint legbiztosabb szellemi fegyver­rel is lelkes főpapjaink iránti kegyeletet, s az egyházi rend buzgalma , áldozatkészsége iránti méltánylatot kierősza­koljuk. (Folyt.) Majer István. EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK. PEST , oct. 12-én. „Verba mihi desunt ; dedidicique loqui" mondhattam volna Ovid-al e napokban, midőn egy bu­dai templomba, mely a pestiektől mint kegyhely látogatta­tik, belépve, ennek benső ajtaján fekete keretbe foglalt két fényképet kifüggesztve találtam következő aláírással : ,Gustáv Glanz — Photograph, Christinenstadt, Hor­vát'sches Haus empfiehlt sich zur photographischen Auf­nahme v. Grabmiilern.' Ezen annonce talán praeparatio az imádsághoz : „Ante orationem praepara animam tuam : et noli esse quasi homo qui tentât Deum," (Sir. 18. 23.) melyre a Grabmal figyel­meztethet, hanem a Grabmal képét Glanz Gustav izraelita tartja ; de nem is tartja, hanem csak igéri jó pénzért. Me­morare novissima tua, legbölcsebb emlékezés ; de ezen an­noncenál igy szól : ,tekintetes mester ur, nagyságos boltos asszony, nemzetes főzőnő, mielőtt imádkoznánk, nem csinál­hatnánk-e egy kis G'schäftet?' — Biztosak vagyunk, hogy ezen annonceról legfölebb a szekrestyés tud valamit, s némi kis G'schäft után hallgat másnak itt űzött G'schäftjeiröl; de méltónak tartottuk nyilvánosan emliteni, hogy Lukács 19, 46 helyére utalva bevallhassuk, hogy biz ezer szemünknek kell lenni a városi leleményesség ellen. A santiagói baleset­nél a zsidó irók igen kiemelték, hogy annak ajtajánál a je­zsuiták olvasókat, képeket árultak ; szerintök ezt másnak tenni nem szabad. Tilos a kereskedés az egyházban, de miképen van az, hogy az egyházat találjuk bevonatva a kereskedésbe ? íme a Pester Lloyd 229 sz. esteli lapjában ezen confusio olvas­ható : „Briefe aus Rom sprechen davon, dass Pius IX damit umgehe, eine allgemeine Versammlung der Bischöfe zu be­rufen, um ein neues Dogma, das schon lange von den römi­schen Theologen angenommen ist, und welches man jetzt fast in dem ganzen katholischen Universum zu lehren an­fängt, zu proklamiren." S mi volna e dogma? A pápa csal­hatatlansága. Annyi csalhatatlanság van a világon, csak az egyház, s ennek feje nem lehet csalhatatlan. Csalhatatlan minden egyes liberális, csalhatatlan minden democrata, csal­hatatlan minden többség, csalhatatlan minden legfelsőbb törvényszék, csak az egyház legfelsőbb törvényszékének, a romai szentszéknek nem volna szabad csalhatatlannak lenni. Minden jól rendezett társadalomban megvan a csalhatatlan­ság, megvan az irreformabilis sententia, mely előtt minden elmének el kell csitulnia, minden térdnek meg kell hajól­nia. A parlementek vitáznak, a lapok pro et contra cseveg­nek, megszavaztatik egy állitás, aláírja a király, megvan a tettleges csalhatatlanság, a törvényt tisztelni kell, ellene nem szabad cselekedni, nem szabad izgatni. Minden viszálynak tettleges csalhatatlansággal kell bevégződnie, szól az utolsó törvényszék, s vége van minden viszálynak. Csak az egyház­ban, a legtökéletesebb társadalomban nem volna szabad egy legmagasabb törvényszéknek lenni, melynek szava irrefor­mabilis legyen. Az államnak van tettleges jogi csalhatatlan­sága, az egyházi legfőbb hatalomnak, van hitbeli csalhatat­lansága ; az a jogra, a tettre szorítkozik, az elmét nem sza­bályozza, ez épen az elmét szabályozza, s a szabályozott elme által a szavat, a cselekedetet. Egy ujságiró a csalhatat­lanság szinével beszél, de hogy mellette még a pápa is csal­hatatlan legyen, azt nem tűri. Ily türelmetlen a mai világ, felvilágosodott egészen a vakultságig. Ezen német iró ellen szabadjon egy német Írónak német szövegét idézni, hogy a pesti német iró jobban megérthesse. Idézzük Staudenmayert, aki igy szól : „Neben die Glaubensartikel- und formellen Dogmen stellen sich noch die materiellen, dogmata materi­alia. Wenn die Glaubensartikel in den von der Kirche auf­gestellten und gebrauchten Symbolen enthalten sind, die for­mellen Dogmen aber ihre kirchliche Declaration bei häreti­schen Zeitbewegungen und in Folge derselben erhalten ha­ben; so gibt es neben ihnen noch eine nicht geringe Anzahl von christlichen Wahrheiten, die nicht weniger Dogmen sind Man nennt sie zum Unterschied von den obigen Dog­men materielle Dogmen. Es liegen nähmlich in Schrift und Tradition noch viele Wahrheiten ausgesprochen, an die man fest und unerschütterlich glaubt, wenn es auch noch keine besondere Veranlassung, etwa durch eine häretische Bewe­gung, für die Kirche gegeben hat, sich insbesondere über sie zu erklären. Es sind dies alle jene viele, in Schrift und Tradition enthaltenen Wahrheiten, die in den Symbolen und in den formellen Dogmen entweder gar nicht vorkommen, oder doch nur leise berührt werden : Wahrheiten und Leh­ren z. B. über göttliche Eigenschaften, über die Natur, über den endlichen Geist und den Menschen etc. Diese materiel­len Dogmen bilden den dogmatischen Stoff nicht weniger als die andern." Igy ir tovább a Lloyd : „Die Proklamation dieses Dogmas, über dessen Natur sich die betreffenden Briefe etwas dunkel auslassen, (a Lloyd irói előtt ezen dolog valóban igen dunkel, mert caecus de colore), würde mit ganz ausergewöhnlichen Feierlichkeiten und noch nicht dagewe­senen Glänze (talán valami uj bengalitüzzel) vor sich ge­hen. Man nennt den 29. Juni 1866 als den für dieses Ereig­niss bestimmten Tag, und es würde auf diesen Tag zugleich das achtzehnhundertste Jahresgedächtniss an das Martyrium des Apostels St. Petrus fallen, welcher nach der Legende (a P. Lloydról annyit sem tehetünk fel, hogy a Legenda és történeti tény közt különbséget tegyen,) am 29 Juni des Jah­res 66 unserer Aera in Rom den Tod erlitt. Wir glauben vielmehr, das es sich darum handelt, der Theorie (!) von der Unfehlbarkeit des Papstes Gesetzes Kraft zu geben (!), de­ren Giltigkeit in früherer Zeit vielfach zu Streitigkeiten im Schosse der Kirche Veranlassung gegeben hat , die aber heute längst beendet sind." Tehát nincs vita többé a pápa csalhatatlanságáról, vagy is a hittudorság és az egész kath. is­kola vallja, s amit a gallicanismus pro aris et focis, mint éle­tének alapját, védelmezett, az ma a gallicanismussal együtt elveszett. A papa ad concilium, concilium supra papam, ad papae judicium requiritur episcoporum placitum, mind anti­quatae impertinentiae, pedig ezek miatt tagadtatott a szent­szék csalhatatlansága, amelyekről igazán a Pester Lloyd gar venig unterrichtet. — Szóljunk egyet, kettő lesz belőle.

Next