Breznay Béla szerk.: Religio, 1899. 2. félév
47. szám
372 RELIGIO. Jóllehet intézetünk visszaállítását fontos közoktatási érdekek parancsolták, sajnos, mégsem élvezte azon nyugodt napokat, melyek a Kopácsy-féle tanítóképzőnél oly szép jövővel kecsegtettek. Az új korszak úgyszólván a küzdelem korszaka lett. Az intézet állandó jellegének feltételei hiányzottak, s e baj mindig döntő befolyású körülmény egy intézet biztos alapokon nyugvó fönmaradására nézve és bénítja annak reális működését. Első baj volt, hogy saját vagy legalább is önálló épülete nem volt. Vendégként húzódott meg egy, a város által átengedett tanteremben s e miatt a taneredmény hátrányára kénytelen volt mind a két tanfolyam együtt tanulni, s csakis egyik vagy másik tanfolyam gyakorlati tanítása alkalmával váltak külön. Sőt megtörtént azon anomália, hogy a növendékek a magyar és német nyelvet a reáliskolai tanulókkal együtt hallgatták. Egy év múlva a városnak a 3 ik reálosztály megnyitásával szüksége volt a tanteremre, s igy intézetünk kénytelen onnan kivonulni. Kegyelemből erre, a tanügyi érzék örök szégyenére megkapta a várostól a városházzal szemben fekvő duna-utczai sarok épület elhagyatott, szűk, dohos és egyenest az utczáról nyíló helyiségét, hol három éven át egészségét rontva tengődött tanár és tanítvány. 1860-ban ezt a helyet is felmondta a város, úgy hogy az intézet fenmaradása érdekében a tantestület 140 forint bérfizetése mellett a Lőrincz-utcza Kis Dunára néző sarkán (a mai Korona-kávéház helyén) egy termet bérelt ki. Az 1864—65-ki tanévben az intézet megint helyet cserélt, s a vízivárosi városház épületében jutott 100 forint bérért két helyiséghez, t. i. egy tan- és egy zeneteremhez. A lakbért nagy tollharcz és vita után 1860—63-ig a primás, 1863—66. évig a tanulmányi alap fedezte.6) A helyiségek száktén elégtelen volta okozta, hogy az intézet növendékeinek létszáma 1857 — 64-ig lefogyott. Volt olyan év is, hogy csak 28-an voltak. A második baj volt, a fentartó biztos alap hiánya. A fentartást illetőleg Scitovszky primás nem követte elődjének eljárását. Nem az érsekség terhére utalványozta ki a költségeket, hanem azokat személyét terhelőleg sajátjából, magánpénztárából fedezte. 7) Ez mindenesetre Scitovszky nemes szívére vallott, az is igaz, hogy szabadabban rendelkezett az intézetben, ámde állandó jelleget ez által az intézet nem nyert. Így csak ideiglenes jellegű, fenmaradása a prímás haláláig tartó. Ezt a kétséges állapotot legjobban éreztette a prímásnak 1866. október 19-én közbejött halála, midőn felmerültek a zavarok az iránt, hogy tulajdonképen ki az intézet fentartója. Ez nem lévén eldöntve, se a tanárok nem kaptak fizetést egy ideig, se a fentartási költségek nem utalványoztatak ki. Végre is a kormány intézkedése folytán Zajnai sürgetésére az 1866—67-ki tanév költsége az érsekség intercalaris jövedelméből lett fedezve.8) Scitovszky 803 frt 50 krt költött évenkint az intézetre, és 3 öl fát adott fűtésre. Ebben bennfoglaltatott a segédtanárok fizetése, az irodai és könyvtár átalány, a növendékek 300 forint segélydija, orgona-átalány, lakbér.9) Valóságos titáni küzdelmet állott ki ezen válságos időkben intézetünk akkori igazgató tanára Zajnai János. Neve össze van fartva az intézet történetével, visszaállításától egész 1868-ig, amikor Lipovniczky váradi püspök mint titkárt magához szólította. Nem lévén kellőleg szabályozva intézetünk föntartásának viszonyai, neki kellett éber lelkülettel azon őrködni, hogy az intézet meglevő fentartó erői meg ne fogyatkozzanak. Küzdenie kellett azon közönynyel, mely, sajnos, az intézet iránt ez időben minden oldalról megnyilatkozott. Még csekély könyvkötési számla kiegyenlítését esedező kérelméért is dorgatóriumot kapott.10) Irt, esdekelt, járt-kelt mindenfelé, hogy az intézetnek tisztességes helyisége legyen, mert se a helytartótanács, se a város, se senki nem akart épületet adni.n) A fentartók legszükségesebbre szabták ki a kimért költségeket, úgy hogy kénytelen volt Zajnai az irgalmas szívek áldozatkészségére apellálni, hogy az intézet anyagi helyzetén némileg javítson, és a növendékek ne kényteleníttessenek az intézetet elhagyni. Volt idő, hogy hitelben tanított tanártársaival együtt. A 100 frt lakbért is a növendékek számára adott 300 forintnyi segélydíjakból kellett felsőbb parancsra levonnia 12) Míg a körül folyt a vita, hogy ki tulajdonképen az intézet tényleges föntartója, Zajnai igazgató valósággal kéregetni volt kénytelen, hogy az intézett csődbe ne jusson. Durguth József kanonokhoz intézet levele (1863. január 1.) visszatükrözi az intézet helyzetét, „mely sem tanárait dijazni, sem zene és egyéb taneszközöket szerezni, de még megromlott egyetlen orgonáját se képes kijavítani." 13) Sűrűn hangoztatta az internátus, vagy legalább a tápintézet létesítését. Jelentései, melyeket minden évben a felettes hatóságokhoz benyújtott, a komoly paedagogiai czélokért küzdő tanférfiút mutatta, aki férfias nyíltsággal tárta fel a hiányokat, s nem ő tőle függő körülmények okozták, hogy az intézet éppen ő alatta élte át a hányattatás kínos korszakát. De ha küzdelem volt is ez időben intézetünk osztályrésze, a fegyelmi élet, a szorgalmi eredmény tekintetében, mint a relácziók igazolják, az adott viszonyok között mindig kifogástalan sikert tudott felmutatni. A benne uralkodó szellem, a tanári karnak következetes kitartása erőssé tette arra, hogy a megpróbáltatásokat a jövőben bizva kiállja. (Folytatjuk.) 5) Primási levéltár: Cath. 42. Nr. 355. (1860.) 6) Primási levéltár: Cath. 42. Nr. 5070.) V. ö. Vaszary herczegprimás levele Wlassics Gyula dinisterhez. (1898.; Nr. 6977. — 2. .Zajnai János igazgató felterjesztése a helytartó-tanácshoz. 1866. október 24. Cath. 42. 8) Primási levéltár: Cath. 42. Nr. 3663. (1856.) Egyházi Okmánytár. DECRETUM URBIS ET ORBIS Anni Sacri a Beatissimo Patre et Domino Nostro Leone XIII feliciter indicti, proxime celebraturos initia 9) Primási levéltár : Zajnai János igazgató felterjesztése a helytartó-tanácshoz. 1866. október 24. Cath. 42. 10) Primási levéltár: Cath. 42. Nr. 496. (1859.) ") Primási levéltár: Cath. 42. Nr. 1865. (1863.) 12) Primási levéltár: Cath. 42. Nr. 1529. (1862.) Nr. 4493. (1863.) 13) Intézeti levéltár: