Breznay Béla szerk.: Religio, 1899. 2. félév
49. szám
246 RELIGIO, nézve, az a siker mondom, amelyet úgy lehet nevezni, hogy végleges, a czél elérésében és megvalósításában lényeges ; az a siker, amely abban áll, hogy azon esetre, ha a jövő év kezdetén vagy tavaszán a kath. autonómiai kongresszus összeül, az ügyet 50 éves eddigi előkészítésén tényleg és pedig döntő nagy lépéssel túlviszi, be egész a megvalósulás stádiumába. Ez a siker nem mutatkozik még világosan És várjon miért ily kétséges, miért még mindig ennyire nem világos mutatkozásában ez a siker, amelynek reményében pedig már 50 éves küzdelem folyt le? Azért, mert tulajdonképpen még a végleges siker három lényeges föltételének vagyis tényezőjének állásfoglalása, gondolata, befolyása nem eléggé világosan mutatkozik az iránt, hogy amit az előkészítő 27-es bizottságnak akár kisebbsége akár többsége javasol, az az országos kongreszszus határozata alapján megvalósulást nyerend s ezt az egész autonómiai mozgalmat az előkészítés állapotából, a remény tárgyainak sorából, a megvalósult, az élvezhető és boldogító dolgok sorába viszi által. Ez a három lényeges tényező pedig: az apostoli szentszék, a királyi legfőbb patronátus, és az a, hogy úgy mondjam, országos légáramlat, mely kath. autonomiánk kitűzött zászlóját nem Róma, nem a Krisztus Szentlelke felé vezető út irányában érintette már eredetileg és lengeti néha még mindig, nemcsak az egyház sok és sokféle ellenségei, hanem híveinek némely tanulni és az Isten által felállított hierachiai kormányforma iránt tisztába jönni még mindig nem tudó töredéke részéről. Íme, e három lényeges tényezőnek nem eléggé világos, nem eléggé tisztázott, vagy legalább is nem eléggé világosan és határozottan feltüntetett állásfoglalása, ez az oka annak, hogy az autonómiai mozgalom végleges sikerére nézve még mindig ott vagyunk, hogy a mint nagyérdemű laptársunk, az „Esztergom" is mondta, semmi bizonyosat annak ezúttal, vagyis a jelen akczió-cziklus keretében való megvalósulására nézve, még nem mondhatni, és így csakugyan „nem marad más hátra, mint bevárni a kongresszus tanácskozásait, melyekből csakhamar ki fog tűnni, váljon megvalósítható-e, s általában minő autonómia valósítható meg Magyarországban." Addig is azonban, míg az országos autonómiai kongresszus összeülne, mi, ha Isten éltet és erőt ad, katholikus publicistái kötelességünket teljesítve, ha idő lesz rá, még ez évben, ha nem lesz, a jövő esztendőben, az autonómia végleges sikerének három említett, más és más értelemben döntő tényezőjét, a. m. az apostoli szentszék gondolatát, a királyi legfőbb patronátus állásfoglalását, és az országosan mutatkozó s intelligens híveink némelyikét is még mindig zavaró heterodox légáramlat erejét és befolyását fogjuk kihámozni, illetve szellőztetni, és azokat, tőlünk, alattvalói helyzetünkben kitelhető megvilágosításba fogunk igyekezni juttatni. * * * Az esztergomi tanítóképző megalapítása és rövid története. (Vége.) Fordulóponthoz ért intézetünk története Vaszary Kolos herczegprimás alatt. Főpásztori gondjainak feladatává tette az esztergomi tanítóképzőt a fejlődés azon magaslatára emelni, melyen rendeltetése szerint előnyösen működhetik. Kormányzatának egyik első legfontosabb alkotása a gyakorló iskola fölállítása 1893 ban. Egész ezen ideig növendékeink a belvárosi, vízivárosi és sz.-tamási iskolákban gyakorolták a módszeres tanítási fellépéseket. A törvény mint legfontosabb intézményt, megkövetelte a tanítóképzőkkel kapcsolatos gyakorló iskolákat. E hiányon segítendő Vaszary Kolos herczegprimás az 1893 — 4 ik tanévben a vízivárosi érseki iskolát gyakorló iskolává szervezte a tantervnek megfelelően, külön gyakorló iskolai tanítóval. Egy másik intézkedése volt herczegprimásunknak a tápintézet kibővítése. Az 1894/95-ki tanév elején dr Komlóssy Ferencz főtanfelügyelőhöz, ki dr Roszival Istvánt követte a főtanfelügyelőségben, intézeti leiratában Vaszary herczegprimás a tápintézeti helyek számát egyszerre megkétszerezte, 12-ről 24-re emelte, s igy 12 ifjúnak ellátását, mi 1200 forintot tesz ki évenkint, magára vállalta. A főkáptalan 490 forinttal járul évenkint a tápintézethez, miből 4 ifjú nyer ellátást, a Somogyi-alapítványból pedig 8. Láthatjuk ebből, hogy az esztergomi tanítóképző-intézet iránt az Egyház jótevő karja sose rövidült meg, és ha nem is rendelkezik alapítványnyal, a primás és a főkáptalan meghozták azon áldozatot, melyet ily kulturális missiót betöltő intézet fentartása igényel. A vallásalap 735 forintját leszámítva, a főkáptalan évenkint 800 frtot áldoz, melyben benfoglaltatnak Jordánszky Elek püspök 500 és Bakay János kanonok 414 forintos alapítványának kamatai is. A többi költségeket a primás fedezi. A szegényebb növendékek létfentartását nagyban emeli az 1897. nov. 21-én alakult intézeti „Segitő-egye *) Primási levéltár : Cath. 42. Fundationes pro hoc Instituto. 49* 387