Breznay Béla szerk.: Religio, 1893. 2. félév
42. szám
342 RELIGIO. nem érvényesülhet a házassági köteléknek sem feloldhatatlansága, sem vallás-erkölcsi szent jellege; a természeti házasságjog ezen két megmásíthatatlan törvénye. Mert ezeknek egyenes negácziója a polgári házasság. Hiszen a polgári házasság bármely alakjában már nevénél s egész természeténél fogva nem egyéb, mint polgári jogügylet, mely valamint az állami törvények szerint jön létre, úgy azok által bizonyos esetekben fel is oldható. Ekkér a kormány által kontemplált állami házasságjog feladván a természeti házasságjog alapját, s a polgári házasság alapjára helyezkedvén: nem lehet egységes vagyis mindenkit lelkiismeretében kötelező házasságjog, mert ez az ész lelkiismeret által proklamált feloldhatatlansági elvet, ha— ellenmondásban önmagával — fel is venné szakaszai közé, azt a többi országok állami házasságjogának példája szerint, nem képes saját hatalmi eszközeivel soká föntartani. A házasság ugyanis lényegében és czéljaiban kiválóan erkölcsi életviszony. Ennek szabályozására tehát elsősorban az erkölcsi, nem pedig a jogi hatalom van hivatva. Egyedül az erkölcsi hatalom rendelkezik azon eszközökkel, melyek a természeti házasságjog törvényeinek, jelesen a feloldhatatlanságnak és szent jellegének foganatosítására feltétlenül megkívántatnak. Egyedül az erkölcsi hatalom joghatósága terjed ki a lelkiismeretre, melyben a házassági szeretet és hűség, nem különben a kölcsönös segélynyújtás és családalapítás legfőbb biztosítékukat lelik. A házassági szeretet és hűség, a kölcsönös segélynyújtás, a családalapítás és gyermeknevelés inkább erkölcsi, mint jogi kötelességek; azoknak teljesítését csakis az erkölcsi hatalom garantírázhatja, mely a lelkiismeretnek parancsol. Ezt vegyék szemügyre, ezen szembeszökő igazságnak szerezzenek érvényt kormányférfiaink és törvényhozóink, kik az állam és egyház jogkörének megjelölésében s egymástól való gondos elválasztásában mindkét tényező legvitálisabb érdekeinek vélnek jó szolgálatot tenni. Lévén a házasság lényegileg erkölcsi életviszony, vagyis erkölcsi kötelességeknek és jogoknak foglalatja, ezeknek megfelelő törvényekkel való szabályozása az erkölcsi hatalom jogkörébe esik. Ezen törvények rendszere képezi a ker. házasságjogot, mely a természeti házasságjogon alapszik, s a házasságnak, a természet művének (officium naturae) szentséggé való felmagasztaltatásában : — az egységes, felbonthatatlan, erkölcsi szent köteléknek csalhatatlan biztosítékait leli. Ha tehát az állam saját tételes házasságjogát a kötelező polgári házasságra alapítja, ezzel nemcsak a házasság erkölcsi jellegét, s ennek következtében az erkölcsi hatalom illetékességét tagadja, kizárólag jogi ügyletnek tekintvén a házasságot, ami már magában is egyoldalú álláspont, hanem azonkívül a házasság feloldhatatlansága, tehát a házassági jogbiztonság, a családi s állami egység és szilárdság legerősebb garancziájától fosztja meg önönmagát.. (Folytatjuk.) EGYHÁZI TUDOSÍTÁSOK. Meghalt István bácsi, nincs többé a földön. Magyarország szegényebb lett egy pappal, kihez fogható, országos tiszteletre nézve, kevés, talán egy-kettő születik csak egy-egy század folyásában. Méltán siránkozik tehát Sión, mert vesztesége valóban nagy. István bácsit az ő páratlan népszerűségében nem pótolja senki. Vannak mellette, léphetnek nyomdokaiba mások, kik más tulajdonságokban jeleskednek; népszerűségét István bácsi magával viszi a sírba, 317317 - es halál megtisztítva őt a föld salakjától, felemelte az ő nemes és szeretettől mosolygó alakját a példák és eszmények fénykörébe, hogy tündököljék századokról századokra Magyarország felett, mig e hazában katholikus vallás és magyar papság leszen Ifjú nemzedékünk vegye őt a hatás nagyságára, országos népszerűségére nézve mintaképül ; mi pedig öregek tartsuk nemes és kedves szellemét emlékezetben és áldásban mindörökre ! Az esztergomi főkáptalan főnökének elhunytáról a következő gyászjelentést adta ki és küldte be hozzánk: Az esztergomi főszékesegyházi főkáptalan szomorodott szivet jelenti forrón szeretett kartársának, méltóságos és főtisztelendő dr. Majer István urnak, stagni vált püspöknek, a pápa ő szentsége házi főpapjának, Esztergom melletti sz. Benedekről nevezett apátnak, az esztergomi főkáptalan nagyprépostjának, a zsinati vizsgálóbizottság elnökének, főegyházmegyei könyvbirálónak, a magyar főrendiház tagjának, a Lipót és vaskorona jeles rendek lovagjának, a Szent-István-Társulat tudományos és egyházirodalmi osztálya tagjának, Esztergom megye közigazgatási bizottsági tagjának, Esztergom szab. kir. város díszpolgárának, a hittudományok bekebelezett tudorának, számos közművelődési és emberbaráti egyesületek disz- és valódi elnökének és tagjának, aranymisés áldozáinak, az egyház és haza önzetlen szolgálatában töltött tevékeny, áldozatkész élete 81-ik, áldozó papsága MAJER ISTVÁN vál. püspök, esztergomi nagyprépost, 1813—1898.