Breznay Béla szerk.: Religio, 1898. 1. félév

26. szám

214 — Pápai kitüntetés. Mint a beszterczebányai egy­házmegye legújabb top. körlevelében olvassuk, ő szent­sége Hulényi Istvánt, a beszterczebányai székeskáptalan nagyprépostját praelatussá nevezte ki. — Királyi kitüntetések. Ő felsége a király báró Hornig Károly dr veszprémi megyés püspök urat v. b. t. tanácsossá, Bubics Zsigmond kassai megyés püspök urat pedig a vaskorona-rend I. o. lovagjává nevezte ki. — 48-as honvéd kanonokok. A veszprémi kápta­lanban jelenleg két volt 48-as honvéd él : Kemenes Fe­rencz pápai praelatus, ki hadnagyi, és dr Palotai Ferencz pápai praelatus, ki őrmesteri rangot viselt 1848-ban. — „A politika a szószéken." Ez a legújabb vesz­szőparipa a magyar liberalizmus divatot hajhászó életében. Nos hát röviden végezhetünk. Korteskedés tényezőjévé a szent szószéket nem szabad lealacsonyítani soha; ámde Krisztust és az ő igazságát még a politika számára is hirdetni kell onnan szakadatlanul, úgy mint Krisztus Urunk maga tette, vallást és politikát összekötötten hir­detve isteni szószékéből mondván: „Adjátok meg a csá­szárnak a mi a császáré, és Istennek, a mi az Istené." — A pécsi püspök a Kathol. Körben. Hetyei Hetyey Sámuel megyés püspök ő méltósága f. hó 25-én, d. u. 5 órakor, dr Rézbányay József és dr Igaz Béla ki­séretében, gyalog a katholikus kör helyiségeinek megte­kintésére indult. Útközben hozzácsatlakoztak Szeifricz István és Hanny Gábor kanonokok és dr Lenk Sándor. A kör helyiségében Hanny Gábor és dr Kelemen Mihály alelnökök s Mihályffy Árpád igazgató kalauzolták ő mél­tóságát, a­kinek az épület igen megtetszett; nevét is be­írta a vendégkönyvbe. Az alsó helyiség, főkép az alapítványi hivatal, különösen megnyerte a püspök tetszését. — Majd egész kíséretével a püspöki könyvtárba indult és előbb dr Rézbányayt tüntette ki magas látogatásával, azután megtekintette a könyvtár termeit és a ker. muzeum le­endő helyiségét. — A fővárosi katholikus hitoktatók Schiffer Ferencz pápai kamarás, hitoktatási felügyelő elnöklete alatt f. hó 29 -én értekezletet tartottak. A szokásos ima után Vörösváry Ernő hitoktató ült a fölolvasó asztalhoz és értekezésében történeti viszszapillantást tett a hittaní­tásra vonatkozó rendelkezésekre 1777-től kezdve, a Ratio educationistól az Organisations Entwurfig. Bővebben ele­mezte az 1868. XXXVIII. t.-cz. a hittanitásra vonatkozó és az 1876. XXVIII. t.-cz. ugyancsak ide vonatkozó ren­delkezéseit. Ezek értelmében a hitoktatás még a külföl­dön bejött felekezetnélküliekre is kötelező. A hittan ép oly rendes tárgy, mint a többi és ha a tanuló elégtelen osztályzatot nyer, az elegendő a bukáshoz. A hitoktatás történjék nyilvánosan az iskolákban. Az igazgató, nem­különben az iskolaszék és a tanfelügyelő kötelessége el­lenőrizni a hittanítást és ha e tekintetben bármiféle mu­lasztás történnék, tegyenek jelentést egész a miniszterig, hitoktató az, akit a püspök kiküld, a személyzetről is a püspök tartozik gondoskodni. A szab. kir. városokban és oly helyeken, hol a város a patrónus (kegyúr), ott a város közönsége képviseli a katholikus hitfelekezetet s kö­teles a hitoktatóknak a helyi viszonyokhoz mért dijazást adni. Vörösváry felolvasásában kiemelte azon pert is, mely a kalocsai érsek és Szabadka városa között 1875—1878-ig volt a hitoktatók fizetése és rendszeresitése ügyében és amely