Horing Károly szerk.: Religio, 1876. 1. félév
42. szám
neked megjelenik?" „Nem, én nem tudom", felesé Bernadette, „ő nem mondá meg nekem!" „Az emberek azt mondják, viszonzá Peyramale, hogy a hold. Szűz , de tudd meg, ha te hazudva állítod, hogy őt látod, te azon uton vagy, hogy őt soha se lássad. Mindnyájan fogják őt egykoron látni, csak te nem!" „Ki legyen a megjelenés, azt nem tudom", felelé meghatottan Bernadette, „de azt tudom, hogy láttam, s hogy engem ő küldött, miszerint az ő nevében felszólítsam, hogy neki kápolnát építtessen". Peyramale mélyen meg len hatva a gyermek szavai által, de arcza nem árulá el belső megindulását. Gondolatokba merülve állt ablaka előtt s mélán tekintet ablakán át , a természet téli ruhába burkolva szunnyadóit. „Leányom", szóla ő Bernadettehez közeledve, „én tehetségem szerint azon leszek, hogy a megjelenés kivánsága teljesüljön, de csak ezen feltételek alatt: a megjelenés mondja meg, ki ő, s ha csakugyan a bokr. Szűz, tegyen csudát ! Te azt mondod, hogy midőn megjelenik, lábai egy vad rózsabokrot érintenek ; jól van, ha azt akarja, hogy kápolnát építsünk neki, tegye meg a csudát, hogy a rózsabokor most, télen kiviruljon". „Főtisztelendő úr", kérdek a kedves aggastyánt, midőn ő mosolyogva mondá el nekünk ezen történetet, „nem érzett-e lelki nyugtalanságot, midőn a kis hírnököt ily kategorikus válaszszal elbocsátá?" „Persze, persze", viszontá mosolyogva, „én egy pillanatig azt gondolom , mégis csak különös eljárás, ha a megjelenés csakugyan a bold. Szűz, hogy ily követeléssel lépek eléje , egész éjjel nyugtalan valék, de végtére avval vigasztalom magamat, hogy legjobb szándékom volt, s hogy a kivánt csuda csak a bold. Szűz, ha ő az, dicsőségének előmozdítására fog szolgálni". Hihetlen gyorsasággal terjedt el a hir, a plébános nem keresett dicséretekkel lőn elhalmozva s a hitetlenek már örültek diadaluknak ; örömük rövid ideig tartott. Másnap Bernadette ismét eljött a barlanghoz, a szép nő látható lesz s Bernadette tudtára adja a plébános üzenetét. A megjelenés mosolyogva hallgatta Bernadettet, s midőn ez bevégezte elbeszélését, f eltűnt. A rózsabokor nem virult ki, a hitetlenség diadalmaskodott. Lázas izgatottság fogta el a kedélyeket. De nagyobb s következményeiben áldásosabb csudát akart tenni a hold. Szűz. Mit, mi haszna leendett az emberiségnek abból, ha egy rózsabokor felvirul, hogy a nap legelső heve alatt ismét elhervadjon? Február 25-kén Bernadette ismét megjelenik a barlangnál, a megjelenés látható lesz s Bernadett-tal a harmadik titok közöltetik. „És menj leányom", szól a szép hölgy kegyteljesen, „menj el a forráshoz, mosakodjál és igyál a vizből". Bernadette a mintegy húsz lépésnyi távolságban folyó Gave felé irányozva lépteit, mert sehol vizet nem látott, de midőn már az útnak felét megtenné, a jelenés intett, hogy ne a folyóhoz menjen s kezével egy helyre mutatott, hol néhány száraz fűszáll volt látható. A leányka kaparni kezd gyenge kezeivel azon helyen, a nép kíváncsian nézte őt. Egyszerre a föld nedves lesz, piszkos homokos viz kezd csörgedezni s Bernadette háromszor viszi ajkaihoz, de mindannyiszor oly undor fogta el, hogy nem volt képes abból inni. A szép hölgy komolyan