Horing Károly szerk.: Religio, 1876. 1. félév
43. szám
•339 jen ismeretről semminemű fölvilágosítást és mind ama kísérletek, melyek egy ilyennek fölállítására czéloztak, nemcsak hiúknak bizonyultak be, hanem részint az Isten láthatatlanságáról, részint pedig a közvetett istenismeretre vonatkozó képességünkről szóló kath. tant veszélyeztették. Ha ős szüleink, ha a patriarchák, próféták, apostolok s némely szentéletű keresztények Istent már e földön is közvetlenebbül, mint embernek természetes erejével rendesen lehetséges, megismerték, ez bizonyosan nem természetes képességek, hanem a kegyelem világának műve volt. (Folyt, köv) Lourdesi emlékeim. (Folytatás.) Szeptember 7-én értünk, a komáromi apát-plebános ur s e sorok irója azon helyre, mely a hold. Szűz megjelenése, az ott napjainkban is történendő számtalan csudák által oly látogatottá lőn ! Kiszállván a vasúti kocsiból az omnibusok megszámlálhatlan serege lőn látható. Minden szálloda-tulajdonosnak van omnibusa, s az oda érő zarándok, ha már elhatározta, mely fogadóba akar szállani, minden nehézség s hoszt keresés nélkül jut el rendeltetése helyére. Nekünk szándékunk volt a kegyhelyhez legközelebbi szállodába, a „Hotel de la Grotte"-ba menni, de már minden szoba le lévén foglalva, kénytelenek voltunk máshol lakást keresni. Kiszállván a kocsiból, egy előkelő úriember kifizette helyettünk a vitelbért. Kellemes meglepetés nem ugyan a pénz végett, hisz az egész csak 1 frank volt, hanem azon előzékenységért, melylyel az úriember ezt tette. Lourdesban magánylakot is lehet kapni, s néha, ha valaki jóravaló családot talál, ily lakás kellemesebb, mert nyugodtabb. Hoszúi keresés után végre mi ilyen hajlékot találtunk, s az alku hamar meg volt kötve. Szállásunk nem volt teljesen független, mert meg kelle ígérnünk, hogy otthon fogunk étkezni , de körülményeink úgy alakultak, hogy ez ígéretünk csak ígéret maradt. Gyönyörű nap volt szeptember 7-én, az ég a déli kék színben ragyogott fölöttünk, mintha velünk együtt örülne, hogy utunk főczéljánál voltunk. Bár fáradtak s lankadtak voltunk, s rövid pihenés jól esett, mégis sokkal rövidebb időt engedünk elfáradt testünknek, hisz szívünk nyugtalanul dobogott; oda, oda a szent helyhez vonzottak érzelmeink ! Bár a nap hevesen sütött, mi hajadon fővel tettük meg az első utat a sz. helyhez s midőn megláttuk a gyönyörű templomot, mily leirhatlanul kedves volt az első benyomás ! E templom, mely külseje által is kedves benyomást gyakorol, meglep, ha az ember abba belép. Kápolnát kivánt a hold. Szűz s nagyszerű templom len épitve, melynek minden szépsége, nagysága s gazdagsága mellett mégis egy hibája van, s ez az , hogy kicsiny azon ezer meg ezer zarándok befogadására, kik kivált Mária-ünnepeken a világ minden részéről ide zarándokolnak. Midőn egykoron az épitész Peyramale plébánosnak az épitendő kápolna tervét a grotta előtt megmutatná, ez széttépé a tervet s a Gave folyóba veté. „Mit csinál, plébános úr?" kérdi az építőmester csudálkozva a buzgó papot. „Hisz látja", viszonzá Peyramale komolyan, „én szégyelem magam azon szűkkeblűség miatt, melylyel az Isten anyjának egy templomocskát ajánl, s sietek a fösvénység ezen lealázó nyomait megsemmisíteni. A massabieli sziklán ne emelkedjék szegény falusi templomocska, kathedrálisnak kell annak lennie, szép, nagyszerű legyen az, olyan diszes, milyet a művészet kigondolhat ! Alkosson remekművet, semmi se akadályozza lelkét. Ne tekintsen a költségekre. Az, ki e száraz sziklából forrást fakasztott, képes lesz a buzgók szivére hatni, hogy gazdag alamizsnát nyújtsanak!" S a plébános nem csalódott. A templom, mint legnagyobb részt Mária kegytemplomai Francziaországban, két részből áll; az alsó s felső templomból. Az alsóban, melynek főoltára a grotta fölött van, összesen öt oltár áll; ezen alsó templom mystikus homályba van burkolva, s ép e homály az, mely a zarándok szivét igazi ájtatosságra készteti. A felső templom, melynek főoltárán a megjelenés szobra látható, világos, s tizenöt kápolnából áll. A felső templom tele van zászlókkal s becses ajándékokkal. Soha nem tapasztalt érzelem fogta el szivünket, midőn a hold. Szűz e szentélyében térdeltünk. S még a megjelenés tulajdonképeni helyén nem is valánk. Miután azt hallottuk, hogy fölötte sok pap van jelen, már aggodalom fogta el szívünket, váljon leszünk-e oly szerencsések másnap, Kisasszony napján e sz. helyen misézhetni. Az apátul fölkereste a missionariusok elöljáróját, s miután megmutatta volna formájáinkat s az elöljáró látta volna, hogy egyházi dignitáriussal van dolga, szivesen teljesité kéréseinket, sőt egész ottlétünk alatt egy magunk által választott órát 8—9-ig engedett át, melyen naponta a kegyhelyen misézhettünk ; de sőt előzékenysége annyira ment, hogy az apáturnak meg kelle ígérnie, hogy naponta a missionariusoknál" reggelizzünk s ebédre is a mikor tetszik, megjelenjünk. Valóban, mi hoszú utunkon annyi előzékenységet tapasztaltunk nemcsak papok, hanem világiak részéről is, mely kellemesen meglepett. Szerencsésen elvégezvén dolgunkat a misézést illetőleg, a grottához siettünk, azon helyhez, mely ott létünk alatt napról napra kedvesebbé lőn. Mi, miután a templom mögötti utat nem ismertük meg, a város felé a grottához vezető utat választottuk s oda élénk. Sok zarándok volt már ott egybegyűlve, s mi is térdre borultunk ; könyek, az öröm s hála könyei folytak szemeinkből, miért szégyellenek ezt bevallani, hisz oly édesek, oly vigasztalók voltak e könyek. Hoszan, hoszan tekintek a megjelenés szobrára. Ez tehát azon hely, melyet egykoron az ég királynéja lábaival érintett ? Oh, talán a boldog Bernadette ép azon helyen térdelt, amelyen mi, váljon az irgalom anyja tekinthet-e ránk is szeretettel, mint egykoron a szerencsés Bernadettéra ? Hoszan térdelünk e sz. helyen, de hasztalan, ajkaim imára nem nyiltak, csak szivem, lelkem érezte, hogy avval társalog, kihez eljöttem, szerencsés felgyógyulásomért leróni a hála adóját. A grotta előtt balra van az úgynevezett gyógyforrás, ennek vizéből iszik minden zarándok, mi tehát szintén odatartunk. A forrás, kivált, ha a búcsúsok száma nagyobb, folytonosan ostromnak van kitéve s csak nagy ügygyel, bajjal sikerül egy-egy italt nyerhetni. A zarándokok többnyire maguk hoznak ivószereket : kagylót, pléh-s üvegpoharat, melyeket meglehetős drágán minden a templom-43*