Breznay Béla szerk.: Religio, 1902. 2. félév

44. szám

362 RELIGIO. LXI. 1902. évf. Pécs. Koszorút az érdemnek. — Ő felsége a pécsi megyés-püspök felterjesztésére két pécsegyházmegyei plébánosnak apáti, illetőleg pré­posti czimet adományozott és pedig: Streicher József paksi plébánost cz. apáttá és Fekete Ágoston tolnai plébánost cz. préposttá kinevezte. Streicher József életéből kiemeljük a következőket: 1850-ben született, 1873-ban szentelték fel pappá. Több helyen volt segéd­lelkész és mindenütt nagy érdemeket szerzett a hitélet felvirágoztatása és az egyleti élet fejlesztése körül. Főleg Pakson tűnt ki ebbéli tevékenységével. Az akkori plébános elaggott és beteges lévén, Streicher vitte a lelkipásztorkodás terhét. Az általa ott megala­pított temetkezési egyletet, mire oda, mint plébános visszakerült, a legszebb virágzásban találta. Érthető tehát, hogy később, mikor plébános lett, mily leírha­tatlan örömmel fogadták a paksiak egykori káplánju­kat. Paksról előbb Pécsre került segédlelkésznek, Pécsett mint belvárosi, majd mint karkáplán csak rövid ideig működött, de a rövid idő is elég volt, hogy kivei őt, mint buzgó papot, a legényegylet pedig, mint kitűnő alelnökét megszeressék és emlékezetben tartsák. 1887-ben lett Dulánszky püspök kegyéből — kire her­czeg Montenuovo kegyúri jogait átruházta — plébános Német-Bólyban. Német-Bólyban 10 évi plébánossága alatt egészen átváltozott. Ez időben lett II.-Bóly egyházmegyénkben az egyesületek főfészke. A Streicher­ alapította egyletek szilárd alapon épültek. Hogy mennyit küzdött és mily kitartó erélylyel, csak azok tudják igazán, kik közvet­len közelében voltak. Az itt alapított kath. ifjúsági egylet az első az országban. Ő volt ezen egyesületek meghonosítója Magyarországon. Töviről-hegyire ismeri az egyesületi életet és annak vezetését. Beutazta e C­élból egész Németországot és megfordult Kolping sírjánál. E mellett a lelkiélet is fokozatosan fejlődött. Kétszer is tartatott missiókat községében. A községi iskolából kath. iskola lett, és Streicher annak szigorú vezetője, igazgatója. Mindemellett jutott ideje irodalmi munkásságra,­­ „Lelki A vezér"-e, gyermekeknek szánt ima .és énekkönyv,­­ több kiadást ért. Midőn 1898-ban Paksra került, tevékenységének uj­­ tere nyílott. Az ő buzgó fáradozásának köszönhetik a paksiak, hogy érdemes elődei által megkezdett adako­zásból uj templomuk megépült. Midőn ő méltósága a pécsi megyés püspök cz. apátságra való kinevezés czéljából ő felségének felter­jesztette, kitüntetése a pécsi egyházmegye egyik leg­buzgóbb papját érte. Szolgáljon e magas kitüntetés ujabb ösztönzésül a további üdvös munkálkodásra. Fekete Ágoston, a másik dignitárius, jóval fiata­labb, 1864-ben született, 1887-ben szentelték fel pappá. Több helyen káplánkodott, többi közt néhány évig Toln­án is. Értelmes, szimpathikus egyénisége, férfias­­ jelleme és­ szép szónoki tehetsége kedveltté tették őt összes állomásain. 1895-ben elnyerte a Dőry család kegyurasága alá tartozó kis­dorogi plébániát, majd ugyanazon évben ugyanazon kegyúrtól a zombai java­dalomra kapta meg a prezentát. 1898. évben Drasche Rikárd báró a Péchy József halálával megüresedett tolnai plébániára mutatta be plébánosul Hetyey Sámuel püspöknek, aki a fiatal tolnai plébánost ettől fogva állandóan kegyelte és még a folyó évben is a herczeg­primásnál a budavári templomba a Szent István nap­ján elmondandó szónoklatra való meghívását kieszkö­zölte, most pedig felterjesztésével neki a főpapi jelvé­nyeket is megszerezte. Ad multos annos ! P. K. McKeesport, Fa. É.-A. E.-Á. nov. 7. Az amerikai gör. kath. visitator. — Tudjuk, hogy darázsfészekbe nyúlunk, írja az itteni „Magyarok Csillaga" , * de mert a kötelességérzet sokkal több bennünk, mint a támadásoktól való féle­lem, azért egyszer már végleg le kell számolnunk ezzel az ügy­gyel. Köztudomású, hogy Amerikában nagyon is siral­mas a gör. katholikusok egyházi élete. Az ugyanis, a­mi egyházközségi szempontból itt létezik, inkább val­lási anarchiának, mint egyházközségi életnek mondható. A templomokban s igy az egyházközségekben is legtöbb helyen nem a lelkész itt az úr, de azok a kurátorok, a­kik nevükre íratták a templomot s igy a világi törvény előtt, mint e templomok urai és tulaj­donosai szerepelnek. Ezek azért akkor bocsátják el a papot, a mikor akarják s akkor fogadnak helyette urat, a mikor akar­ják. Hogy a pappal szemben azután, a kinek kath. szempontból csakis a püspök lehet az egyedüli ura, mik mehetnek itt végbe, az elképzelhető. Tudunk reá esetet például, hogy egy pánszláv demagóg még a szentélyből is beszédet intézett egy főoltár szentelésnél a hívekhez, pedig hát a papon kívül oda másnak még csak bemenni sem volna sza­bad, annál kevésbé lehetne tehát funkczionálni. S íme ez a dolog itt mégis megtörtént, mert a papnak nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy temploma szentélyét megvédje. Haza, Magyarországba sok panasz ment már ezért. De a baj igazi oka azért, aligha ismeretes oda­haza még. Ugy itt, mint otthon ugyanis, az amerikai róm. kath. püspöki kart okolták e rendezetlen állapotok miatt, pedig hát e bajok előidézésében ép annak van legkevesebb része , mert az soha semmi egyebet nem akart, mint hierarchikus rendet a gör. kath. egyházak­ban is. S ez az, a­mit odahaza vagy nem értettek meg, vagy pedig a sok informáczió közül kellőleg nem mél­tattak figyelemre soha. Amerikában minden kath. templom a püspök és az illető egyházközség nevén van eltelekkönyvezve. Ezek tehát azt mint vagyont, egymás tudta s bele­egyezése nélkül, se anyagilag meg nem terhelhetik, sem * Az ügy fontossága és az amerikai testvéri hang szava­hihetősége késztetett arra, hogy e tudósítást köztájékoztatás czéljából itt az „ó­hazában" is közzétegyük. Szerk.

Next