Palásthy Pál szerk.: Religio, 1865. 2. félév
8. szám
öl - sekkel szeretnék bolygatni, hanem le is teríteni, s a hatalmas ellenséggel nemcsak oldalaslag, hanem homlokegyenes csatát vívni. Óhajunkat , legyen önalkotta hatalmas lapunk, az Isten sz. malasztja fogja megérlelni.1) locsmánd-kerületi alesperes. STOCKHOLM, jun. 25. A franczia „Presse" czimű lap május hóban közölte a stockholmi consistoriummak m. 1864 ápr. 26-án hozott ítéletét, mely által a Schütze pár házassága felbontatott azon egyedüli okból, mivel a nő a protestáns vallást elhagyta, aminek folytán száműzetett. ,Presse" ezen esethez azon megjegyzést tette, hogy a consistorium a törvényhozás által szabott szigort nem követte , ugyanis az ítéletben nincs szó a javak elkobzásáról, pénzbírságról, vagy tömlöczről. Ami már a javak elkobzását illeti, ezen megjegyzés sokat is, keveset is tartalmaz. Sokat mond, mivel a svéd törvényhozás 1860-ban a prot. vallás elhagyására a régibb törvények által szabott számkivetés és jószágkobzás helyett a tömlöczöt és pénzbírságot rendelte ; de kevesebbet is a valónál, mert ama consistoriumi ítélet valóban a nő javainak elkobzását tartalmazza. Nem mondotta ki ugyan nyíltan a jószágelkobzást , de nem idézvén, ki nem hallgatván a távollevő nőt, ennek érdekeit nem képviseltetvén, kit pedig a közösen szerzett vagyon fele illetne, ez mégis megtörtént. A törvényszék ugyan ily mulasztást követett el a gyermekek jogaira nézve is. Az apa szabadon újra nősülhetvén, a második házasságból születendő gyermekek az első házasságbeli gyermekek vagyonában is osztozkodnak. Hason esetekben a törvény mindig intézkedik, hogy az elválasztás kimondása előtt a nő és gyermekek jogai biztosítassanak. Itt ez mind nem történt, mert a nő — katholikus hitre tért át. „Tekintetbe véve -- igy hangzik az ítélet — hogy Schütze János Károly neje , Schütze született Sandberg Anna a királyi törvényszéknek 1858 máj. 19-én hozott ítélete folytán a svéd királyság elhagyására, mindennemű örökség vesztésére, és a polgári jogoktóli megfosztatásra ítéltetett el, mivelhogy a tiszta evangelicai tant elhagyta , és tekintettel az 1810 ápril 27-i királyi rendeletre, a polgári törvényszék igazságosnak találja a Schütze és neje közti házasságot feloldottnak kinyilatkoztatni, és Schütze urat felhatalmazni arra, hogy az elválhatási engedély megnyerése végett a consistoriumhoz folyamodjék." Így bánnak Stockholmban a házassági frigy szentségével. És a svéd sajtó, az egyetlen ,Morgenblad" kivételével, semmi megjegyezni valót sem talált ezen esetre. A fanatismus sokkal nagyobb náluk, mintsem hogy ezt tenni engedné. — Gothenburgban egy kath. templom szenteltetett fel sz. József tiszteletére, mely ünnepélyen nemcsak a katholikusok, hanem sokan a protestánsok között is jelen voltak nem minden jelei nélkül a meghatottságnak. A méltósága Studach a felszentelő főpap osztotta leginkább hivei örömét, kik napról napra szaporodnak. A kis de szép templom 4 — 500 embert fogadhat be. Ez az első ünnepiesen végzett templomszentelés, mely a reformatio kezdete óta itt történt Gustáv Adolph a 30 évi háború hősének városában. A túlliberális „Handels Tidning" ez eseményről isígy ír : „a katholikus kápolna, melyet tegnap leirtunk, átadatott az isteni tiszteletnek oly ünnepélyességgel és szertartással, mely közöttünk szokatlan. A szertartás Studach püspök in partibus infidelium által történt a stockholmi és az itteni lelkész segédlete mellett, mindannyian gazdag öltönyökben