tekint rá s Bernadette erőt véve magán, iszik a tisztátalan vizből. A barlang később tudományosan megvizsgáltatott s bevégzett tény, hogy ott soha forrás nem volt azelőtt. A vizsugár elejénte vékony, mindig vastagabb s vastagabb len s most naponta 2000 akó vizet ad. A viz tiszta, friss s kellemes izü, s a tudomány férfiai által vegyészileg megvizsgáltatott s megállapittatott, hogy magában véve semmi gyógyerővel nem bir. Tiszta kellemes izü forrásvíz az, s mi, kik szerencsések voltunk itt is, mint La Salette-ban a gyógyforrásból ihatni, őszintén mondhatjuk, hogy a roszvizű Francziaországban egyedül itt s La Salette-ban ihattunk jóizű vizet. „Csuda, csuda!" kiáltá a nép s seregesen tódultak a forráshoz, bemarták kendőiket s legott számtalan gyógyulás történt. A hivő nép ujongott örömében, a hitetlenség dühöngött s gyalázatára szokott fegyveréhez, a hazugsághoz nyúlt, hogy a kétségbe nem vonható eseményt nevetségessé tegye. Bernadette naponta eljárt a barlanghoz, de csak ritkán látá ezentúl a megjelenést. De volt-e még erre szükség? A kegyelem forrása, mely az ő parancsszavára fakadt, fennen hirdeté hatalmát s dicsőségét ; a csudák, melyek mindinkább gyakoriabbakká lőnek, fennen azt kiálták: „Itt az ég királynéjának hatalmas keze működik!" Már bizonyos dolog volt, a hivők legalább nem kételkedtek, hogy a megjelenés az ég küldöttje volt, de hogy ki legyen ő, az még kétséges volt. Bernadette fel lőn szólítva, hogyha szerencsés lesz még egyszer a megjelenést láthatni, kérdezze meg, ki legyen ő, de a szép hölgy, úgy látszott hogy eltűnt, — örökre ! Végre eljött márczius 25-re az egyház gyümölcsoltó boldog Asszony ünnepét üli e napon. Bernadette e napon megjelenik anyja társaságában, a megszámlálhatlan sokaságú nép tiszteletteljesen helyet csinál neki s suttogja : „A szent jó, a szent jó!" Bernadette mit sem hallott, mitsem látott s elfoglalja helyét a barlangban. Alig térdel rövid ideig s imádkozza olvasóját, midőn arcza egyszerre átváltozik. Égből alászálló angyalnak nézné valaki az imádkozó, átszellemült gyermeket, minden jelenlevő mélyen meg volt hatva. Habár a megjelenést senki sem látá, csak Bernadettera kelle tekinteni s minden kétely elmúlt. Bernadette ajkai mozognak, ő következő kérdést intéz a megjelenéshez: „Oh kedves hölgy, mondd meg nekem, ki vagy?" Háromszor ismétli e kérdést, anélkül, hogy feleletet nyert volna s Bernadette negyedszer kérdezi. Most a megjelenés kiterjeszti eddig imádságra összekulcsolt kezeit, mintha az egész világot szerető szívéhez szorítaná, tekintete az ég felé irányul és a legnagyobb alázattal mondja e szavakat : „Én a Szeplőtelen Fogantatás vagyok !" A megjelenés szobra odaállítva azon helyre, hol a megjelenés történt, a legtisztább carrarai fehér márványból, remekmű, elkészítve Bernadette leírása szerint, azon felírást viseli, melyet az ég királynéja választott: „Je suis l' Immaculée Conception". A betűket, ha az ezt elközeledik, a grottában levő óriási gyertyatartóban éjjel nappal égő 60—70 gyertya égi fénynyel világosítja meg. A kétely megszűnt, már tudvalen, hogy az ég királynéja maga jelent meg, hogy az emberiséget pártfogása s oltalmáról biztosítsa. A napról napra mindinkább megújuló