a katholikus ügyre nézve legkedvezőbb meg­oldást nyert. Az értekezlet figyelemmel hallgatta az aktuális tárgy fejtegetését és zajos éljenzéssel honorálta Vörösváryt, ki nagy szorgalommal gyűjtötte össze adatait. — A kath. hitoktatók fizetése Budapesten. A főváros tanácsának felhívására a fővárosi tanügyi osztály a római katholikus hitoktatók fizetése dolgában javaslatot dolgozott ki, melyet ugy a közoktatási bizottmány, mint a tanács már elfogadott. A javaslat kidolgozását az tette szükségessé, hogy a fővárostól kért hitoktatási segély egyre növekszik s igy a hitoktatási költségek gyökeres rendezése látszik szükségesnek. A tanács tanügyi osztálya által készített tervezet szerint az összes szükséglet kerek 42.000 frtra rúg. A közoktatási bizottmány, midőn a tanügyi osztály előterjesztéséhez hozzájárult, kiegészítette ezt azzal, hogy a folyó évre szükséges költségtöbblet — melyre nézve a tanács, a főváros pénzügyi helyzetére való tekintettel, nem volt hajlandó a közgyűléshez pártoló előterjesztést intézni — a folyó évre múlhatatlanul enge­délyeztessék. A tanács­­— mint említettük — hozzájárult a bizottmány ez előterjesztéséhez de egyúttal a segédlel­készek köteles heti óraszámát a jövő tanévtől kezdve 10- ről 12-re, a hitoktatókét pedig 24 ről 26-ra kívánja föle­melni. Mielőtt azonban ez irányban a közgyűléshez pár­toló előterjesztés intéztetnék, fölhívják Lampel Hugó fő­számvevőt, hogy a mult évben fölmerült túlkiadásnak, valamint a folyó tanévre még szükséges s a jövő tanév időszakára megkívántató költségtöbbletnek póthitel útján leendő fedezése iránt a pénzügyi és gazdasági bizottmány útján tegyen előterjesztést.­­ Gyászhir. A dunaföldvári egyház-kerület r. k. pap­sága fájó szívvel jelenti Köhler Xav. Ferencz paksi pleb., és a dunaföldvári r. k. egyház-kerület esperesének, szt. széki ülnöknek, Tolnavármegye bizottsági tagjának 1898. márczius hó 23-án, este fél kilenczkor hosszú szenvedés és a szentségek felvétele után, életének 48-ik és áldozó­papságának 25-ik évében történt gyászos elhunytát. Az Istenben boldogult hült teteme i. e. márczius hó 26-án d. e. 10 órakor fog beszenteltetni és utánna a dunaföldvári családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt.-mise-áldozat ugyancsak márczius 26-án d. e. 10 órakor fog a paksi r. k. templomban a megboldogult lelki nyu­galmáért a jó Istennek bemutattatni. Paks, 1898. márczius hó 23-án. A dunaföldvári egyház­kerület r. k. papsága. Az örök világosság fényeskedjék neki ! — Helyreigazítás. Múlt számunk „48-as honvéd jezsuita" cz. közleményünkre, melyet a „Kalocsai Néplap"­ból vettünk át, a legilletékesebb helyről a következő helyreigazítás jelent meg: A „Kalocsai Néplap" legutóbbi számában lelkes tudósítónk enge­n érdemetlenül honvéd­századosnak léptetett elő , pedig biz én csak tüzér tűz­mesteri rangig emelkedtem. — No hát 16 éves fiúnak egyelőre ez is elég volt. A tévedést a névrokonság okoz­hatta , mert egy Rosty (ha nem csalódom György) csak­ugyan százados volt. Jó­magam inkább Simig Rezső baj­társamnak szalutálok, ha találkozom vele, mert ő, hasonló korban nálamnál sokkal többre vitte az ütegeknél. Rosty Kálmán, S. J. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő . Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár. Budapest, 1898. Nagy Sándor könyvnyomdájából. (IV., Papnövelde-utcza 8. sz.) RELIGIO.

Next