Breznay Béla szerk.: Religio, 1901. 1. félév
25. szám
198 .RELIGIO. LX. évi. 1901. nyozott 2000 koronát, Bán család 2000 kor., Kurtz nővérek 1300 kor., Aleisz Bálint paksi polgár 1000 kor., Flórián János és neje 1200 kor., Szeifritz István pécsi kanonok 1000 kor., Szeifritz Antal és neje 500 kor., Schmidt János taksonyi esperes plébános 400 kor., Wolf János, Malatinszky Sándor, Vajér Márton 200—200 koronát. A még ezután hiányzó összeget a hitközség kivetés utján kész örömmel pótolja. A régi templomtól a hitközség 1. évi márczius hó 15., 1. és 17-én búcsúzik el megható ünnepségek között; az első nap a szent kereszt tiszteletére lesz szentelve, amelynek különös oltalma alatt a régi templom állott ; a második nap a hold. Szűz tiszteletére, vasárnap pedig megtartja a hitközség ez évi szentségimádását, s imádja Jézus Szivét annál is inkább, mert az újonnan Isten szépségével felépítendő templom Jézus imádandó Szívének lesz szentelve. Paks hitközsége lehetőleg a templom építéssel egyidejűleg, amennyire anyagi ereje engedi, a már elodázhatatlan új iskola építést is szeretné elintézni. Tervben van, hogy a jelenlegi fiúiskola emeletre építtessék s megfelelő átalakításon menjen át ugy, hogy a zárda ide legyen áttelepíthető, míg ellenben, a fiúiskola a számára elég tágas leányiskolát foglalná el. Már fenndicsért Schlauch Imre jeles pécsi építész már erre nézve is készített igen csinos és czélszerű tervezetet. Adná az a szent Sziv, mely tisztelőinek minden áldást igér, hogy a kath. hitéletbe annyira belevágó iskolaügy is szerencsésen rendeztessék, valamint áldaná meg a nagy művek minden intézőit és jótevőit. M. L. Agosta: Hogy állunk legújabban a kath. egyház elleni küzdelem dolgában ? — A bonni kath. nagygyűlésen dr Lieber képviselő, a Centrumpárt vezére, ünnepélyesen kijelentette, hogy új kulturharcz küszöbe előtt állunk, és figyelmeztetett arra, vigyázzunk, hogy az ellenség meg ne lepjen. Valóban, nem kell csak egy pillantást vetni a katholikusellenes, a szabadelvű sajtóra, hogy ezt az ébresztő hangot okosnak és alaposnak ismerjük el. Oly gyűlölettel és vakbuzgósággal, annyi lelkiismeretlenséggel és álnoksággal támadják itt és üldözik a kath. egyházat, hogy hasonló jelenetek még a 70-es évek kulturharczának legvadabb idejében is ritkítják párjukat. Jelenleg más utat választottak az óhajtott czél elérésére, amely nem egyéb mint a kath. egyház megsemmisítése. A 70-es években, bízva a vaskanczellár vakmerő természetébe és hatalmába, azt hitték, hogy állami karhatalommal fog lehetniök a kath. egyházat agyonüttetni. Ebben a reményben jöttek létre a kath. egyház ellen azok a törvények, melyek örökös szégyenfoltok lesznek a német birodalom történetében.Püspököket és papokat, szerzeteseket és apáczákat elűztek a haza földjéről, vagy börtönbe vetettek, mert azok inkább engedelmeskedtek Istennek, mint az embereknek s nem akarták jogosoknak elismerni azokat a törvényeket, melyeket pokoli gyűlölet sugallt a kath. egyház ellen. Az egyház ellenségei azonban nagy csalódásban éltek, midőn azt hitték, hogy a kath. egyházat ilyen eszközökkel megtörni vagy kiirtani lehet. Nem tanulták meg az egyháztörténelemből azt, hogy üldözések és sanyargatások az egyházat nemcsak nem irtják ki, de sőt belé új életet és új erőket visznek be. A következmény tehát itt is bekövetkezett és az volt, hogy az egyház ellenségei fogcsikorgatva voltak kénytelenek visszavonulásukat megkezdeni s az egész vonalon leplezni. Győzött a német katholikusok hitbeli hűsége és buzgósága, s akik vesztesek voltak, az a liberalizmus és a páholy, ahonnan a kulturharcz szelleme kiáradt. Ámde a liberalizmus és a páholy nem mondtak le szándékukról, habár a fegyvert kénytelenek voltak is a 70-es évek csataterén lerakni. Most újra elérkezettnek látják az időt, hogy a harczot új fegyverekkel felvegyék. Igenis, a harcz a régi, a fegyverek azonban ujak. A kath. egyház ellenségei ugyanis jelenleg mindenekelőtt lemondanak arról az előbbi igényekről, hogy az állami hatalom tegye tönkre a kath. egyházat. Most, saját erejökből vállalkoznak erre ; az állami hatalomtól egyelőre "óakaratú" semlegességet várnak csupán. Majd idővel, azt hiszik, az állami hatalom is újra le fog sújtani a kath. egyházra, ha sikerült jól felheczezelniök ellene a „közvéleményt." (Folytatjuk.) KATHOLIKUS AUTONOMIA. — Az erdélyi katholikus autonomia. A katholikus autonomiai kongresszus 27-es bizottságának 12-es albizottsága felkérte az erdélyi katholikus Státus igazgatótanácsát, hogy adjon hiteles tájékoztatást az erdélyi önkormányzatról. A Státus igazgatótanácsát, hogy adjon hiteles tájékoztatást az erdélyi önkormányzatról. A Státus igazgatótanácsa megküldte a hiteles tájékoztatást, melynek veleje a következő : Az erdélyyi katholikus Státus autonómiájának hatásköre alapjaira, alapítványaira, iskoláira és nevelőintézeteire, a király legfőbb kegyúri jogának és az államkormány felügyeleti jogának tiszteletben tartásával, teljes. Alapjai ugyan a kolozsvári kir. adóhivatalnál vannak, mint alapítványi főpénztárnál, az állam felelőssége mellett, de azokból a kiadásokat a Státus saját belátása szerint maga utalványozza. Az alapok közül a vallás-, tanulmányi- és ösztöndíj-alapnak négy uradalma van, egy ősi és három vásárolt birtok, e birtokok kezelése korlátlanul a Státus kezében van, a tiszti személyzetet az alkalmazátsós gazdálkodás menetét az állapítja meg, a kezelésből megmaradó jövedelmet az utalja be a tulajdonos alapba. Az alapokról való számadást a kolozsvári kir. adóhivatal, az uradalmakról szólót a tisztség a státus igazgatótanácsának terjeszti be, mely azt érdemileg felülvizsgálja és számviteli megvizsgálásra felküldi a vallás- és közoktatásügyi ministérium számvevőségének, mely a státus fizetett számvevősége is. Az alapok évi költségvetési előirányzatát a ministeri számvevőség, az uradalmakat az illető tisztség állítja össze, azokat a Státushoz beterjeszti, mely megvizsgálja, elfogadja és jóváhagyásra fölterjeszti a királyhoz. Az iskolák és nevelőintézetek