Dudek János szerk.: Religio, 1907.
25. szám
25. szám. RELIGIO az ünnepélyes határozat: hasonló fejlődés oly tételek tekintetében is befejezést nyerhet, amelyek ma még nem dogmák, hanem vitás kérdések, vagy amelyek tekintetében az egyház egyetértése lassankint kijegecesedik, ámbár ünnepélyes határozathozatal még nem történt. Ezen a címen az ú. n. fidei proximumok, a theologiai nézetek, sőt a theologiai viták is a dogmatörténet keretébe tartoznak és tárgyát ugyancsak megduzzasztják. S) Virtualiter kinyilatkoztatottnak mondják azt is, aminek a kinyilatkoztatásból való levezetésére oly praemissa, esetleg egész láncokoskodás szükséges, melynek nem minden egyes tagja kinyilatkoztatott igazság, de legalább egyik az. Az ilyen következtetések végső eredményére a hittudomány azt mondja, hogy azok nem szoros értelemben vett dogmák, hanem úgynevezett katholikus tanok. Az egyháznak jogában áll ilyeneket is elénk adni, s ha megteszi, amint tényleg megtette, senki sem vonhatja kétségbe e nyilatkozat csalatkozhatatlan voltát. Hinni kell tehát ezeket is, de nem fide divina, hanem fide catholica. így szól a szigorúan pallérozott theologiai műnyelv, de ez nem tudja megakadályozni, hogy a közönség a két csoportot egybevonja és ezeket is a dogmákkal egy kalap alá vegye. Igaza is van annyiban, hogy a dogma tant jelentvén, elvégre ezek is az egyház változatlan tanai, melyeket el kell fogadnunk. A dogmatörténetnek is jogában áll a dogma szót ebben a tágabb értelemben venni és kiterjeszkedni annak vizsgálatára, ki tette meg ezeket a következtetéseket először, kik javítottak esetleg rajtuk, mikér lettek közkinccsé és mikor mondta ki az egyház azokat ünnepélyesen. Ha valaki azonban ezt a pontot nem akarná a szó szoros értelmében dogmafejlődésnek nevezni (ámbár az, mert a dogma theologiai következtetésekben nő tovább és esetleg az egyház is ünnepélyesen jóváhagyja) annak is el kell ismernie, hogy a g) pont mindenesetre dogmafejlődés, mert itt a kinyilatkoztatás dogmává lesz, így egy ősi dogma (Mária nagy szentsége) egy friss dogmát hajt (Mária Szeplőtelen Fogantatása). Zubriczky Aladár dr. Jr bölcselet felsőbb tanintézete Louvainban. I. Hálámnak és mély tiszteletemnek óhajtok kifejezést adni az intézet és intézet elöljárói, tanárai iránt, midőn röviden összefoglalni akarom a bölcseleti iskola történetét, célját, tanítása rendszerét, fölszerelését, benső tevékenységét,kifelé irányuló működését. Soraimnak halvány képét elevenen egészítik ki a következő Hurter is így szól róla: Falsum porro est, hoc dogma esse novum novitate originis ... Novum quidem est novitate propositionis... novum forte etiam novitate disertae explicationis. (Használja az ő fennebb említett kifejezését a dogmafejlődésről.) Theol. Dogm. Compend. II. 8. kiad. 598. p. művek és közlemények, melyek szorosan összeforrnak az intézet életével és szellemével s annak múltját és jövőjét egyaránt megvilágítják. Mercier: Rapport sur les études supérieurs de Philosophie; Deux Centres du ellouvement Thomiste Rome et Louvain par C. Besse. M. De Wulf: Introduction à la Philosophie Néo-Scolastique; továbbá az 1904-ben és 1906-ban megjelent Notice sur l'institut supérieur de Philosophie és Annuaire de l'université Catholique de Louvain 1907. Az intézet története. A bölcselet felsőbb tanintézetét XIII. Leo alapította. Mint fiatal nuncius komoly benyomást szerzett magának a belgák vallásosságáról és életrevalóságáról. 1880 december 25-én kelt brevélében fölszólította a belga püspöki kart, hogy a louvaini kath. egyetemen szent Tamás bölcseletének tanítására tanszéket alapítsanak. 1882-ben e tanszéket csakugyan szervezték és Mercierrel (jelenleg malinesi bíboros-érsek) töltötték be. 1888-ban XIII. Leo fejleszteni óhajtotta szent Tamás bölcseletének tanítását és ezen évben Goossens kardinálishoz intézett brevéjében akaratát így nyilvánította: «Hasznosnak és föltétlenül előnyösnek látszik nekünk, hogy bizonyos számban új tanszékeket alapítsanak, oly módon, hogy ezen különböző, de okosan összeillesztett tárgyakból egy új, független létjogosultsággal bíró tomisztikus bölcseleti intézet alakuljon ki. Ezen gondolatát még élénkebben megvilágította 1889-iki brevéjében: «Nemcsak időszerűnek, de szükségesnek is tartjuk, hogy a bölcseleti tanulmányoknak oly természetes szervezetet adjunk, hogy a tanulók nagy bőségben nyerhessék el az ókori bölcselettel kapcsolatban (avec les leçons de la sagesse antique) a jelenkor fáradhatatlan kutatásainak eredményeit is és azokból úgy a vallásra, mint a polgári társadalomra egyaránt hasznos kincseket merítsenek. Maga a pápa 150.000 frankot ajándékozott e célra. Megmozdult az egész kath. Belgium is és gyűjtések, nem várt gondviselésszerű ajándékok részben előteremtették az anyagi eszközöket. Célja: Rendkívül fontos dolog volt most az intézet programmjának életrevaló, világos összefoglalása. A fönt idézett sorok a pápa gondolatát jelezték s a modern tudományoknak tomisztikus bölcselet keretébe való beállítását hangsúlyozták. A püspökök Merciert bízták meg a pápa akaratának megvalósításával, őt szemelték ki az új intézet igazgatására s a pápa a választást meg is erősítette. Mercier a malinesi kongresszuson 1891-ben fejtette ki programmját, amelyben megjelölte működésének irányát és az intézet jövendő hivatását. Mercier gondolatai sok kételkedésnek, aggályoskodásnak vágták útját s azóta az intézet az ő programmja alapján működik. Mindenekelőtt megvilágította a katholikus tudósok és a katholikusok helyzetét a tudományos világban (I. Situation). Megállapította elszigetelt helyzetünket, amely végzetes a hitre és a tudományra 367