Breznay Béla szerk.: Religio, 1894. 1. félév
16. szám
148 RELIGIO. VEGYESEK. •J.** Jó szó a protestánsokhoz, a melynek végére bizony magára is ráfér egy kis jó szó, — az a figyelmeztetés, mely a „P. N." csütörtöki számának második vezérczikkében látott napvilágot, a mint szórólszóra imitt következik : „A jövő század számon fogja tőletek kérni Tiszák és Szászok, Prónayak és Péchyek, Radó, Fabiny és Zelenka, akiknek nevei a protestáns égen szebben ragyognak ma, mint a nagykeresztek csillagai mellükön , hogy megtartották-e a protestántizmust hitben és erőben és szabadságban a magyar nemzet számára, avagy el hagytátok veszni az állami omnipotenczia sorvasztó uralkodása alatt? Lehet-e feláldozni a hit meggyőződését a miniszterializmusnak ? Szabad-e gyűlölni a katholikus kereszténységet annyira, hogy ellene ütközve, a protestánsok kis serege odaveszszen ? — Ha van a magyar protestántizmusnak még életereje és nemzeti hivatása, most mentse meg magát, hogy el ne árultassék. Pedig van hivatása és kötelessége. Mert abból a protestáns népből nem lesz katholikus, de lehet hitetlen pogány. S akkor elveszti összetartozását és szétszóratik anyagul és áldozatul a szocziálizmusnak és a materializmusnak. A követ, ha szétporlik, szétszórja a szél s abból oltárt épiteni sem Istennek, sem a hazának nem lehet többé." — Az a mondás, hogy „abból a protestáns népből (már t. i. a mienkből) nem leszcatholikus, de lehet hitetlen pogány, — nem nagy megtisztelés sem magára a magyar protestantizmusra, sem reánk magyar katholikusokra, katholikus papságra. Hát oly megmásíthatatlanul rossz úton halad a magyar protestáns nép, hogy annak nem lehet más jövendője, mint „hitetlen pogány"nyá lenni? És a magyar katholikusság, a magyar kath. papság oly lelketlen s tehetetlen panperdákból állna, hogy semmi vonzó erőt ne tudna gyakorolni az igaz hit felé, tehát a kath. egyház keble felé gravitáló hivő protestáns népre — szemben az azt csalogató „hitetlen pogány"-sággal szemben? Az elkereszténytelenedés kitört harcza által szétforgácsolásba kerülendő magyar protestáns népnek Isten által rendelt menedéke — az az anyai kebel, a honnan protestáns testvéreinket német emberek által keltett vihar elszakította, a kath. egyház keble. Paptársaim ! Nyissuk meg e keblet , nyissuk s világosítsuk meg a hozzá vezető utat ! -f- „Scripta scripsis opponenda", mondá XIII. Leo pápa. Ezt ki lehetne egészíteni avval, hogy a tevékenység terén acta actis opponenda, okosan és mérséklettel, okosan, hogy minden akcziónak meglegyen az alapja a hivek lelkében; mérséklettel, nehogy akcziónk, melynek czélja ugy is a béke és szeretet lehet csak végczésképpen, gyógyító i helyett olajat öntsön a lelkeket pusztító tűzre ; okosan és mérsékelten, hogy maguk a nehézségek is nem annyira akadályok, hanem inkább fokozatok legyenek a czél megközelítése és elérésében. Ilyen akcziót fejtett ki, ami nem csekély dolog itt a szabadelvűségtől megmámorosodott fővárosban, Kirschhoffer Károly óbudai plébános. Az ő lelkes vezetése alatt a főváros III. kerületének választópolgárai nem választó kath. polgártársaikkal összeállva 10,000 névaláírással nyilvánították nemtetszésöket a mindent felforgató kulturharczos törvényjavaslatokkal szemben. E nevezetes nyilatkozatot f. hó 21-én adta át egy küldöttség Zichy Nándor grófnak. Méltán büszke minden katholikus az első országos katholikus nagygyűlésre. Ámde Budapest katholikusai akkor mutatnák meg megcáfolhatatlanul, hogy ezt a fényes első országos kath. nagygyűlést ők csinálták az országnak, s nem az ország csinálta nekik, hogyha most minden plébánia választókerülete részéről az óbudaiéhoz hasonló nyilatkozat mondaná ki, hogy mit akar a főváros 350,000-et meghaladó katholikus lakossága ! — A katholikus autonómia. Gróf Csáky Albin vallás-és közoktatásügyi miniszter tegnap küldötte szét a meghívókat a katholikus autonómia előkészítő munkálataira a király legfelsőbb elhatározásával alakított harminc tagú bizottságnak. A miniszter Vaszary Kolos bíboros herczegprímással történt megállapodás következtében a bizottság ma, szombaton, délután fél 4 órára hívta egybe a herczegprímási palotába. A bizottságban tudvalevőleg tíz egyházi és husz világi tag van. Az ülésen Vaszary Kolos bíboros herczegprimás elnököl. — A kath. mester-inasok budapesti otthonát f. hó 18-án, vasárnap, Pallavicini Ede őrgrófné társaságában gr. Zichy Jánosné sz. Redern Mária grófné és leányai gr. Zichy Viktória és gr. Zichy Lujza tüntették ki magas látogatásukkal. Az előkelő vendégek meghallgatták az inasok számára tartott hitoktatást, megszemlélték a fiuk társas játékait, aztán körülbelől egy órai időzés után teljes megelégedésüket nyilvánítva távoztak. A nyitrai Kath. Kör tagjainak száma 348. Alapító tagja a körnek 20 van, köztük: érsek 1, más egyházi férfiú 11, mágnás 4, földbirtokos 4. Rendes tagok összesen 273, helybeli 170, vidéki 103. A helybeliek közül : egyházi férfiú 33, világi 137. Ezek közt: állami tisztviselők 26 (köztük 6 tvszéki bíró, 3 pénzügyi titkár, 1 számtanácsos), megyei tisztviselő 11, városi tisztviselő 9 (köztük a polgármester, kapitány, pénztáros), kereskedő s iparos 32, ügyvéd 9, világi tanférfiú 10, orvos 2, mérnök 1, gyógyszerész 1, pénzintézeti tisztviselő 8 (köztük 3 bankigazgató), püspöki uradalmi tiszt 4, földbirtokos s magánzó 24. A vidékiek közül : egyházi férfiú 49, világi (többnyire földbirtokos s ügyvéd) 54 Pártoló tagok száma 53, köztük 11 hölgy. A kör május 1-től a hosszú utczában lévő püspöki igazgatósági szép házat bérelte ki, melyben még többen fognak elférni. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár, Budapest, 1894 Nagy Sándor könyvnyomdájából. (Papnővelde utcza 8. sz.) „Az esztergomi Szent Istvánról czimzett ősrégi érseki papnevelő intézet elüljárói és tanári kara szomorodott szivvel jelenti szeretett tagtársa, nagyságos és főtisztelendő tótspóki Soóky Gábor úrnak, t. kanonok, szentszéki ülnök, és papnevelő-intézeti aligazgatónak hosszas, súlyos betegség és a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után, életének 51-ik, áldozátságának 29-ik évében, f. hó 20-án délben történt elhunytát. A boldogultnak hitlt tetemet f. hó 22-én d. u. 4 órakor fognak a papnevelő intézetben beszenteltetni, s onnan a sz.-györgymezei sirkertben a föltámadásig nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig a temetés napján d. e. 9 órakor fog a főszékesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Esztergomban, 1894. február 20-án. Az örök világosság fényeskedjék neki !"