Breznay Béla szerk.: Religio, 1894. 1. félév
36. szám
RELIGIO. divatba jönni. Ő azonban azt hiszi, hogy a „vallás-akklimatizálók nagyon tévednek. Átültetni vallásokat alig lehet. Egy vallás majd mindig egy társadalmi kór (sic) hoz létre . . . Justh Zs. úr a vallások ilyetén „kóros" létrejövetelének proczeszussából azt a tanulságot merítette, hogy „csak azok a népfajok tudják vallásukat érintetlenül megőrizni, melyek a bibliából nemzeti, faji vallást tudtak levonni ... A francziáknak épp az a baja, hogy kultúrát tudott annyit, amennyire csak szüksége volt, létrehozni, de nemzeti vallást nem. Innen a mai beteges állapotok". Hogy ilyen „beteges állapotok "-tól hazáját megóvja, Justh Zsigmond úr gondolt egyet. A „vallás szabad gyakorlásáról" szóló törvényjavaslat szellemétől inspirálva s irányától buzdíttatva, avval a felfedezéssel járul a magyar nemzet szine elé, hogy ne féljen, nem fog „a vallásszabadság" révén a franczia nemzet „beteges áramlatainak" örvényébe besodortatni, mert már neki, azaz nekünk magyar nemzetnek, van már nemzeti vallása, és ez — a nazarénizmus, amely „magyar" is, „modern" is; magyar mint „a magyar paraszt józan esze" és „oly modern, mint amilyen magyar." Justh Zs. úr nagy lelki örömmel konstatatálja, hogy ez a „par excellence magyar vallás az alföldön nagyon terjed." Pompás nászinduló a „polgári házasság" megszavazásához ! Főrendek! Siessetek, igazán, megszavazni a valláspolitikai törvényeket : először a polgári házasságot, aztán a „vallás szabad gyakorlását^, végül a „zsidóemanczipácziót^ ! Miért? Megmondja Justh Zsigmond úr Párisból jövet, mint akár Károlyi Gábor gróf úr. Halljátok csak a franczia-magyar próféta szózatát a német-magyar szabadelvű törvénygyárosok buzdítására, a vallástalanság útján való továbbtörtetéshez ! .... „Az alföldön már megmozdult a föld!" Nemcsak Oxenstiernának, Justh Zsigmond és Károlyi Gábor gróf uraknak is igazuk van: Parva sapientia regitur — Hungaria! = A kongrua-bizottság jelentése a latin és görög szertartású katholikus lelkészek és segédlelkészek jövedelmeinek összeírása tárgyában. (Vége.) De a jövedelmi összeírás módozatainak megállapításánál, nemcsak arra kellett figyelemmel lenni, hogy a bevallott jövedelmi és kiadási tételek a valóságnak megfeleljenek, hanem arra is, hogy a jövedelmek jogalapjai kellőképen felderítessenek, hogy az országszerte valamennyi plébániában eszközölt összeírások alapján a latin és görög szertartású katholikus lelkészek jövedelmi forrásai tisztán álljanak a kongrua-bizottság előtt. Szükséges és fontos ez azért, mert a fentebb idézett legfelsőbb királyi leiratban kitűzött kérdések megvitása és végleges eldöntése csak úgy lesz lehetséges, ha a kongrua-bizottság a lelkészi jövedelmek terén fennálló ténybeli és jogi állapotokat tüzetesen emeri. Ezen szempont vezette a bizottságot arra, hogy minden egyes jövedelmi tételnél súlyt helyezzen a jogalap konstatálására is, mert nem csak azt kell tudni, hogy a lelkész minő jövedelmi összeggel rendelkezik, hanem azt is, hogy az egyes jövedelmi tételek minő forrásból erednek, mit ő és mennyiben megbízható jogalapon nyugszanak Ennek konstatálása azonban csak úgy történhetik, ha a lelkészt megillető jövedelmek jogalapjuk szerint elkülönítve hatnak össze. Ugy az utasítás, mint az összeírási minta megállapításánál különös figyelem fordíttatott arra, hogy az egyes jövedelmi ágak jogalapjuk és jogi természetük szerint elválasztassanak, így különösen a plébániai ingatlanok jövedelme elkülöníttetett a hívek szolgáltatásaiból eredő bevételtől, majd a párbér jövedelem a stóló díjaktól, a kegyúri kötelezettségen nyugvó jövedelem a vallásalapból vagy más közalapból húzott segélytől, ez utóbbi ismét a mise- és egyéb alapítványi tőkék jövedelmétől stb. Ezen elkülönítés alkalmazása a jövedelmi összeírásnál azon nagy előnnyel fog járni, hogy a lelkészi jövedelmek összeírása után a kongrua-bizottság szántszeresen kimutatva maga előtt fogja látni, miszerint az egyes kötelezettségi alapok, illetve jövedelmi források, minő szerepet játszanak a lelkészi jövedelmek terén. Biztosan mérlegelheti és eleve számszeresen megállapíthatja, hogy a lelkészi jövedelmek egyik, avagy másik ágának reformálása, megszüntetése vagy más formába öntése, mily mértékben fogja érinteni az ország összes lelkészeinek jövedelmét. Midőn így a bizottság a lelkészi jövedelmek összeírási módozatait tüzetesen megállapította és a megbízhatóság biztosítékait az első fokon minden irányban érvényre emelni törekedett, gondoskodnia kellett arról is, hogy az általa tervezett szabályok tényleg végre is hajtassanak s hogy az utasítás ellenére elkövetett tévedések vagy viszszaélések czélszerű módon helyreigazíthatók, illetve megszüntethetők legyenek , szóval gondoskodnia kellett az összeírásokat felülvizsgáló és a végeredményeket hitelesen megállapító közegekről. Az alaki hibák és hiányok korrekciója szempontjából alkalmas közegül tekintette a bizottság az egyházmegyei főhatóságot, miért is azon szabályt állította fel, hogy a jövedelmi összeírások felülvizsgálat végett először is az egyházmegyei főhatóság elé terjesztendők. Az egyházmegyei főhatóság, azonban az összeírásban foglalt jövedelmi és kiadási tételek helyességének érdemleges elbírálásába nem bocsátkozhatik, hatásköre csak arra terjed ki, hogy az okmányokkal felszerelt összeírásokat átvizsgálja, és ha netalán az utasításba ütköző alaki hibák vagy hiányok fordulnának elő, az ilyen összeírásokat pót-36* 303s