Breznay Béla szerk.: Religio, 1885. 1. félév
30. szám
RELIGIO. Az egyház nem idegenekre, nem rabszolgákra bizta a gyermeknevelést, önmaga vette azt édesanyai gonddal kezeibe; feláldozó,lankadhatlan buzgalmat fejtett ki az oktatás ügy terén. A püspöki székhelyeken, továbbá a kolostorok mellett iskolákat nyitott, népiskolákat, melyekről a pogány kor nem is álmodott, s melyekben a mára az agora és forum közepén a szószéket felállították, mely onnan ama szellemdús és szenvedélyes városok felett uralkodott s meghódította őket a szó hatalma által. Nehéz volt volna emberi dolgot ennél inkább megtisztelni, — és mégis a kereszténység ennél többet ten, midőn a szószéket nem a tribünre, hanem a templomba gyermek csakhamar oly kérdésekre volt képes az oltár mellé helyezvén, a szónak saját trónt, megfelelni, a milyeneknek megoldása egy óvilági úgyszólván a szentély közelében oltárt emelt i .. i i i i „i. ' i i i il . bölcsnek becsületére vált volna. „Gyermekeink egyszerű katekizmusa tudósi és fönségi philosophiát foglal magában a Platóénál. Az Isten egysége néphitlen, s ezen egyetlen igsság elismerésétől veszi kezdetét gyökeres átalakulása a polytheismus által megvesztegetett eureai törvényhozásnak, mely a társadalmi épület alapját egy hazugságra fekteti."1) — „Mit Soorses nem mert csak halkan kimondani, s amit Plat nem volt képes felfogni, vagy kifejezni, nálunk mindjárt kezdetben egyszerű munkások fenne hirdették, s szegény műveletlen leányok a fonás közben ismétlélt nyelvök darabos egyszerében." 2) A keresztény egyház papjainak, mint a nép hivatott oktatóinak lehetőleg alapos kiképezitésén mindenképen fáradozott; és ezek nemcsk a hitigazságokban, hanem a profán ismeretek nemeiben is adtak a népnek tanítást, és igy uralpitói lettek mintegy azon keresztény nevelt és oktatási rendszernek, mely a keresztény neveltségnek és tudományosságnak adott létet.3) Maga a szószék is alkalmat nyújtott nekik, nagy tömeget magát nevelni és tanítani, mint ez más uton-módon nem részesülhetett az oktt vala. És ekkor látni lehetett azt, mit a pogányság soha sem látott, t. i. a szót egyszerű prózában, minden pipere nélkül, a templomban, a mysteriumoknak közepette. Igaz, hogy épen ez által a szó jelleme megváltozott, megszűnt az a kíváncsiság tárgya lenni, hogy tanítássá legyen; czélja már nem többé hízelegni az érzékeknek, hanem felvilágosítni az elméket, s megrázni a szíveket. Midőn látom, hogy a keresztény szónoklat elég erős egész nemzeteket a pogányságból kiragadni, többé nem csodálkozom, ha ugyanazt elég hatalmasnak találom, hogy Veronánál a lombardiai városokat és viczenzai Jánost egymással kiengesztelje, s hogy sz. Bernard buzdítására az egész vezelay-i gyülekezet a keresztesek közé rohanjon." És itt, a többi tudományágakban történt fejlődésnek futó áttekintése után, megemlíthetjük még pár szóval az ékesszólás haladását is a kereszténységben. Ha a régieknek volt Cicerójuk és Demosthenesök, a keresztények bátran mutathatnak egy Ambrusra, egy Ágostonra, Lactantiusra, Cypriánra, vagy a görög szentatyák közt Aranyszájú sz. Jánosra és sz. Vazulra, később egy sz. Bernátra, vagy az ujabbak közt Rostásban; hogy már ne babonák után induljon suetra, » Fénélonra, ° Massillonra, Bourdalouera hanem tiszta világos tan szerint vitézze léptei stb. stb. — Nincs ezeknek szükségök népforránoly tan szerint, mely őt magát gondolkozni tagásokra, összesküvésekre, rendkívüli politikai vinitra. Igy foglalkozott keresztény bölcsészetteiszonyokra ; a keresztény ékesszólás magasabb remég azoknak szelleme is, kik minden egyéb mű- :sokban keresi győzelmét ; megvigasztalja a szereltséget nélkülöztek, mert mindenkinek kellett énnt, anélkül, hogy bűneinek hízelegne, megondolkozva imádkoznia, önmagát vizsgálnia, étkézteti a királyokat, anélkül, hogy tekintészabad akaratáról, halhatatlanságáról, s egyéb ilyeneken csorbát ejtene, s ha mi fő," nem pazanagy igazságokról elmélkednie. Nem kis dolog ez, — óriási a befolyás, melyet a kereszténység a szószék által gyakorolt az értelmiség fejlődésére. „A régiek," — írja Ozanam — ,az emberi szónak a legmagasb talapot adták, midőn szája eszméit pillanatnyi dolgokra, hanem oly mákkal foglalkozik, melyek mind ideiglenes, bi örök boldogságunkra vonatkoznak.3) Hol van tehát a kereszténység elveiben, vagy tünetében a tudományos haladásnak meggát l) La civilisation au V. siècle. T. II. 6. lec. ) Mi magyarok büszkén nevezzük Pázmányunkat mar Cicerónak. V. O. Chateaubriand, id. m. II. 76. 1. •29* 1) Études historiques, Tom. II. discours I. '•) De Champagny, Les Antonins vol. II. p. ') V. ö. Rézbányai, id. m. I. 127. 1. 267. 235-