Dudek János szerk.: Religio, 1908.
34. szám
23. szám. RELIGIO 559 tatása oly mozzanatok, melyek alapján József személyét Irsw-val kellene azonosítani, ha ezt filológiai okok lehetetlenné nem tennék. Így tehát legfölebb Irsw alakjának Józsefre való átviteléről lehet csupán szó. Akárhogy áll különben a dolog, Eerdmans szerint a nagy Harris-papyrus alapján József történetét Septah (1208-1203) korába kell helyeznünk. E mellett szólana még egy más körülmény is. Ép e korban az egyptomi nyelv annyi kölcsönszót vett át a kananitáktól, hogy Ermannal az egyptomiak elszemitásodásáról beszélhetünk. E jelenség oka nem annyira kereskedelmi összeköttetésekben, mint inkább a szemiták Egyptomba való beözönlésében rejlik, mely már az "aperi"-szövegek tanúsága szerint III. Thutmes idejében kezdődött ugyan, de tetőpontját Septah idejében, az izraeliták bevándorlása alatt érte volna el. Eerdmans szerint a zsidók talán csak 80 évig időztek Egyptomban. Ha a kivándorlás idejét 1210-re tesszük és Gen 1516 szerint a zsidók négy nemzedéken át időztek Egyptom földén, tekintettel a szemiták korai érettségére, egy nemzedékre 20 évnél többet alig számíthatunk és így az egyptomi tartózkodásra 80 évnél több nem igen esik. Tény az, hogy Ex. 617—20 Levitől Mózesig szintén csak négy generációt sorol elő. E föltevés mellett a birák korára nem jutna több 125—130 évnél, ami ugyan kevésnek látszik, de a könyv chronologiai adatainak bizonytalansága mellett komoly kifogás tárgyát nem képezheti. Eerdmans föltevése ellen főleg a Merenptahfölirat hozható föl nehézség gyanánt, mert e fölirat 1230 körül Izrael népét Palesztinában jelzi, a kivonulásnak Eerdmans által megállapított dátuma előtt. Szerinte azonban e nehézség csak látszólagos. Ha Ábrahámnak Gen. 1414 szerint 318 szolgája volt, bátran föltehetjük, hogy utódai alatt e szám tekintélyesen megnövekedett és egész kis népet alkotott, mely bár politikai önállósággal nem bírt, elég jelentékeny volt ahhoz, hogy Merenptah feliratában helyet kapjon. Izrael népe e szerint csak Merenptah palesztinai hadjárata után vándorolt volna Egytomba, kivonulásakor azonban a már előtte bevándorolt caperin-k is hozzá csatlakoztak, amint azt Ex. 1238-ból látni. E körülmény megfejti azt is, miért teszi a szentírás az egyptomi tartózkodás idejét 400 évre, holott más oldalról e hosszú időre csak 4 nemzedéket számít. A 400 év tehát nem a szorosan vett zsidókra, hanem a már előttük bevándorolt caperin-törzsekre vonatkoznék. Eerdmans föltevésének előnye tagadhatatlanul az, hogy a szentírásban foglalt hagyománnyal sokkal kíméletesebben bánik el,mint a németországi kollégái. Mindenesetre örvendetes jelenség, hogy a destruktív kritika szkepszise a tradíció józanabb értékelésének enged lassan kint helyet. Magunk részéről Eerdmans hypothesisének bírálatába egyelőre nem bocsátkozunk ugyan, annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy ha 'Amracpel ( Hammurabi (+1900 Kr. e.) és Ábrahám ez utóbbi kortársa, Eerdmans elmélete mellett nehéz kijönni a szentírással, mely Hammurabi-tól Siplah-ig 1900—1200) csak három nemzedéket (Ábrahám, Izsák, Jákob) számlál elő. Kmoskó Mihály dr. A biológiai világnézet túlzásai. (1.) Az emberi gondolkodás mindig egységes nézőpontból törekedett a világmindenséget megfejteni. Ez az egységesítés voltaképen mélységes és érzelemdús intuitio, mely hol a pozitiv ismereteknek magaslatait édes sejtésekkel aranyozta be, hol meg mint valóságos bölcseleti, módszertani elv (Hartmann), a megismerés egyedüli elvének határolta el magát.Intuitio mindig volt a fdozofáló emberiségben ! Az első görög bölcselők, kik a mindenség végső elemeit az életet s gondolatot adó tűzben, vízben, levegőben keresték; az eszmék magaslataira föllépő Plátó és a különféle plátói iskolák ; a valósághoz s annak entelechiáig visszatérő Aristoteles, az összes tudományokat a theologiában, a legmagasabb szempontban összefoglaló középkori theologia, az újkori empirizmus, pantheizmus, panpszichizmus s a legújabb bölcseleti iránya a voluntarizmus, mind az intuitio segélyével összegesítenek, egy gyújtópontba szedik össze a legkülönfélébb ismeretmezőkről jövő sugarakat. Magunk eljárási módja mellett tévesen ítéljük meg sokszor a múltat. Mennyi támadás érte a középkori bölcseletet, hogy a tapasztalati tudás anyagát metafizikával s theologiával homályosította el ; pedig ma sem teszünk máskép, mint túlzunk midőn a metafizikai, vallási, vagy mondjuk a szellemi tudományok kérdéseit pusztán a tapasztalati, mondjuk biológiai szempontokból tárgyaljuk. Minden kornak megvan a maga kedvenc tudománya, a mely lefoglalja az emberi gondolkodás egész energiáját s mindent abba az egy fölfogásba mélyít el, vagy talán inkább elsülyeszt. Az empirizmussal kapcsolatos mechanikus fölfogás, vagy a belőle kiinduló senzualizmus a gondolkodás, az akarat s a velük kapcsolatban levő jó és igaz problémáit ép úgy nem oldhatta meg, mint a túlzó racionalizmus. A rájuk következő kriticizmus is lehanyatlott régi magaslatáról, mikor azt még ismerettani elvként tekintették, ma már csak módszertani elv, heurisztikus princípium. A különféle romokon azonban egy új fölfogás épült ki, a mely pozitív tudásunkat, földi boldogságunkat, fizikai életünket bámulatosan gazdagította s és azért a szellemi élet lüktető erejét is belőle törekedtek kimagyarázni. A természettudományban biológia, a bölcselettörténelemben voluntarizmus nevet visel s avval az igénnyel lép föl, hogy a fizikai élet kialak