Dudek János szerk.: Religio, 1908.
15. szám
248 April 30-án ugyanis megjelentek Mátyás király előtt Keresztúri Imre és Fajszi János s a maguk és családjuk nevében kijelentették, hogy a fejérmegyei Kereszturon, a mai Sárkereszturon levő birtokrészeket, melyet már előbb is Domonkos fehérvári prépost s a tengermelléki várak kormányzója birt tőlök állandó bérletben, most 300 magyar aranyért örökös birtokul engedik át a prépostnak s a tőle a szűz Mária egyháza északi oldalán szent Anna tiszteletére emelt kápolnának. A király a bevallás alapján elrendelte, hogy a prépostot a birtokba bevezessék s a fehérvári keresztesek konventje még május folyamán jelentette a királynak, hogy a bevezetés minden ellenmondás nélkül megtörtént. Talán nem is volt jelen a birtokba vezetéskor, hanem megbízottja, prókátora, mert hivatala az ország déli részein tartotta. A rendes foglalkozás mellé közbe-közbe rendkívüli, királyi megbízásból eredő járult, mint 1486. vége felé, mikor a király november 29-iki megbízása értelmében az Oszvald zágrábi püspök s a szlavóniai rendek közt régtől fönforgó tizedperben kellett ítéletet hoznia. Három évvel utóbb, egyszersmind az utolsó megbízás, melyet Mátyás királytól kapott, Kázmér lengyel királyhoz ment követségbe, hogy a folyton fölmerülő ellentétek elsimításán munkálkodjék, a régi küzdelmek nyomán fakadó gyanakvások tekintetében megnyugtató nyilatkozatot tegyen s így a két uralkodó közt barátságos viszonyt létesítsen. 1490. ápril 6-án már csak a meghalt uralkodónak szolgálhatott, kit, miután április 20-án Budára, majd onnan Fehérvárra vittek, állásánál fogva ő temetett el a fehérvári templomban. A gyászistentisztelet alkalmával Korvin János herceg roppant értékű adományokkal tette emlékezetessé a királyi temetést. Tömör aranyból készült, gyöngyökkel, kövekkel ékes keresztet adott Kálmáncsehinek, különféle értékes egyházi szereket, szentségmutatót, kelyheket, arany medencét, gyertyatartókat, serlegeket, ezüst szobrokat, gyöngyökkel pompázó egyházi ruhákat ajánlott föl a templomnak oly értékben, hogy azt mondták, megérnek 75,000 aranyat ; a jelenlevő urak 700 aranyat tettek offertoriumkor az oltárra.41 Pauer János: Historia dioecesis Alba-Regalensis ab erecta sede episcopali 1777—1877. cum introductione de vicissitudinibus civitatis et capituli olim collegiati (Székesfehérvár, 1877.), 68—72. 11. Országos levéltár, dipl. oszt. 36478. sz. alapján Csánki, id. m. III. 375. 1. 2 Katona, id. m. XVI. 873. 1. 3 Bonfini, id. m. 669. 1. 4 U. o. 675. 1., Ludovici Tuberonis, Dalmatiae abbatis Commentariorum de temporibus suis liber I. Schwandtnernál, id. m. II. (Bécs, 1847.), 117—118. 11., v. ö. Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János 1473—1504. (Budapest, 1894), 118—119. 11. és Kollányi Ferenc: A párbér jogi természetéhez (különlenyomat a Religioból, Budapest, 1908.) 27-2811., mellyel kapcsolatossan az oblációkról sok érdekes adat van összegyűjtve. Mátyás halálát a királyválasztás küzdelmei követték. Kálmáncsehi ebben a kérdésben erősebben nem szerepelt, de annyira mégis, hogy megtudjuk, hogy Ulászló érdekében munkálkodott. Mikor ugyanis híre jött, hogy Ulászló jelentékeny hadával megindult Csehországból, hogy a magyar trónt elfoglalja, Korvin János herceg pártja arra gondolt, hogy sereggel Fehérvárra megy s itt a herceget a birtokában levő koronával királlyá koronázza. A terv tudomására jött az országos rendeknek s ezek Kálmáncsehit küldték sietve a koronázó város oltalmazására. Mikor pedig a június 15-iki választással Ulászló király lett, törhetlen hűséggel ragaszkodott hozzá és semmiféle veszedelem, anyagi kárvallás nem tudta tőle eltántorítani. Királlyá koronázása alkalmával épen oly figyelemmel fogadta préposti házában, mint nagy elődjét. A szeptember 18-iki koronázás szertartásában mint alszerpap vett részt, amely szolgálat a királykoronázáskor állandóan a fehérvári bazilika prépostjának tisztje szokott lenni. A királyi trónért versengő felek küzdelmében Kálmáncsehinek is megvolt a maga szerepe, mint a veszedelem részesének, a létesítendő béke érdekében működő követnek. Miksa római király, ki Ulászló ellenében szerződésekre támaszkodva jogot formált a magyar koronára, sereggel akarta megszerezni az országot. Csekély ellenállásra talált, hatalmába került Fehérvár is és 1490. november 17-én már megtarthatta diadalmas bevonulását a koronázó városba. A foglaló szabad prédára eresztette a várost katonáinak, akik elől Kálmáncsehi a templom egyik tornyába menekült, hová egyháza kincseit is fölhozatta. Három napot töltött itt, várva az ellenség dühének lecsillapodását. Annyit sikerült Miksánál elérnie, hogy megígérte, hogy az egyház iránt kimélettel lesz és csakugyan, december 4-én a káptalant biztosította is védelméről, maga Kálmáncsehi azonban nem talált kíméletre, prépostságát elvesztette. Miksa a maga emberét, Polheim Jakabot állította a koronázó egyház káptalanának élére.3 Sörös Pongrác: Az elephantinei zsidó-arámi papyrusok• (Iv.) IV. Mit tanuilunk az elephantinei zsidók leveléből? Tudvalevő dolog, hogy a zsidó nép történetének a babiloni fogságtól egészen a makkabeusi fölkelésig terjedő része egyike a legbonyolultabb történeti problémáknak. Míg a «Királyok könyvei» a zsidó monarchia korát összefüggő történeti keretben tár 1 Schönherr: id. m. 144—145. 11. 2 Tubero müve Schvvandtnernát, II. 145. 1., Bonfini, id. m. 696. 1. 3 Firnhaber Frigyes: Beiträge zur Geschichte Ungerns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. 1490—1526. Archiv für Kunde österreichischer Geschichts-Quellen III. (1849.) 428., 432., 476. 11. RELIGIO I.XVII. évf. 1908.