voltak, melyek ezen egyházéi, mely egyedül véli magát lenni a kereszt igaz vallása, az önmegtagadás és szegénység birtokában. A hosszú szertartás furcsának tetszhetett a jelenvolt hitetleneknek (!) , de ájtatosságra nem hangolhatták azokat, kik a latin imákat nem értik. Bernhard stockholmi lelkész által svéd nyelven mondott beszéd érdekes volt, a szónok anélkül, hogy sértette volna a jelenvolt protestánsokat, mégis a kathtan főpontjait határozottan kiemelte, és a szertartás egy részét magyarázta. Említi, hogy e templom lett igazán Isten házává, mivel Urunkat az Oltáriszentségben valóságos jelenlétében birja ; nem mondta ugyan, hogy a más felekezetűek, kik nem hisznek a miseáldozatban, nem birják Isten házát, de a következtetés könnyű volt az előzményekből. A beszéd után mise tartatott , Capeek által szerzett zene a mester dicséretére válik. BOLOGNA, júl. 9-én. Forradalmi lapjaink igen sokat foglalkoztak legutóbb egy bolognai egyházi férfiúval, ki Isten malasztjával elég erős és bátor volt elhagyni azon utat, mely papi méltóságának és jellemének nem felelt meg, melyen 1859 óta haladott ; és ki az egyházi hatóságnak engedelmesen alávetvén magát, jobb ösvényre tért. Ez Bontá ker. János kanonok, kiről most a nevezett lapok a legotrombább dolgokat írják. Nem, hogy a kanonok urat kimentsük, amit ő nem is akar, hanem az igazság érdekében akarjuk az ügyet felderíteni, tökéletes tudomásunk lévén mindenről. A kanonok egy idő óta érezte, hogy lelkismerete nem volt nyugodt, és hogy kötelessége parancsolja, miszerint bizonyos emberekkel és dolgokkal szakítson. Kitárta lelkét egy papbarátjának, kijelentvén, hogy kész a vezeklés, és kiengesztelés mindazon cselekedeteit magára vállalni, melyet az elöljárók tőle követelni fognak, csakhogy lelke nyugalmát visszaszerezhesse. Képzelhetni, mily örömmel fogadtatott elhatározása. Meg is tette, mit ígért, becsületesen , lemondott a kormány által adott, és őt nem illető hivataláról, lelkigyakorlatokat tartott egy zárdában. Hogy ez nyilvánosságra hozatik, azon Bonta nemcsak nem fog megütközni, hanem inkább örvend a nyíltan történtekért nyíltan akarván eleget tenni. Nem fenyegetések következtében, mint a forradalmi lapok hazudják, hanem az isteni malaszt által meg !) Még mi is igazolásra szoríttatunk. Szivesen teszszük. A ft. s tudós alesperes úr olvassa, aminek közzétételére megkerestettünk. „Tisztelettel megkérem ft. szerkesztő urat , legyen szíves a Re-1 i go 4-dik számának 29-dik lapján reám nézve tett észrevételét felvilágosítani : mi oknál fogva számitatom azon némelyek közé, kik annak „az egyszeri, egyszerű nyilatkozatot sem engedték volna meg." Ilyetén tulkapatásra magamat soha sem szabadítottam fel, s mégis a „Rei g io" t. olvasó közönsége előtt a többi közül mint föbánczimbora név szerint kiczövekeltettem. Kérelmem méltánylását bizton várom. Paks julius 19-én 1865. Girk Alajos, alesp. paksi plébános." — A kért felvilágosítást ft. urnak (I. T. 146 sz.) saját szavai adják : „átalános volt a nézet hogy ez után a jó ügyet teljességgel nem emeljük, s az ilyetén „történeti emlékek" tüzetes feljegyzését ott, ahol, s amily modorban ez történt, tapintatos eljárásnak nem tekinthetjük." Ezen ,történeti emlékek" voltak az egyszerű válasz, s a ft. plébános ur ezt sem tűrte. Dat veniam, corvis vexat censura columbas. Tam austerus hic , curtam benignus illic ? Szerk.) Ehez mi értünk, teszszük is ; csak mások is ugy adnák elő saját tanaikat, hogy ne sértsenek minket.