Dudek János szerk.: Religio, 1906.

16. szám

10. szám. RELIGIO királyoktól nyertek s megengedi, hogy az egyes konventek ismét szabadon választhassák apátjaikat ; a királyi apát­ságok a felségnek, a magánkegyuraság alá tartozók pedig a saját kegyuraiknak terjesszék föl és mutassák be megválasztott apátjukat; a kegyurak kötelessége, hogy a tőlük elfogadott apátot megerősítés és megáldás végett a fölöttes egyházi hatóságnak jelentsék. X. Leó pápa 1514-iki bullájával szabályozta a fölújított apát­választás jogát és módját. Ez időtájt lett a magyar köz-és egyházjog alaptétele, h­ogy az apostoli szentszék a Magyarországon megüresedett egyházi javadalmaknál a megerősítés jogán kívül egyéb hatalmat nem gyako­rolhat. A teljes exemptiónak és a casinói jogközösség kap­csán nyert jogok folyománya, hogy Pannonhalma tör­vényes főpásztorai mindig egyházkormányzói szerepet is töltöttek be. A főapát főpásztori joghatóságát birto­kain érvényesítette. Birtokain kívül a pannonhalmi monostor jövedel­mét a tized-, vám- és révjog s a pecsétpénzek szedése képezte, melyek miatt a XV. században uralkodott tized­ellenes szellem következtében egyik per után a másikba keveredett a győri püspökkel, a veszprémi préposttal, a fehérvári káptalannal, a somogyi nemességgel s egyes nemes családokkal. Az ellenséges indulat főleg a kisebb nemesség szivébe férkőzött, a­mi az országgyűléseken is gyakran mutatkozott. A­mily jövedelmező volt a tized, és annyi bajjal jártak védelme és beszedése. Sok perbe került s e korban még nem nyert végleges megoldást. A birtokállomány nagyjában s egészében nem­ mu­tat feltűnő eltérést a korábbi állapotokhoz. Győr-, Vesz­prém-, Komárom-, Pilis-, Pozsony-, Nyitra-, Zala- és Somogym­egyében feküdt a monostornak 87 birtoka, melyeknek jövedelme e korszak végén nagyot csappant. A XV. században állandóvá vált katonatartás okozta, hogy a monostor jövedelmének egy része, nevezetesen bizonyos birtokok a várőrség ellátására voltak lekötve. Mátyás király gyakori hadviselése fokozta a katonai terheket, melyek a török invázió idején csak szapo­rodtak. A háborúskodás és a kor commenda-rendszere, mely a renaissanceból burjánzott föl, meggátolták a ko­lostori irodalom virágzását. Nem csoda, ha a bencés monostorok lakói nagyobb munkásságot nem fejtettek ki. Az egyetemeket a bencés-rend tagjai többnyire jogi tanulmányok végett látogatták, mivel a legtöbb bencés­monostor egyszermind hiteles hely volt. Az 1404—1534. évekből ránk maradt irodalmi emlékek, melyek magyar­országi bencésektől származnak, alig egy-kettőnek ki­vételével, a vallási s első­sorban az istentiszteleti köny­vek közé tartoznak és részben másolatok. A magyar bencéseknek legelső nyomtatott breviariuma 1506-ban készült Pannonhalmán. Említésre méltó költő Nagyszombati Márton verses művével, melyben a korabeli magyar rendeket fegyver­tagadásra buzdítja a török ellen, hogy a hazát meg­mentsék. A művészeti emlékek közül e korból a székesegy­ház renaissance-stilü portaléja és Tolnai Máté főapát sírköve a nevesebb alkotások. A templom egyházi föl­szereléseiről és kincseiről az 1518-ból ránk maradt lel­tár adatai tájékoztatnak. A monostor belső életének részeit az istentisztelet, a munkálkodás hiteleshelyi működéssel, az élelmezés, az alvás és üdülés, a betegek, a szegények, a vendégek el­látása és irgalmassági cselekedetek, a ruházkodás, a szervezet, a fegyelem képezték, melyekről a Regula min­denre kiterjedő gondosságával intézkedett. A hatalmas monográfiához két függelék van csa­tolva. Az egyikben Sörös a korszak birtokadatait veti össze az előző korszakkal és kronológiailag csoporto­sítja. A másikban Gyulai értekezik a soproni templom házának újjáépítéséről a XV. század végén és a kőszegi Szent-Jakab-egyházról. A monumentális munka óriási becsét emeli az ok­levéltár, mely 317 oklevelet tartalmaz. Ezeken nyugszik a megírt történet. Noha én más olvasási módszert köve­telt, az oklevelek közlésének pontosságáról a legnagyobb elismeréssel és dicsérettel szólhatok. A resumék s a név-és tárgymutató még egy gondos revíziót igényeltek volna, mert itt-ott szépséghibába estek. A következetes­ség követeli, hogy mindenütt említsük a keltezési helyet, a­hol megállapítható. Az oklevéltárnak különben a má­sodik részében gyakran kimarad. Pannonhalmi bencés írók munkájában nagyon feltűnő, hogy Szentmártonról mint keltezési helyről és szentmártoni bencés konventről beszélnek, holott Pannonhalmáról van szó. Határtalan hálára kötelezték a tudományos világot a bőkezű magyar bencés­ rend és a tudós írók e kötet ki­adásával, mely örökké hirdeti a kulturális célokat nemes hazafisággal szolgáló rend hervadhatatlan érdemeit. Lukcsics József dr. * Sebők Imre dr.: Öt világrészen keresztül. Budapest, 1906. 494. 1. Ára 6 korona.­­ Derék munka, szép könyv. Nem is oly régen, végig tanítottam ezt az öt világrészt az iskolában s talán azért is szerzett nekem annyi élvezetet ez a könyv. A kik tanítják a földrajzot, tudják, hogy mily nehéz abba a tárgyba életet önteni, a sok száraz s egymáshoz hasonló adatot megeleveníteni, az egyes országokról, népekről, maradandó s egyúttal tanulságos képzetet kelteni a tanuló elméjében. Szóval azt a célt elérni, a­mit a szerző is hangoztat könyvé­ben , hogy a nemzetek nagy versenyében hogyan kell dolgoznia minden egyes fajnak, hogy el ne bukjék. A földrajz ugyanis egyike a legtanulságosabb tantár­gyaknak, a tanuló látókörét, a mai ember- és világisme­retét ez emeli legmagasabbra és — tegyük hozzá — azt a tudatot is, hogy ezt a gyönyörű művet, a világot, nem­ lehet megérteni Isten nélkül. De ehhez jó tankönyv s élvezetes magyarázat kell. Honnan szerezze ez utóbbit a tanár, ki nem utazhatja be az egész világot ? A­ki velem együtt annak idején hallgatta Hunfalvit, a nagy tudóst, tudhatja, hogy az ilyen előkelő szakembernek az elő­adása is milyen száraz lehet. Nekem György : «A told és népei» műve tett igen jó szolgálatot, de Sebők könyve még ennél is ügyesebb ; kitűnő megfigyelő s a­mi sokat mond, még kitűnőbb elbeszélő. Hogy mily előnyös ez a tulajdonsága, a tekintetben mindenki meggyőződhetik, h­a összehasonlítja könyvét pl. Mocsáryné útirajzával Ceylonról. Kitűnő segédkönyvet nyújt tehát Sebők a földrajz­tanárnak is, ki azt a illető helyeken nagy előnnyel 147

Next