Breznay Béla szerk.: Religio, 1899. 2. félév
16. szám
RELIGIO. Ferencz szövetségi elnök fél 10 órakor megnyitotta a kongresszust. A kongresszus erre Schiffert egyhangúlag újra megválasztotta a nagygyűlés elnökévé. Másodelnök lett Streicher József paksi plébános, alelnök Andor György prímási szertartó, egyleti elnök, jegyző Erdössy Károly budapesti hitoktató, másodjegyző Thym Adolf, a budai legényegylet alelnöke, titkár Virág Ferencz, a pesti legényegylet elnöke. A kongresszusban részt vettek : Schiffer Ferencz pápai kamarási kanonok, Agócs János váczi kanonok, Mamuzsich Mátyás prépost-plébános (Szabadka), Mayer Károly kanonok (Székesfejérvár), Fischer Colbrie Ágost dr, a bécsi Augusztinum igazgatója, Bundala Mihály pápai kamarás, a közp. szeminárium lelkiigazgatója, Szoldatits Ferencz festőművész (Róma), Vucskics Gyula dr plébános (Nagyvárad), Andor György dr primási szertartó (Esztergom), Streicher József pleb. (Paks), Polorny Emánuel dr (Budapest), Erdössy Károly (Budapest), Thym Adolf (Budapest), Szikorszky Árpád, Zima Miklós, Virág Ferencz (Pécs), Rácz Endre plébános (Csákvár), Szentiványi Károly (Bodajk), Szemlér Ferencz (Marosvásárhely), Böschad Ferencz (Komárom), Csató József (Munkács), Evetovics János (Baja), Plank Kamill (Németboly), Kaller István (Győr), Pintér József (Ozora), Lerch István (Hőgyész), Tölcséry Ferencz (Veszprém), K. Horváth István, Tamás Vilmos, Hlanic György, Streit Ferencz, Vass Bertalan, Dornis István, Bilkey Ferencz stb. Ezután Schiffer elnök indítványára Agócs János váczi apát kanonok, Mamuzsich Mátyás szabadkai prépostplébános és Streicher József paksi plébános küldöttségileg a püspöki palotába ment felkérni a püspök urat, hogy a kongresszuson elnököljön. A kongresszus tagjai a terembelépéskor zajos éljenzéssel fogadták Steiner püspök urat, aki erre a következő magas szárnyalású beszéddel nyitotta meg a kongresszust : Dicsértessék a Jézus Krisztus ! Isten áldja meg a tisztes ipart! (Úgy van! Éljen!) A Katholikus Legény-Egyletek e szép köszöntésével üdvözlöm mindnyájukat tisztelt elnök és kiküldött urak. Üdvözlöm önöket lelkem legbensőbb örömével, lelkem hálájával a magyar nemzet apostolának, legnagyobb jótevőjének, szent István király sírjánál, aki fáradhatatlan buzgalmával tevén le népét, országát Krisztus egyházának anyai ölébe, — ez édes szentanya tanaival és kegyszereivel népének nemcsak legelső, legfőbb érdekét, örök üdvét biztositá, hanem e szent tanokkal és kegyelmekkel természetszerűen, népének, országának földi jólétére is bőséges áldást árasztott. Egy eszme, egy magasztos és szent czél vezérlé önöket uraim az ősi koronázó városba, a szent király szétdúlt sírjához. E szent és magasztos czél nemzetünk nagy apostolának nagy művét az ő lángoló buzgalmával folytatni azon a téren, amely a jelen szocziális viszonyok között oly kiváló mérvben köti le minden gondolkodó ember figyelmét, a szocziális kérdés terén. E kérdésnek csak egy megoldása van, az, melyet a nagy, munkás pápa, XIII. Leo (Éljen) lapidár stílusban hirdetett: „In hoc posita malorum sanatio est, ut et privatim et publice remigretur ad Jesum Christum chrisatianam que vivendi viam" — amely megoldást a szentséges atya mennyei bölcseségével, a világot átölelő szeretetével, az emberi nem üdvéért aggódó szeretetével tárt fel e rajongó korban az emberiség előtt Rerum Novarum kezdetű körlevelében. Mégis, hogy a tárgynál maradva visszatérjünk szent István királyhoz, azon czél vezérelte Önöket, Uraim! szent István király szétdúlt sirjához, hogy felbuzdulva katholikus hitükben, szent István hitében, annak szent keresztjével kezükben, szent tanával szivükben és ajkukon, aki mérhetlen méltóságával megszentelte a szegény názáreti házban a munkát, e szent keresztet, melyet lángbuzgalommal hordozott körül széles e hazában a király — bevigyék a keresztény iparos műhelyébe, szivébe, hogy bevigyék oda a názáreti isteni munkás szent tanait, melylyel legnagyobb jótevője biztosítá népének jólétét, üdvét ; hogy ragyogjon ismét mindenfelé széles e hazában azon fényben és méltóságban, melyet Isten egyszülött Fia árasztott arra, felemelve azt szent tanával és kegyszereivel s hogy áraszsza ismét e megszentelt iparmunka áldását széles e haza minden terén, a hon minden népére, szent István király országának boldogitására. Üdvözlöm Önöket e szent, legeminensebb értelemben szent hazafias munkában, üdvözlöm Önöket és hazám, nemzetem jólétéért, lángoló szivem egész hálájával köszönöm buzgalmukat, nagy horderejű, áldást hintő munkájukat. E nagy buzgalmukat, fokozza még azon körülmény, hogy e helyen, szt. István király sírjánál hirdetik ki azt a magasztos szövetséget, melynek egyleteik nevében léptek a katholikus legény-egyletek áldásos czéljának minél hathatósabb és üdvösebb létesítésére. A néma, szétdúlt sir, melyen állunk kedves Szövetség-Társak ! — hirdesse hangosan a haza bérczein, hogy a tisztes ipar művelői siessenek szivükkel, munkájukkal e szövetség szent zászlója alá. E zászlón a názáreti isteni Munkás keresztje ragyog annak mérhetetlen áldásaival, kinek országa vagyunk, kinek oltalmába ajánlotta édes hazánkat szent István király; a boldogságos Szűz Mária környezi e zászlót forró imájával, és környezi e zászlót szerény munkájával a szegény munkás, ki keze munkájával táplálta azt — ki érettünk szegénynyé lett, a názáreti Jézus Krisztust. Adja az Ur Jézus Krisztus, hogy szent István király néma sírjának szózata hassa át iparosaink ezreit szent István király hitével, lángoló szeretetével szivökben. Adja az Úr Jézus, hogy szent István országában minél előbb ragyogjon a keresztény iparmunkásság, és áldását áraszsza az édes hazára, ennek emelésére, dicsőségére. Mi pedig kedves Szövetségtársak ! hogy az apostol intelmét megtartsuk szeretetben és jócselekedetekben, vetélkedjünk e munkában , és ebben legyen bunditó jelszavunk, áhitatteljes tisztelet, szeretet, törhetetlen hűség alatt utolsó leheletünkig. Isten áldja meg a tisztes ipart ! A kongresszus hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadta a remek beszédet, amely láthatólag mély benyomást keltett. Ezután Erdössy jegyző felolvasta a herczegprímás levelét, amelyben a bíboros egyházfejedelem őszinte örömének ad kifejezést afelett, hogy Steiner püspök úr elfogadta az országos szövetség védnökségét. 127