Breznay Béla szerk.: Religio, 1894. 1. félév
36. szám
302 tíELIGHU. emelése mellett. S az ország kormánya és parlamentje beállt a pogány szellem diadalmi kocsijába vontatónak. S ficzkándoznak az országban romlást és pusztulást széthordozni készülő kocsi előtt az irányadó urak, mint a nemesvérű lovak szoktak a kocsi előtt kényeskedni és ugrándozni uruk gyönyörködtetésére, mulattattatására. Reformnak nevezik ezer éves valláserkölcsi fejlődésünk alapeszméjének széttiprását, az ország összlelkének a keresztény vallás szellemének elpusztítását, eltékozlását, pocsékká tevését. Három törvényjavaslat van e végzetes rombolás végrehajtására egyidejűleg kieszelve. A kötelező polgári házasság a keresztény családot fenyegeti létében és szellemében. Czélja az emberi nevelést alapjában kivenni a keresztény szellem hatása köréből s azt már a bölcsőben fekvő gyermeknél átadni az egyéni tetszés és önkény pogány szellemének. A zsidó receptióról szóló törvény feladata gondoskodni a zsidó uralom biztosításáról, az elpogányosodott vagyis az egyéni tetszések és önkények tengerére bocsátott Magyarország hajójának kormányrúdja mellett. A „vallás szabad gyakorlásáról" nevezett törvényjavaslat hivatása végül betenni az ajtót a keresztény czivilizácziónak valamikor lehető új, teljes érvényesülése és kizárólagos uralma előtt, vagyis gondoskodni arról, hogy ez a hajdan oly keresztény „regnum Marianum" valahogy, például egyértelműleg, keresztény ne lehessen többé. Az insipientia mind a három ívjavaslatban hegynyi magassággal dudorodik ki a paragrafusok bozótos lapályai fölött, de oly végzetesen bele nem harapott a maga farkába egyik törvényjavaslatban sem a három közös, mint éppen a „vallás szabad gyakorlásáról " szóló tetemre hívásban Magyarország ezeréves vallási múltja ellen elkövetett gyilkosság fölött. Mondhatni, az egész ország megijedt ettől a törvényjavaslattól abban a szerkezetében, amelyben előterjesztésre került, „a felekezetlenség", vagyis a vallástalanság feljogosításának alkotmányunkba való befoglalásával. Az ország ijedelmének vagyis megbotránkozásának engedni kellett. A felekezetlenség feljogosítása tehát elmaradt. Mindenkinek valamely vallásfelekezethez kell tartoznia. A törvényhozás ezzel a vallástalanság, a vallási anarchia felé vezető áramlatban megállni határozta a félúton. Egyfelől minden egyéni tetszést is önkényt feljogosít, sőt felbuzdít, mondhatni fellázít tetszés szerinti, önkényes vallási alapításokra és csatlakozásokra, íme a vallási anarchia, a vallástalanság útja! Másfelől, hogy elhárítsa magától a felekezetlenségre s vallástalanságra való vezetésnek vádját, azt mondja: nem akarom a felekezetlenséget, minden magyar polgár tartozni köteles valamely vallásfelekezethez. De hogy melyikhez tartozzék, azt a törvényjavaslat szelleme szerint nem a dolog természete, az igazság kötelező ereje, az Isten legfőbb fokban irányadó akarata dönti el,hanem a külön-külön álló egyéni tetszések fölé állított és sok százezer kicsinált követválasztási voksban megnyilatkozott egyéni tetszésekből alkotott párttöbbség nevét viselő hatalmi önkény. A „vallás szabad gyakorlásáról" szóló törvényjavaslat szelleme szerint minden magyar polgár jövőben követhet bármely vallást, csak arra kell ügyelnie, hogy az, ha még nem „bevett" vallás, hanem legalább „elismert" legyen — az uralkodó egyéni tetszések kicsinált párttöbbségének placetuma, tetszése által. Még meg se született ez a monstruosus törvény, készítésének híre már maga oly zavart keltett a magyar elmékben, s a szellemekre oly romboló hatással van, hogy a végeredményről már most előre tisztában lehet a gondolkodó s a bekövetkező lelki pusztulás borzalmait már most kénytelen végig szenvedni a jövő sejtésével bíró hazafiúi kebel. A napirenden levő vallásügyi három törvényjavaslatnak, ha törvénynyé teszik a törvényhozók, végeredmények a szellemek anarchiája, féktelensége leszen vallási téren, mely innen csakhamar át fog csapni a társadalmi és állami anarchia dynamitos merényleteinek öldöklő terére. Ez a végeredmény már most kézzelfoghatóan mutatkozik a példában, melyről szabadelvű törvényhozóink a mintát vették, kézzelfoghatóan mutatkozik a magyar szellem vallási álmodozásaiban, melyek a törvényjavaslatnak részben okait, részben már okozataiul tekinthetők. A magyarság szellemének hű tolmácsa gyanánt szereplő „ Magyarország" czimű lapban Justh Zsigmond úr egy tárczaczikket irt (lásd a május 3-iki számot), mely valóságosan a „jövő zenéjét" verklizi el,hogyha t.i. a „vallás szabad gyakorlásáról" szóló miniszteri javaslatból országos törvény lesz valaha. Justh Zs. ur elmondja ozt, hogy „Párisban most a filozófusok . . . új vallások alapítására, vagy régi vallások átültetésére adták fel őket." Budhizmus, brahmaizmus, szismus kezd némelyeknél