Breznay Béla szerk.: Religio, 1894. 1. félév
40. szám
Emlékbeszéd*) Az emberi élet korlátoltságának természetes következménye, hogy nemzedékeket uj nemzedékek váltsanak fel s gyorsan dűljünk ki egymás után, mint a kasza alatt a fa rendet. És mégis szomorú, fájdalmas érzés fog el, ha arra gondolunk, hogy soraink erősen gyérülnek s évrőlévre fogyatkozik azok száma, kik egyesületünk bölcsőjét körülállották s megalakulásánál tevékenyen közreműködtek. E diszes sorból a kérlelhetetlen halál ujabban ismét egy kiváló alakot ragadott ki: Majer István vál. püspököt, egyesületünk nagynevű alapitóját. Az élet és halál Ura múlt év november 21-én szólította magához e hűséges szolgáját, kinek egész élete csendes és szelid volt, mint az oltár lámpája ... A lámpa kialudt ! Isten dicsőségéért égve s felebaráti szeretettől lángolva fölemésztette önmagát . . . Megszaporodott ismét egygyel azon sirhalmok száma, melyek a hazaföldet drágábbá teszik a jelenkor s következő idők gyermekeinek. Gyászoló Gyülekezet ! Midőn a bölcsődeegyesület utolsó választmányi gyűlésén elhalóbölcsőde egyesúrozta, hogy dicsőült Alapitójának emlékére gyászünnepélyt rendez, ezzel csak a köteles tisztelet és hála adóját rója le a Boldogult iránt, ki áldásos működésével és alkotásaival sokszorosan kiérdemelte ezt! De tán vakmerőségnek látszhatik, hogy Bölcsődénk e nagynevű Alapítója fölött az emlékbeszéd tartására én voltam merész vállalkozni, holott mások — kik kortársai és közvetlenebb tanúi voltak működésének — ezt talán méltóbban tehették volna. És mégis, ha nemcsak önámitás mondatja velem, mentséget találok merész vállalkozásomnak. Mert, hol vannak azok, kik munkatársai voltak e nagy alkotásánál? Ezek nagyobb része nem innen nyújtja már utána, hanem amott várva reá nyújtja elébe a koszorút! Az az egy-kettő pedig, ki azon korból még itt maradt, távol van ravatalától, ők csak csendes elvonultságban áldoznak emlékének. Mindenesetre az újabb nemzedék valamelyik tagjának kellett tehát a kegyeletnek ezen adóját a Bölcsőde-egyesület nevében leróni. És midőn én e megbizást elfogadtam, tettem azt azért, mert mint a bölcsődék vezetésében a Dicsőültnek egy negyed század óta hivatalbeli utóda, ezt állásommal járó szent kötelességemnek tekintettem s egyúttal ezzel alkalmat véltem nyerni arra, hogy egyéni hálámnak is kifejezést adhassak a Dicsőült iránt, ki serdülő korom óta atyai jóakaróm s lelkes buzditóm volt ! De mégis, midőn feladatom megoldásához fogok, megzavarva állok meg Majer István magasztos alakja előtt, — erényeinek sokasága s fénye elkábit s nem tudom. *) Melyet méltóságos és főtisztelendő Majer István stagni vál. püspök, pápai praelatus, érseki által. helynök, az esztergomi főkáptalan nagyprépostja, a főrendiház vál. tagja, a budapesti kir. tud. egyetem bekebelezett hittudora, s a pesti első bölcsőde-egyesület alapítójának 1894. május hó 10-én a pesti első bölcsőde-egyesület által rendezett gyász-ünnepélye alkalmával mondott Novák Lajos, Esztergom főmegyei áldozó-pap, érseki szentszéki ülnök, kir. főgymnáziumi tanár és a pesti első let h. igazgatója. É Előfizethetni E minden I kir. postahivatalnál , É Budapesten a szerkesz-E tőnél, és Nagy Sándor E könyvnyomdájában, É IV., Papnövelde utcza 8. sz. alatt, hova a È netaláni reclamatiók is. Megjelenik e lap hetenként kétszer : szerdán és szombaton. Előfizetési dij: félévre helyben s postaküldéssel 5 frt. Szerkesztő lakása : Budapest, VI., Bajza-utcza 14. sz., hova a lap szellemi részét illető minden küldemény czimzendő. KATHOLIKUS EGYHÁZI, TÁRSADALMI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT. ÖTVENHARMADIK ÉVFOLYAM. Budapesten, május 19. 40. I. Félév. 1894 TARTALOM. Vezéreszmék és Tanulmányok . Emlékbeszéd. — Zay Miklós gróf beszéde a főrendiházban. — Egyházi Tudósítás : Esztergomi főmegye. A pozsonymegyei csekei zsidó leány konverziója. — Kath. Köztevékenység. — Kath. Egyesületi Élet. — Jegyesek . s bérmentes nyitott levélben, intézendők.