Dudek János szerk.: Religio, 1907.
33. szám
600 RELIGIO LXVI. évi'. 1907. iia, quod Emericus duxit fdiam Meszkónis».1 Karácsonyi János egész értekezést írt.2 Egészen bizonyos, hogy szent Imre nem szívesen lépett házasságra. Ezért mondja az Érdy-kódex(616. L) «mikoron nyilván ellene nem állhatna az atyai parancsolatnak, Úristennel közlé dolgát és mind önönmagát, mind házastársát szüzességben megtartá». — A külföldi följegyzés is megjegyzi, hogy «quasi in compulsus per patrem et per nobiles terrae».3 Illyésnél meg ezt olvassuk : «Pater eius coegit eum (S. Emericum), ut unam pulchram regiae stirpis puellam virginem sibi coniugem acciperet. S. dux Emericus diu reluctatus hac in re,sed ad ultimum, ne nimium contristaret patrem, obediens factus est». Látható ezekből, hogy szent Imre csakugyan nem akart házasságra lépni, csupán atyja akaratából, ki szüzességi fogadalmáról mit sem tudott. Karácsonyi János említett értekezésében kimutatja, hogy szent Imre II. Meskó ismeretlen nevű leányával 1028-ban lépett házasságra. A jegyes, kinek neve ismeretlen, ekkor 13 —14 éves lehetett. — Egyezik Pray és Karácsony Imre adata, a kik e házasságot 1026-ra teszik. Szent Imre meg is látogatta Gnesenben apósát, a mint Karácsonyi János mondja. Hogy e látogatás mely évben volt, nem tudjuk biztosan. E látogatást így írja le az «Annales sanctae cruris Poloniae» : «... Qui (S. Emericus) veniens in Gnesnam et Poznaniam... Tandem eundo de Polonia e converso Ungariam cum Meszkone, veneruntis Ciliciam causa venationis cervorum». Szent Imre e lengyelországi látogatásához egy kis adomány is van kötve. A mint a föntjelzett vadászatról hazafelé tért, útközben meglátogatta a Lysagorán levő svetokryzki szent Benedekrendi monostort ; e látogatás emlékére annak szép keresztet adományozott.8 E szent kereszt-ereklyével ellátott kis mellkeresztet szent Imre Vazultól, Nyugat császárjától kapta bölcsőajándékul, melyet Imre folyton mellén hordott.7 Szent Imre nejével teljes tisztaságban élt, a mint erről szent Imre halála után maga az özvegy tesz bizonyságot. Már a Legendában (6. 1.) olvassuk : «Intactae suae coniugis incorruptam servavit virginitatem.» — Pelbárt ezt mondja: «Ciaruit (S. Emericus) virginitate sacratissima matrimonii sacramento consecrata».8 Más helyen pedig : «Haec autem cum Monumenta Germaniae ; Scriptores XIX. 667 ; Monumenta Poloniae III. 61. 2 «Vélemény szent Imre herceg nejéről» cimen; Századok 1902. 105—III. 11. — Pauler Gy. i. m. szintén ezt véli. I. 530. viveret, abscondite tenebantur sed post obitum eius sponsa virgo testimonii perhibuit.» Történelmi bizonyosságú, hogy szent Imre a kijelölt koronázási nap előtt meghalt. Általános a vélemény, hogy csak kevés nap választotta el szent Imrét a koronázás ünnepségétől, melyre már nagyban készülődtek. Virág Benedek «Magyar Századadban azt mondja, hogy csak hat nappal történt szent Imre halála a koronázás napja előtt, Mandulo írja (Muratori XII. 233.): Cogitavit renunciare saeculo (S. Stephanus) et folio Almerico aeque litterato et sancto committere gubernacula regni»... Szent Imre halála napjául és idejéül 1031. szeptember elejét, sőt szeptember 2-át jelölhetjük meg. Szent István nagyobb legendájában ezt olvassuk (C. V. 15.): «iuvenis (S. Emericus) MXXXI. dominicae incarnationis anno vitam exitialem commutavit». — Pauler Gyula ezt mondja erre vonatkozólag: «Szent Imre halála napját régi naptárak alapján, melyek adataiban nincs okunk kételkedni, állapíthatjuk meg. Egy XII. századból ránk maradt misekönyvben ezt találjuk: «1031. Henricus, filius Stephani regis obiit.» — Egy 1424-ből származó római breviáriumban szeptember 2-ára ezen feljegyzés olvasható : «Depositio sancti Emerici ducis et confessoris» ; az 1513-ból való esztergomi misekönyv szintén ugyanezt mondja. Szent Imre halálának módjára ismét kétféle vélemény van, ámbár ismét csak egyik az, melyet a nevesebb történettudósok elfogadnak. Az egyik vélemény azt mondja, hogy természetes halállal múlt ki, a másik pedig, hogy vadkan áldozata lett. A Legenda nem említi szent Imre halálának módját; Pelbárt csak annyit mond, hogy körülbelül húszéves volt szent Imre, mikor meghalt. Az Erdykódexben szintén ilyenformán találjuk: «Előlvevé az szent királynak akaratját az Úristennek akaratja és szűz szent Imre királyt hamar annak, előtte kivevé ez világból».4 Később pedig: «mikoron kimúlt volna 3 L. 31. 1. 4 I. m. 351. 1. 5 Karácson Imre, i. m. 31. 1. 0 L. Karácsonyi János értekezését szent Imre nejéről. 7 Rosty K. S. J. Magyar szentek legendája, 164. 1. 8 S. I. (217.) F. — Pray, i. m. 36. 1. 1 S. I. (217.) G. Érdekes: a «sponsa» szó is kifejezi a matrimonium ratum, sed non consummatum-ot. — A Legenda szövege szerint vette át Bonfinius, hogy szent Imre hitvese megőrizte tisztaságát özvegységében is : «Post divi Emerici mortem, eius uxor integram utriusque virginitatem, dum perpetuam viri castitatem testari cupit, cogitur profiteri». Decadis II. liber. 1.; ed. Posoniana, 1744; 139. 1. — Illyés A. (352) is élénk színekkel mondja ugyanezt : «Relicta eius coniux vidua virgo recta confessa est coram omnibus mariti sui pure conservatam virginitatem ; — servus quoque ipsius enarravit, quam mirabiliter in templo s. Georgii glorificavit Dominus Dens s. ducem virginem Emericum». Felkiált az iró : «O miranda gratia, ignem concupiscenciae gestans in gremio non urebatur eius incendio». — «O vere mirabilis virtus vivere supra humani generis morem despiciendo solatia coniugii et contemnere liberorum duleedinem». — Pelbárt s. 217. G. 2 I. m. 530; Knauz, Kortan 181.1. — Ugyanígy szól: Karácsonyi János, Szent István király élete. 97. 1., — Péteri : Sacra concilia Posonii 1741. pag. 34., — Acsády I. i. m. I. 83. 3 Talán : «koronázásnak» előtte. 4 Szent István legendájában, 498. 1.