Horing Károly szerk.: Religio, 1873. 1. félév
29. szám
231 nincs köztünk ember, ki ezen, ekként ránk erőszakolt megtiszteltetésért ne pirulna !".... „Inkább csak odáig tudnók vinni a dolgot, hogy erősen vállvetve, keresztény családunk szentélyét, hitünk s egyházunknak utolsó támaszait megvédelmezni képesek lennénk ! Csak odáig tudnók vinni, hogy —zűrjenek meg" „Bocsássák meg t. olvasóim, ezen általános észrevételeimet. De épen ezek azok, melyek oly fájdalmasan hiven ecsetelik s jellemzik helyzetünket, hogy önkénytelenül is tollamba tolakodtak, midőn azon tárgyak felett elmélkedtem, melyekről ezúttal értekezni akarok". „Két rendbeli, látszólagosan nagyon is igénytelen alakú nyilatkozat ez. Az egyik Hoffmann, egyetemi tanár, s orsz. képviselőtől származik, és a katholikus vallás- és tanulmányi alapra, sőt talán még a kath. egyetemi alapra is (?) vonatkozik. A másik egy körirat, melyből megtudjuk, minő nézetben van jelenlegi cultus- és közoktatásügyi miniszerünk a felekezeti iskolák felül. (Folyt. köv.) Prozsnyó, márczius 15. Püspöki körlevelek. (Vége.) Végül a böjti időszak alkalmából kiadott főpásztori körlevélre irányozzuk figyelmünket, melynek tartalmát a 40 napi böjt kötelezettsége képezi. Hogy mily kedves a böjt Isten előtt, mennyire gyakoroltatott már az ószövetségben, azt ugyancsak az ó-szövetségi példákkal, nem különben Jézus példájával és szavaival világosítja fel a körirat, de megtanít arra is, hogy habár a 40 napi böjt nem is isteni, de kétségtelenül apostoli eredetű, illa enim omnia sine dubio ex apostolica descendunt traditione, quae in universa observantur ecclesia, et in nullo ecclesiae concilio instituta inverniuntur, mint ezt sz. Ágoston a keresztségről mondja. Sőt a 40 napi böjt apostoli eredetét a protestáns régibb liturgiák is bizonyítják. Előadja a körirat nemcsak azt, hogy halálos bűn alatt kötelez bennünket az egyház e böjtölésre, hanem előadja hasznát is, mert a böjt a vétkekért elégtételül szolgál, az elmét és szívet Istenhez felemeli és az erények szülő anyja. Annál fájdalmasabb azonban tapasztalni, hogy daczára ennyi üdvös következményeinek nemcsak az úgynevezett müveitek, hanem magok a papok között is, kik kétszeresen tartoznak az Úr példáját követni, lazul a böjti fegyelem. Ha tehát a hívek buzgalmát e tekintetben is fel akarjuk éleszteni, szükség, hogy jó példával magunk menjünk elő. De miért hoztam én mindezt elő ? talán máshol nem tudják, hogy használni kell a szentelt vízzeli meghintést, hogy végeznünk a boldogságos Szűz officiumát és miséjét, hogy ragaszkodnunk kell az egyház minden tanulmányához és igy ahhoz is, melyet a legutóbbi zsinaton végérvényesen eldöntött s hogy a böjtre köteleztetünk ? Nem, ezen gondolat távol volt és van tőlünk, csakis azon szándék által vezéreltettünk, hogy részben feltüntessük az apostoli buzgalmat, melylyel mit, főpásztorunk a hitélet minden terét felkarolja, hogy uj életet öntsön belé, részint pedig hogy a közös érintkezés által e téren a régi és mégis mindig örök ifjú egyház eszméi iránt közösen lelkesüljünk, hitünk egységéről és egyenlő szeretetünkről a nyilvánosság előtt is tanúságot tegyünk. Nem fejezhetem be rövid tudósításomat anélkül, hogy a jelen kedvező alkalmat fel ne használjam tiltakozásra azon eljárás ell°n, melyet megyénk egyik követe püspökünk ellen követni jónak látott. Tiltakozunk egyszer mindenkorra az ismeretes irányú interpellatio ellen, tiltakozunk az ellen, hogy az országgyűlés beavatkozzék lelkismereti ügyünkbe, hogy bírálja püspökünknek, vallási téren tett eljárását, mert mi a parlamentet bírónkul vallási ügyünkben, hogy mit higyjünk, mit ne higyjünk, elismerni soha nem fogjuk. A képviselő úr az országgyűlés többi tagjaival együtt, hasonló interpellátiók és infestatiók által csak azt fogja elérni, hogy mi még szorosabban fűződünk püspökeinkhez, mert az ügy, melyért megtámadtatott, közös vallási ügyünket képezi; erre mindig számithat főpásztorunk, kiről elmondhatjuk, hogy: beatus, quoniam persecutionem passus est propter justitiam. a. Far nos 1 april 2-kán. Főt. szerkesztő ur ! Forrón szeretett főpásztorunk, Méltóságos és Főtisztelendő Illyésfalvi Papp-Szilágyi József ur, ki egyházmegyéjében, — mióta a Gondviselés őt nekünk atyánkul adta, — a népnevelés előmozdítására igen sokat tett, részint atyai szavaival buzdítva lelki fiait a keresztény, azaz az igazán katholikus nevelés felkarolására, részint sok szegény községet iskolák építése és felszerelésében anyagilag segítve, a néptanítók sorsát is saját pénztárából javitá. Hogy pedig állitásom igazságát okadatoljam, amiről nekem biztos tudomásom van, legújabban a nagyürögdi gör. kath. hitfelekezeti iskola felépithetéséhez 1000, azaz egyezer o. é. forinttal járult ; a nadánytelkü gör. kath. hitfelekezeti iskola felépítésére 200, azaz kétszáz o. é. forintot volt kegyes adományozni, az ugyanoda való néptanítónak pedig 100, azaz egyszáz o. é. forintnyi segélyt adott. Ez ő Méltósága érdemkoszorujának csak egy kis részecskéje, de miután baljának nincs tudomása arról, mit jobbra cselekszik, elég legyen ez egyszer ezt felhozni, nehogy eme nagylelkű atyának szerénységét megsértsem ; de mivel a gyertyát véka alá rejteni nem szabad, nyilvánosságra kell azt hozni, hogy világoljon minden igaz katholikusnak , s hogy lássák a szabadonczok is, miszerint a rágalmazott holtkezek hogyan működnek ; kérem azért ferdőségedet e három rendbeli kegyes adakozást nagyrabecsült lapjában köztudomásra hozni, a mennyei örök Isten pedig irja be az élet könyvébe ő Méltóságának eme nagylelkűségét ! Isten velünk ! IRODALOM. 26. „Bibliographia Cleri Archi-Dioecesis Strigoniensis in Hungaria. Az esztergomi érseki fámegye papságának közműveltségre ható irodalmi működése a legújabb korban. Az 1873. világkiállítás alkalmával közzétette Majer István, esztergomi kanonok." Esztergomban 1873. 8. XVI és 63. Pesten Sartori Károly, Esztergomban Buzárovits Gusztávnál ; ára 50 kr. E füzetnek gondosabb átlapozása még csak megerősítette bennünk azon kellemes benyomást, melyet az ránk legott az első pillanatban tett, midőn észrevettük, hogy itt oly irodalomtörténeti részlettel vagyon dolgunk, mely egyszermind a kath. klérusnak fényes apológiájául is szolgálhat ; mert már csak az esztergomi tömegyének szűkebb körében is azt mutatja, miszerint, mint maga a füzet mondja : „ha