Breznay Béla szerk.: Religio, 1894. 2. félév

49. szám

RELIGIO. 461 alkalmas ez idén megjelent terméket közöl bemutatni, de a tér szivtelenül korlátozza nagy igyekezetünket. Legyen tehát a sok közöl itt csak három diszmó kiemelve, meg­nevezve : 1. Az életbölcseség zsebkönyve. Forgácsol és szilánkok az apologia műhelyéből. Irta : Fr. Weiss A. M. dömesatya. A második, újra átdolgozott kiadás után. Ki­adta a budapesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája. Budapest, 1894. 12-r. 488 l. Nagy és szép munka, annyira, hogy szinte majdnem azt hiszi az ember, hogy eredeti magyar munka az egész, prózájában, sőt költői szépségeiben is. 2. Dalok a magányból. Költemények. Irta Lévay Mihály. Budapest, 1894. 12-r. 253 l. Ily kedves, dallamos, szivet-lelket gyönyörködtető gazdag harmóniával közölünk, kath. papok közöl, jelenleg senki sem tudja a lantot pengetni. Ugy lehet vele tenni, mint Kempissel szokás: „Punge Thomas." Bárhol üsse fel az ember, andalító szépségekre akad mindenütt. Így például üssük fel a 121. lapot. Mi van itt? Ez a gyönyörű, ragyogóan szép elégikus dal : Tavasz. Ifjra megjött, meg a gólya, Tavaszfénynek hírhozója ! Fészke régen készen várja, Csendes pusztán hűs tanyája. Zöldelő fű leng a rónán, Kifeslett a nap mosolyán , Hervadozott összeaszva, De feltámadt új tavaszra. Tükröző tó kék vizében A virágot el-elnézem, Oda csábit szép szemével, Hol a lelkem fénybe vész el. Kikelet van, de hazámon Havas felhők képét látom: Szegény hazám de rég várod S nem ér tavaszt boldogságod ! . . . 3. Magyarok hazája költők dalaiban. Hazafias köl­temények gyűjteménye. Közrebocsátja Babik József, a magyar nyelv és történelem tanára az egri tanitó-képző­intézetben. Eger, 1894. 8-r. 624. 1. Ára 2 frt 60 kr. Páratlan becse abban rejlik, hogy egyszerre egész raját zuditja szét a hazafiság szebbnél-szebb költői alko­tásainak. Papok meglepetése. Valósággal az, a mit Mészáros Kálmán sz. F. r. atya a következő czimű Naptár kiadásával tett: A római katholikus papok Naptára. A magyarországi római katho­likus papság számára az 1895-ik közönséges évre. Szer­keszti és kiadja Mészáros Kálmán, sz. Ferencz rendjéből. Budapest, 1895. 4-r. 224 l. Ára­­ írt 60 kr postakül­déssel. Ennek a Naptárnak jövője van. Csak egyet mon­dok. Kicsoda az Magyarország 6000 kath. papja közöl, a ki valaha abba a helyzetbe nem jöhetne, hogy paptársai­hoz országos kéréssel kell fordulnia? Például: iskolát, templomot kell építeni — és nincs miből. Mily jó ilyen­kor, ha a házi barát papi Naptár egyszerűen előnkbe áll s paptársainkat mind­e név szerint bemutatja. Aztán a pap­nak tudnivaló törvényczikkek és rendeletek gyűjteményes összeállítása oly szükséges mint a mindennapi kenyér, s ebben a kötetben szerző valóságos erdőt állít össze belő­lük. Szóval, leszámítva a kezdet nehézségei által okozot­takat, a derék magyar szerzetes igen sikerült vállalatot indított meg. A papság — a maga érdekében kell hogy pártolja, felkarolja, kell hogy el ne ejtse. VEGYESEK. *** A püspöki konferenczia, a­mint tudva van, a koronaőr választásának szentelt 18-ika helyett, ma 19-én ült össze Budavárában, a bíboros hgprimás elnöklése alatt. E pillanatban még nem érkezhetett értesítés, mert e pillanatban még talán csak annyi a tény, hogy összeült a konferenczia. Abból, a­mit a konferenczia előzményeiből megtudnunk lehetett, annyit már most is mondhatunk, hogy a magyar püspöki kar akc­iójának imponáló összhangja lesz elejétől végig, hogyha megtörténik kellő időben az, a mit sz. Péter apostol, a ki utódjában él és uralkodik, akar. Petrus in pre Leonis locutus est, loquitur et loque­tur — ad Hungaros ! Ma csak ennyit. — Beiktatás plébániába. Az uj paksi plébánosnak, Köhler Ferencz volt pécsi theologiai tanárnak beiktatása f. hó 8-án volt emlékezetes ünnepélylyel. A beiktatást Bencze István dunaföldvári apát-plébános végezte. Az uj paksi plébánost, a 20 éves theologiai tanárt, volt tanít­ványunkat, ki őszbeborult hajával már keményen elénkbe vágott, szivünkből üdvözöljük, kívánva, hogy arczának, szemeinek örökifjú mosolygásán a lelkipásztori gondot csak muló felhőket bírjanak keresztül hajtani. — Örvendetes hir. Arcából azt az örvendetes hirt kaptuk, hogy Dulánszky Nándor püspök ur ő exjának egészsége „szemlátomást javul ; lassan, de következetes fokozatossággal. " — A­hol a hitélet hatalmas, mint Tirolban, ott az hatalmasan nyilvánul, ott az utcza, a levegő is tele van az istenesség visszhangoztatásával ; ott a zsidó sihederek­nek s más öblös szájú valláspusztitóknak — „kuszi." Arcában f. hó 13-án egy belül restaurált kis templomot benedikáltak. De az a kis templom, mert templom, ott oly nagy dolog, hogy „egész nap harsogtak a hegyek az ágyuk morajától." — Politikai neveletlenség. Közel kétezer éve, hogy a zsidónép meg van fosztva a nemzeti, állami, a politikai élet gyakorlásától. Földönfutó, hazátlan nép lett belőle, mely mindenütt ott van, a­hol akarja, a­hol jó üzleteket lehet csinálni, de mint nemzet sehol a világon nincsen otthon. Nem csoda, ha ez a nép, most, mikor a volt ke­resztény államok helyén támadt új pogány államokban politikai jogok gyakorlatához jut, egészen éretlennek, ne­veletlennek, nagyrészt érdemetlennek mutatkozik a poli­tikai önállóság gyakorlására. Úgy látszik, Magyarország­nak gyűlt meg legjobban a baja a zsidóság politikai éretlenségével. A zsidóság szolgalelkűségéből nem tud kivetkőzni s rendesen a hatalom kezelői mellé szegődik el literánsnak, szavazatok s a hatalommal rendelkező párt­uralom fentartása egyéb eszközeinek liferlására. Élvezetét

Next